Interview Magazine - Blake Lively

Serena van der Woodsen: gyönyörű, elbűvölő, elegáns fiatal nő; divatos és határozott, a manhattani elit bennfentese; elrabolja és összetöri az olyan férfiak szívét, mint például Trip van der Bilt; imádja a bulvár és hol mostohatestvérével kavar, hol nem, és ami a legfontosabb: semmi köze sincs Blake Livelyhoz. Három évadon keresztül annyit beszéltek Lively frizurájáról, mint még egykor a Jóbarátok sztárjáról, Jennifer Anistonról. Lively Serena van der Woodsent alakítja a CW csatornán futó sorozatban, a Gossip Girlben, számtalan pletykát, szakítást bemutatva New York belvárosában. Most, hogy elkezdődött a sorozat negyedik évada, Serenának sok mindennel szembe kell néznie. Vajon teljesen új nőként tér vissza Párizsból? Ismét összejön Dannel? Nate felhívja még egyszer? Milyen ruha lesz rajta?
Akárcsak Serena élete, a 23 éves Lively karrierje is hatalmas mérföldkőhöz érkezett.

A kaliforniai Tarzanában született, de Burbankban, egy igencsak sikeres családban nőtt fel: apja, Ernie színész, édesanyja, Elaine, menedzser, és idősebb testvérei, Eric, Robyn, Jason és Lory szintén kipróbálták a színjátszást. Öt évvel ezelőtt, 17 évesen debütált Alexis Bledel, America Ferrera és Amber Tamlyn mellett a Négyen egy gatyában (2005) c. filmben, amelyben egy tinédzsert alakít. Majd feltűnt a Felvéve (2006), az Elvis and Anabelle (2007) c. filmekben, majd 2008-ban ismét szerepet kapott a Négyen egy gatyában folytatásában.

Az utóbbi időben Lively sokkal nagyobb kihívást jelentő munkákat vállalt el. Tavaly feltűnt a The Private Lives of Pippa Lee-ben, amely Rebecca Miller könyve alapján készült el. Középpontjában egy nő áll, aki visszaemlékszik fiatalkori tragikus életére. Lively a főszereplő visszaemlékezéseiben szerepel, ezenkívül New Orleansban dolgozott huzamosabb ideig a Zöld Lámpás produkcióban Ryan Reynolds oldalán.

Talán a legkülönlegesebb szerep, amelyet Lively elvállalhatott, az nem más, mint Ben Affleck rendezésével elkészült The Town c. thriller. A film Chuck Hogan Prince of Thieves regénye alapján készült, melynek középpontjában egy bankrablás áll. A főguru Doug MacRay, azaz Ben Affleck, egy helyi bűnöző, aki szoros kapcsolatban áll a helyiekkel. Ő és emberei sosem haboznak, mindig megszerzik, ami kell nekik, és nem hagynak nyomot maguk után. Ám most az egyszer hibáznak: egy rosszul sikerült bankrablás során kénytelenek túszul ejteni egy banktisztviselőt (Rebecca Hall) és ettől kezdve minden megváltozik.
Lively MayRay balhés ex-barátnőjét alakítja, Kristát, aki Serena van der Woodsen abszolút ellentéte. Egy 29 éves, egyedülálló nő, drogokat árusít, ráadásul még mindig gyenge szállak fűzik egykori szerelméhez. (Ki tudja, lehet Serena is így végzi…)

Egy olyan szereplőgárdával, melyben szerepel Jon Hamm, Jeremy Renner és Chris Cooper, a The Town csupán fordulópontot jelenthet Lively életében: egy lehetőséget, hogy egy olyan szerepet játszhasson, ami jóval több annál, amit eddig láthattunk tőle. Ez a film arra késztette, hogy elhagyja megszokott szerepeit, és egy olyan bőrbe bújhasson, olyan problémákkal kelljen megküzdenie, amely Serena van der Woodsenként valószínűleg lehetetlen.

Afflecknek nemrégiben sikerült telefonon keresztül beszélgetnie Livelyval, aki éppen akkor Gossip Girl-forgatások és a párizsi divathét között ingázott.

BEN AFFLECK: Valaki azt mondta, hogy most Párizsban vagy. Igaz ez?
BLAKE LIVELY: Igen, Párizsban vagyok!

