Ed Westwicknek tilos esküdöznie. „Túl sok mindent ígértem a Rolling Stone-ban, úgyhogy többet az interjúk során nem ígérhetek semmit.”
Ez az üdítően őszinte vallomás nívón aluli, ha Westwickről van szó. Huncut mosolyával és nyílt viselkedésével hihetetlen vonzerővel bír, senkit sem tudnánk megemlíteni, akire hasonlítana, mégsem törődik azzal, mennyien rajonganak érte. Ő inkább beleveti magát a munkába, jól érzi magát benne, és hagyja, hogy a munka magáért beszéljen.
Bass/Westwick nagy népszerűségnek örvend a CW csatorna sorozatának, a Gossip Girlnek köszönhetően. Parázsló tekintetének és hízelgő viselkedésének segítségével Ed-nek sikerült megtalálnia valamiben az élete értelmét.
Nem is rossz, figyelembe véve azt, hogy Chuck Bass csupán egy mellékszereplő volt a sorozat kezdetén, és Cecily von Ziegesar könyveiben is – amelyek a sorozat alapjául szolgáltak - csupán kiegészíti a történetet, nem is beszélve arról, hogy Chuck az első pár részben hihetetlenül ördögi, áskálódó és barátságtalan. „Amióta Chuckot megrágalmazták a sorozat első részében, fogalmunk sem volt, hogy a jövőben ennyi minden vár rá” – meséli a sorozat egyik alkotója, Stephanie Savage. „Annyi rosszfiús történeteket hallottunk már.”
Westwick sokszínű előadásmódja - amit Savage csupán nagyon ’mozisnak’, ’mozisztárosnak’ nevez – vette rá a sorozat íróit arra, hogy gondolják át Chuck karakterét. Lassan, de biztosan, Chuck sokkal érdekesebbé nőtte ki magát, mint a többi, átlagos tévés rosszfiú. „Ed miatt próbáltuk átformálni a karaktert, és kiemeltünk néhány tulajdonságot” – meséli Savage. „Annyira jól és hihetően játssza Chuckot, hogy muszáj volt annyi színt belevinnünk a karakterébe, amennyi lehetőségünk csak adódott.”
Megemlíthetjük szabatos apját, Blair Waldorffal (Leighton Meester) való románcát, vagy akár felidézhetünk néhány tragédiát is az életében. Westwick szerényen állítja, hogy semmi különleges ötlete nem volt, mi kelhetné Chuckot éltre; egyszerűen észrevette, hogy a szerepe egyre nagyobb és nagyobb lett, mire vége lett az első évadnak. „Nem akarok arrogáns lenni – mondja vigyorogva – de szeretném azt gondolni, hogy saját magam kreáltam Chuck karakterét, nagyon élveztem/élvezem a munkát, és szerencsés vagyok, hogy ilyen nagyszerű írókkal dolgozhatom együtt. Ők az egyetlenek, akikkel beszélhetek és mondhatják, hogy ’Ó, igen, láttam, hogy mit csináltál abban a jelenetben’, aztán kapnak egy ötletet, leírják, hogy mi a dolgunk.”
Savage elárult mindent Westwickről – ahogyan kiönti az italt, ahogyan Chuck bensőségesen belesúg valaki fülébe -, aki hatással van saját karakterére. „Ed kivételes színész – meséli – nem tartózkodik a szerepétől és abszolút odaadó.”
Ez az üdítően őszinte vallomás nívón aluli, ha Westwickről van szó. Huncut mosolyával és nyílt viselkedésével hihetetlen vonzerővel bír, senkit sem tudnánk megemlíteni, akire hasonlítana, mégsem törődik azzal, mennyien rajonganak érte. Ő inkább beleveti magát a munkába, jól érzi magát benne, és hagyja, hogy a munka magáért beszéljen.
Bass/Westwick nagy népszerűségnek örvend a CW csatorna sorozatának, a Gossip Girlnek köszönhetően. Parázsló tekintetének és hízelgő viselkedésének segítségével Ed-nek sikerült megtalálnia valamiben az élete értelmét.
Nem is rossz, figyelembe véve azt, hogy Chuck Bass csupán egy mellékszereplő volt a sorozat kezdetén, és Cecily von Ziegesar könyveiben is – amelyek a sorozat alapjául szolgáltak - csupán kiegészíti a történetet, nem is beszélve arról, hogy Chuck az első pár részben hihetetlenül ördögi, áskálódó és barátságtalan. „Amióta Chuckot megrágalmazták a sorozat első részében, fogalmunk sem volt, hogy a jövőben ennyi minden vár rá” – meséli a sorozat egyik alkotója, Stephanie Savage. „Annyi rosszfiús történeteket hallottunk már.”
Westwick sokszínű előadásmódja - amit Savage csupán nagyon ’mozisnak’, ’mozisztárosnak’ nevez – vette rá a sorozat íróit arra, hogy gondolják át Chuck karakterét. Lassan, de biztosan, Chuck sokkal érdekesebbé nőtte ki magát, mint a többi, átlagos tévés rosszfiú. „Ed miatt próbáltuk átformálni a karaktert, és kiemeltünk néhány tulajdonságot” – meséli Savage. „Annyira jól és hihetően játssza Chuckot, hogy muszáj volt annyi színt belevinnünk a karakterébe, amennyi lehetőségünk csak adódott.”
Megemlíthetjük szabatos apját, Blair Waldorffal (Leighton Meester) való románcát, vagy akár felidézhetünk néhány tragédiát is az életében. Westwick szerényen állítja, hogy semmi különleges ötlete nem volt, mi kelhetné Chuckot éltre; egyszerűen észrevette, hogy a szerepe egyre nagyobb és nagyobb lett, mire vége lett az első évadnak. „Nem akarok arrogáns lenni – mondja vigyorogva – de szeretném azt gondolni, hogy saját magam kreáltam Chuck karakterét, nagyon élveztem/élvezem a munkát, és szerencsés vagyok, hogy ilyen nagyszerű írókkal dolgozhatom együtt. Ők az egyetlenek, akikkel beszélhetek és mondhatják, hogy ’Ó, igen, láttam, hogy mit csináltál abban a jelenetben’, aztán kapnak egy ötletet, leírják, hogy mi a dolgunk.”
Savage elárult mindent Westwickről – ahogyan kiönti az italt, ahogyan Chuck bensőségesen belesúg valaki fülébe -, aki hatással van saját karakterére. „Ed kivételes színész – meséli – nem tartózkodik a szerepétől és abszolút odaadó.”
Ed a tökéletes Chuck Bass
VálaszTörlésa legjobb döntés volt öt választani:D