AFFLECK: Tetszik?
LIVELY: Ó, istenem, annyira csodálatos itt. Divathét van, úgyhogy olyan, mintha egy mesevilágban lennék.

AFFLECK: Nekem ne mondd…
LIVELY: [nevet] Uram isten… Szombaton el kell mennem. Négy hónapig New Orleansban forgattam a Zöld lámpást, szóval azért örülök, hogy visszamehetek New Yorkba!

AFFLECK: Ez előtt voltál már Párizsban?
LIVELY: Igen, 15 éves koromban jártam itt először a bátyámmal. Úgy gondolta, meg kell ismernem más kultúrákat is, szóval meggyőzte a szüleinket, hogy másfél hétig kihagyjam a sulit, de végül két hónapot utazgattunk Európában. Elmentünk Londonba, Cambridge-be. Jártunk Kölnben, Brüsszelben, Rómában, Firenzében… Hotelektől kezdve olcsóbb szállásokon szálltunk meg. Aztán elfogyott a pénzünk, úgyhogy vissza kellett mennünk vonattal Londonba, hogy hazarepüljünk. Úgyhogy ez eléggé más élmény volt. [nevet]

AFFLECK: Elég jó élmény lehetett…
LIVELY: Az is volt. El tudod képzelni… vizes ruhákban rohangálni a városban, amikor majd meg fagysz és azok a szállások… Ja, és persze túl sok mindent csomagoltam be. Hátizsákokat vittünk magunkkal, és elraktam az összes jó cuccom. De azért nagyon jó volt 15 évesen először világot látni. Teljesen más volt, mint most, divatbemutatókat nézni. Csodálatos időszak volt, de mégis jobban tetszik az fajta utazgatás, amiben most veszek részt.

AFFLECK: Találkoztam az egyik bátyáddal… vele utaztál?
LIVELY: Mm-hmm... Eric. Ő volt az aki, belerángatott a színjátszásba.

AFFLECK: Belerángatott?
LIVELY: Igen. Amikor Párizsban voltunk, és amikor megálltunk, hogy harapjunk valamit, folyamatosan ugyanazt a kérdést tette fel. „Miből akarsz megélni? Mivel akarsz foglalkozni?” Igazából nagyon jól játszotta a báty szerepét. Az érdeklődési köröm miatt először azt gondolta, hogy producernek kellene lennem. Nem akartam színésznő lenni, mivel az egész családom színjátszással foglalkozott, ez volt az utolsó dolog, amivel foglalkozni akartam. Aztán körülbelül egy évvel később a kedvéért elmentem egy meghallgatásra, kötelességemnek éreztem, hiszen annyira jó volt hozzám, végül pedig még több válogatásra mentem. Ügynököm se volt. Végül megkaptam egy szerepet a Négyen egy gatyában, ez volt az első munkám.

AFFLECK: Nagy sikert aratott, nem?
LIVELY: De, igen! Kb. mint az Avatar… mármint a 2005-ös évhez képest mérve. Az Avatar már leelőzte.

AFFLECK: Négyen egy gatyában…
LIVELY: Igen, van egy nadrág, ami barátnőről barátnőre vándorol, mivel távol vannak egymástól.

AFFLECK: Az első rész után elkészült a folytatás is, amiben szintén szerepet kaptál.
LIVELY: Így van. Örülök, hogy ez volt életem első szerepe. Annyival járt a forgatás, hogy nem tudtam elmenni az érettségire, elképzelheted mennyire bántam! Egész nyáron forgattam, de utána nem akartam folytatni a színjátszást, be akartam fejezni az iskolát. Úgy gondoltam, gyorsan végzek a középsulival, aztán irány az egyetem. De még mindig játszom. A dolgok elég jól alakultak.

AFFLECK: Eddig egész jól. Az egész családod színjátszással foglalkozik. Nem érezted kicsit rosszul magad? Mármint, én gyerekként kezdtem el színészkedni, aminek meg van a hátránya, bár tudom, hogy te később kezdted, mint én. Úgy tűnik, nagyon jó élményeid vannak, szóval lehetséges, hogy te nem éreztél így.
LIVELY: Egy szerető családom van, közel állunk egymáshoz, mindannyian délről származunk, és mivel szinte mindannyian színészek vagyunk, mindenkinek természetes volt. Ugyanolyan munkának tekintették a színészkedést, mint bármi mást. Akárhányszor hazajöttek, este, a vacsoránál is a munka, a színészet volt a téma, bár sok ember számára ez biztos nagydolognak számít, pedig a színészet az ember életéhez tartozhat, a munkájává válhat, főleg, ha Los Angelesben él valaki. De leszámítva a tényt, hogy a szüleim L.A.-ba költöztek, Burbankben nőttem fel, ami olyan, mint egy kisváros. Nem érzem, hogy közel lettem volna Hollywoodhoz gyermekkoromban, szóval soha nem éreztem ennek a hátrányát. Csak előnyei származnak ebből, például ingyen kaját eszem állandóan. Igazából ez volt az egyik oka, hogy belementem ebbe az egészbe: ingyen kaja! Emlékszem, amikor az első forgatásomon voltam, szó szerint azt mondtam, hogy „Igen! Minden nap ingyen kajálhatok!”

AFFLECK: A családod belevonod a karrieredbe? Támogatnak a munkádban?
LIVELY: Nem.

AFFLECK: Biztos vagyok benne, hogy amikor fiatalabb voltál, részesei voltak a karrierednek, aztán a munka elszólított, és távol kerültél tőlük.
LIVELY: Ugyanúgy az életeim részese voltak, mint bármilyen más szülök, más gyerek életében. Nagyon fontos volt számukra a kapcsolat, amikor még kicsi voltam. 16 éves koromig nem színészkedtem, de amikor kislány voltam, sokan kérdezték, miért nem foglalkozom vele, mint a családom többi tagja, ők pedig mindig azt mondták, hogy „Szüksége van a gyermekkorra! Akkor sem engednénk meg neki, ha akarná.”

AFFLECK: De nem tilthatták meg, hogy folytasd, amit elkezdtél.
LIVELY: Hát nem. 16 voltam, amikor megkaptam az első szerepemet, nem is kaptam újabbat egészen 17 éves koromig, miután végeztem a középsulival.

AFFLECK: Akkor találkoztunk először, amikor elkezdtük forgatni a The Townt, és amikor megjelentél, nagyon meglepődtem, hogy mennyire megtanultad a bostoni akcentust, és hogy mennyi mindennel tisztában vagy. Nagyon sok embert hallgattam meg New Yorkban, valamint Los Angelesben is, és iszonyú nehéz volt megtalálni a megfelelő embert. Te voltál messze a legjobb. Amikor megkérdeztelek, honnan tudsz ennyit mindent, kiderült, hogy saját magad kutatásának köszönheted a tudást, amivel rendelkezel, hiszen utánajártál olyan embereknek, akik hasonlítanak a karakteredhez, Kristához. Hogy jutottál el addig a pontig, ahol érezted, megtaláltad, amit kerestél, hiszel nekem ezek a dolgok eszembe se jutottak a húszas éveimben. Honnan jött ez az ösztön?
LIVELY: Fogalmam sincs. Szerintem onnan ered, hogy gyermekként soha nem gondoltam arra, hogy színésznő váljon belőlem. Nem görcsösen álltam hozzá, szóval, amikor elkezdtem az egészet, sokkal jobban aggódtam amiatt, hogy a forgatáson kell lennem, és nem is fogtam fel, hogy valójában komoly munka folyik. Amikor megnéztem az első filmemet, meg voltam elégedve, de azt gondoltam, hogy „Istenem, ez mennyire más, mint mikor a helyemen állok, és a betanult sorokat mondogatom. Tényleg színészkednem kell.” Jó volt, hogy nagy szerepet kaptam először, de egyben rossz is, hiszen sok hibát vétettem. Az egész tanulási folyamat a mozivászon előtt zajlott, ahol mindenki láthatott. Filmről, filmre mindig is keményen kell dolgoznom, hogy jobb legyek, hiszen még új vagyok a szakmában.

AFFLECK: Valaki segített ebben?
LIVELY: Senki. Soha nem volt tanárom, de a szüleim gyakran tartottak órákat, és így nőttem fel, mivel nem volt babysitterem. Igazából eléggé félénk vagyok, ami titok, szóval ne add tovább, de azok az órák miatt is éreztem azt, hogy ki kell törnöm. Akárcsak a természet és a gondozás viszonya: alapvetően félénk vagyok, de úgy nőttem fel, hogy tudtam, talpra kell állom.

AFFLECK: Nem látom, hogy félénk lennél. Nem ezt tapasztaltam veled kapcsolatban.
LIVELY: Bátornak kellett tűnnöm előtted, hiszen a szerep, amit el kellett játszanom, eléggé félelmetes. De amikor elolvastam a forgatókönyvet, eszembe se jutott, hogy nem tudnám megoldani ezt a karaktert. Nagyon tetszett első olvasásra is. Kicsit önző voltam, mivel úgy voltam vele, hogy lehet, nem én vagyok a legjobb a szerepre, de akkor is nekem kell megkapnom. Nem tudtam, milyen egy jó bostoni akcentus, szóval kerestem egy tanárt, aki nagyon sokat tanított velem, de túlságosan betanult volt a kiejtése. Charlestownban élt a családjával, és az ő akcentusa eltér a hagyományos bostoni akcentustól. Szóval az egyik legjobb barátom, Jennifer, aki a Gossip Girl egyik fordrásza, bostoni, és az egyik hétvégén elhívta az egész családját New Yorkba.

AFFLECK: Hol laknak?
LIVELY: Dorchester, azaz inkább Dorchestah.

AFFLECK: Jó, hogy köze van a Gossip Girlhöz.
LIVELY: Így van, sokat segített, hiszen évek óta körülöttem van. Szóval leültem Jennifer szüleivel, és megkértem őket, hogy mindannyian mondjanak nekem szavakat. Annyira kínosan éreztem magam, de azt hallottam, amit kellett.

AFFLECK: Úgy látom, érted, hogy ez nem csupán az akcentusról szól, hanem egy teljesen más világnézetről.
LIVELY: Az akcentuson folyamatosan dolgozni kell, de a karakter szíve volt az, amit úgy éreztem, meg kell fognom. Rossz és jóemberként is tekinthetjük, aki zavaros körülmények között él. Lehet, hogy a sztoriban rosszként van ábrázolva, bár én nem hiszem, hogy az életben ezek ilyen egyszerűek lennének. Szerintem az emberek bizonyos oknál fogva olyanok, amilyenek, amit mi nem ítélhetünk el, ha nem tudjuk, mi áll a háttérben. Szóval én így közelítettem meg.

AFFLECK: Olyan pluszt adtál a karakternek, amit nagyon fontosnak tartok. Valamint azt is lenyűgözőnek találom, hogy keményen dolgoztál a Gossip Girlön, mégis fordítottál időt a kutatásra, tanulásra, és eljöttél Bostonba is.
LIVELY: Hát, rohannom kellett Bostonba, mert azt mondták nekem, hogy „Ben szólt, hogy most azonnal jönnöd kell Bostonba, ha akarod a szerepet.” [nevet]

AFFLECK: Ez nem igaz. Azt mondták, hogy egyébként nem érdekelsz? Komolyan?
LIVELY: Dehogy. Azt mondták, hogy „Ben nem megy New Yorkba. Túl fiatal vagy a szerephez, de ha úgy gondolod, hogy meg tudsz vele birkózni, ülj fel egy bostoni vonatra.”

AFFLECK: Fel is ültél, ami jó döntés volt. Sok időt töltöttél azokkal a lányokkal, akik ilyen körülmények között élnek. Bepillantást nyertél egy új világba, amit én teljesen másnak gondolok, mint Burbank - és gondolom, ez így is van, attól kezdve, hogy leforgattad a Négyen egy gatyában c. filmet. Milyen érzés volt? Ideges voltál? Izgultál?
LIVELY: Nagyon jól éreztem magam, hiszen számomra ez nem csak a munkáról szólt, minden egyes napot egy utazáshoz hasonlíthatnám. Ez nagyon érdekes, mivel színészként mindannyian olyan helyzetben vagyunk, hogy belebújhatunk tőlünk teljesen különböző emberek bőrébe, megismerve életüket, még akkor is, ha rövid ideig tart. Szóval személy szerint csodálatos élmény volt olyan dolgot átélni, amit én még soha nem tapasztaltam. A lányok annyira kedvesek voltak hozzám, sokat szórakoztunk együtt. Nem foglalkoztak azzal, hogy én a Gossip Girlben szerepelek. Inkább anyáskodtak felettem, még akkor is, ha mindannyian körülbelül 16 évesek lehettek. Nagyon keményfejűek, de a szó jó értelmében. Szóval sok időt töltöttünk a saját otthonukban, sokat meséltek a családjaikról, férjeikről, rokonaikról, akik bankrablók voltak egykor, és arról, hogy ezek az emberek hogyan kötöttek ki a börtönben. Ezek a lányok olyan elszigetelt világban élnek, az idő szinte meg se mozdul. Minden család annyira közel áll egymáshoz, hiszen generációk óta együtt élnek. Aztán beszélgettünk a halálról is. Egyik nap sétáltunk a városban, és megláttunk egy csapat fiút, akik egy 16 éves meggyilkolt fiú emlékére baseballoztak a parkban, mindenki ünnepelte őt, és a pólójukon mind a halott fiú nevét viselték. Azt gondoltam, hogy az én szülővárosomban, ha ilyen történne, mindenki katasztrófaként élné meg, mondván, micsoda tragikus eset. Az emberek szinte képtelen lennének feldolgozni. Itt pedig megünnepelték a fiú életét, az emberek nem szomorkodtak a gyilkosság miatt. Csak annyit mondtak, hogy megtörtént, túl kell lépniük a történteken, és hogy mindig az ilyen gyerekek mellett maradnak, mindig is a szüleik és a testvéreik lesznek. Ez nagyon érdekes pillanat volt számomra.

AFFLECK: Az egyik lány, akivel megismerkedtél, annak a srácnak volt a barátnője, aki fegyveres rablás miatt került börtönbe, és akiről a karakteremet alapoztam. A lány azt mesélte nekem, hogy éppen kocsikáztatok, amikor meglátta az utcán az egyik barátnőjét, és kikiabált a kocsiból, hogy „Hollywood ül a kocsimban!”
LIVELY: [nevet] Istenem. A történet igaz, nagyon vicces volt.

AFFLECK: Az a sok ember, akit felhasználtál a karakteredhez, ellátogattak a forgatásokra, hogy megfigyeljenek munka közben.
LIVELY: És te felvetted őket!

AFFLECK: Tetszett nekik, amit csináltál.
LIVELY: Tetszett nekik, de féltem. Nem akartam cserbenhagyni őket. A szünetekben mindig odajöttek hozzám és segítettek. [nevet] Még szótagolni is gyakoroltak velem.

AFFLECK: Tudom, emlékszem. Mondtam is nekik, hogy köszönöm a segítséget…
LIVELY: Csak párszor csinálták ezt. Mindig mondták, hogy az nem Charlestown, hanem Chahhhhlstown.

AFFLECK: Tudod, a forgatások előtt, nem nagyon voltam tisztában a munkáiddal.
LIVELY: Nem?

AFFLECK: Hát, rajongód voltam, de nem sokat tudtam rólad. Aztán megnéztem DVD-n a The Private Lives of Pippa Lee-t, ami egyszerűen remek volt. Rebecca Miller rendezte, aki a kemény munkáról híres. Milyen volt vele együtt dolgozni?
LIVELY: Istenem. Rebecca egy hihetetlen figura, a legérdekesebb ember, akivel valaha találkoztam. A forgatókönyv nagyon durva volt. Teljes egészében az övé volt, hiszen a könyvet is ő írta, hiszen a film egy regény alapján készült, és éveken keresztül dolgozott a sztorin. A film egy nőről szól, ami bemutatja fiatalkori negatív élményeit. Azt mondtam Rebeccának, hogy remek a forgatókönyv, de elég durva. Hogy várja el az emberektől, hogy tetsszen az, ami a múltban játszódik? Erre csak azt mondta, hogy ”A legtöbb ember valóságról alkotott képe az, hogy két ember ül egy szobában, akik beszélgetnek. De számomra ez egyáltalán nem volt nevezhető valóságnak. Ha beszélgetek egy szobában, nagyon sok mindenre gondolok. Rengeteg gondolat, érzelem és szín van abban a szobában. Ez a sztori senkiről sem szól, csakis erről a nőről, és az ő agyában is ugyanez játszódik le. Számomra ez a valóság.”

AFFLECK: Na, látod, ha igazi rendező lennék, én is ugyanilyen briliáns gondolatot mondtam volna. De én csak annyit mondtam, hogy haladjunk, folytassuk a forgatást. Nem hiába voltam bizonytalan.
LIVELY: [nevet] Nem tudom, hogy bizonytalannak kellett-e érezned magad, de a jelenetek között elég sokszor telefonáltam Rebeccának, hogy ez a Ben állandóan dirigál, mit csináljak, ami szerintem tök rossz.

AFFLECK: Emlékszem, amikor leforgattunk egy fontos jelentet Jon Hammal. Nagyon sokat jelentett nekem ez a jelenet, bár nagyon siettettem a munkát. Neked akkor volt a Pippa Lee-s premiered, és nagyon el szerettél volna menni. Fontos volt neked. Azt mondtad nekem, hogy „figyelj, szeretnék elmenni a premierre. Szerinted időben végzünk?” Erre én azt feleltem, hogy „Ja, hamar elmehetsz. Csak hat órát vesz igénybe a forgatás.” Három óra után még a felénél se jártunk, egyértelmű volt, hogy nem tudsz elmenni. De a panaszkodás helyett ott maradtál, és hibátlanul megcsináltad. Azt hiszem, ennek köszönhetően sok mindent megtudtam rólad. Ehhez a munkához hozzájárul a feszültség is. Te hogyan tartod kézben ezt a feszültséget?
LIVELY: Imádom a munkám. Imádom ezt csinálni. Természetesen nagyon szerettem volna elmenni a premierre, de el kellett végeznem a munkám, ott kellett maradnom Bostonban. A premier az csak premier, ha jobban belegondolsz, nem hal bele senki, ha nem mész el. Nagyon szórakoztató Couture divatbemutatón részt venni, Karl Lagerfelddel, John Gallianoval és Christian Louboutinnal beszélgetni, ami a munkám nélkül nem jönne össze. De persze vannak dolgok az életben, amit mindennél fontosabb: a család, a barátok, a szeretteim. Minden más jön és megy, főleg ebben a munkában, ahol annyira minden csak a pillanatról szól.

AFFLECK: Van olyan, akinek csodálod a munkásságát?
LIVELY: Sokszor felteszik ezt a kérdést, én pedig csak a férfiak nevét sorolom, ami persze nem azt jelenti, hogy a nők nem csodálatosak, de szerintem a pasiknak több lehetőségük van ebben a szakmában. Rengeteg embert számtalan okból szeretek, de nincs olyan, akire azt mondanám, hogy de irigylem, de szeretném az ő életét élni. A saját történetemet akarom megvalósítani.

AFFLECK: Mindig emlékeztetnem kell magam, mennyire fiatal vagy még. Csak három éves voltál, amikor a Good Will Hunting a mozikba került. (Ben Affleck és Matt Damon közös filmje) (1997)
LIVELY: [nevet] Nem egészen!

AFFLECK: Még soha nem láttad. Jó érzéssel tölt el.
LIVELY: Te szerepeltél a Good Will Huntingban?

AFFLECK: Az első forgatási napunkon közös szexjelenetünk volt, amit te teljesen természetesnek vettél. Érettebb viselkedésre vall, ami nem volt jellemző a többi stábtagra.
LIVELY: Nos, elég nagy családom van, és soha nem kezeltek gyerekként. Mindig felnőttként bántak velem, egyenlőként. De a színészkedésnél szerintem csak a fele a valóságnak, az, amit mutatsz. Végigvonulunk a vörös szőnyegen, csodálatos ruhákban pózolunk, és mindannyian annyira magabiztosnak mutatjuk magunkat. Nem is biztos, hogy valóban így van. A szexjelenet rettentő kínos volt. Az volt az első munkanapom, szóval, köszi érte.

AFFLECK: Szívesen!
LIVELY: Azt hiszem, jó volt megtörni a jeget. [nevet]

AFFLECK: Szóval mielőtt Párizsba jöttél, New Orleansban dolgoztál egy hatalmas hollywoodi produkción. Air Force titkárnőjét játszod? Vagy hogy is van ez pontosan?
LIVELY: Titkárnő? Enyém a cég! Egy vadászpilótát játszom. Megijedtél?

AFFLECK: Szóval jóval idősebb karaktert játszol-egy felelősségteljes nőt, aki repülőkkel foglalkozik?
LIVELY: Láttad a Pearl Harbort? A karakterem ugyanabban a pozícióban van, mint a Pearl Harbor főszereplője.

AFFLECK: [nevet] Erről semmi nem jut eszembe. Annál a résznél biztos, bealudtam. Szóval ki a vonzóbb: Jon Hamm vagy Ryan Reynolds?
LIVELY: Pete Postlethwaite.

AFFLECK: Ez a mondatod lesz kiemelve az interjú elején. Szóval majd amikor az olvasók kezébe kerül, a beszélgetésünk ezen részét veszik észre csak, és majd azt mondják, mekkora szar. De be kell vallanom, Pete Postlethwaite nagyon jóképű férfi. A Zöld Lámpás pedig elég jónak hangzik.
LIVELY: Istenem… Martin Campbell, a rendező valami elképesztő. Ő az egyik legszorgalmasabb ember, akivel eddig valaha találkoztam. Rengeteg időt töltött velünk munka közben.

AFFLECK: Hány éves is vagy?
LIVELY: 23 vagyok.

AFFLECK: 23 éves vagy. Ha a jövőre tekintesz, és a döntésekre, amiket hozni fogsz, gondolkozol azon, hogyan érd el őket?
LIVELY: Pont, ahogy te, sokáig gondolsz arra, amiben hiszel, hiszen csak így sikerülhet. Még akkor is, ha vannak emberek, akiknek nem tetszik az, amit csinálsz, boldog vagy, mert azzal foglalkoztál, amiben hittél.

AFFLECK: Nos, ez volt az utolsó kérdés. Nem jutottam el például ahhoz a kérdéshez, hogy melyik nap érezted, hogy teljesen le vagy nyűgözve.
LIVELY: Vagy, hogy örülök-e, hogy már nincs rajtad az a garbós pulcsi.

AFFLECK: Jézusom. Nem tudom, mire gondolsz. És: dolgoznál még együtt velem a jövőben? Amikor borsos lesz az árad, alkalmazhatlak? Most kell válaszolnod, hiszen ez egy magazin.
LIVELY: Istenem. De nyomulós vagy! Megmondtam, hogy soha többet nem akarok veled együtt dolgozni. Jason Bourne-nal talán.

AFFLECK: Emlékszel, amikor együtt dolgoztunk, sétálgattunk Bostonban, aztán rámutattam egy helyre, és megszólaltam, hogy ott lakott Matt Damon. Te felém fordultál, és megkérdezted: „Mi? Te ismered Jason Bourne-t? (Lively nevet)
LIVELY: Persze, hogy dolgoznék veled.

AFFLECK: Majd egyszer bemutatlak Jason Bourne-nak, úgyhogy hálás lehetsz.
LIVELY: Már így is hálás vagyok.

AFFLECK: Most pedig fejezd be az interneten való cikis képek keresését rólam, és ne kritizáld a ruháimat. Mielőtt eljöttem erre az interjúra, egy ismerősöm mondta, hogy egy divatikon vagy. Nem mindannyiunk lehet divatikon, Blake.
LIVELY: Az emberek, mint például te is, divatosnak mondanak…

AFFLECK: Sokkal kötekedőbb lettél, amióta befejeztük a filmet.
LIVELY: De azt hiszem, azt kell mondanod az interjú végén, hogy mennyire kedves vagyok. Azt hittem, ezek a szabályok.

AFFLECK: Nagyon kedves vagy.
LIVELY: Igazából szerintem ezeket az interjúkat vicces megjegyzésekkel szokták befejezni.

AFFLECK: Szerintem semmi vicceset nem mondtam. Talán te.
LIVELY: Lehet, hogy majd valaki átírja az interjút.

AFFLECK: Oké, akkor… most elengedlek. Hallom, hogy a Gossip Girlös emberkék csapkodják a lakókocsid ajtaját, hiszen elég régóta feltartalak, és neked meg menned kellene dolgozni. Nos, így szerezhetsz magadnak rossz hírnevet…sokáig telefonálsz, hogy elkészüljön az interjú.
LIVELY: Nem is a lakókocsiban vagyok. Egy hotelszobában ülök, ahol még légkondi sincs. Elég különleges.

AFFLECK: Ez Európa vonzóereje. Mit is mondhatnék?
LIVELY: Pont ez lesz az a kiemelt mondat! „Ben Affleck szerint sok minden nem megfelelően működik Európában.”