GQ Interjú - Chace Crawford

GQ: Eddig mindig jó benyomásunk volt rólad: csodálatos gyerekkor, karrier, mindig tökéletes megjelenés. És most hirtelen megmutattad a másik oldalad. Van benned egy egyfajta kitörési vágy?
Chace Crawford: Megértem, hogy a személyiségem letisztult oldalát veszik észre az emberek, amely persze igaz is. De természetesen minden emberben van valamilyen ellenállás. Nálam ez abban nyilvánul meg, hogy nem olyan sokszor jelenek meg akárhol. Ha zenében gondolkodunk, akkor Eddie Vedder ’Start the revolution’ c. számát említeném.

GQ: Tagja voltál valamilyen ifjúsági mozgalomnak? Gondolok itt punkra vagy rockra, amelyek egészen jól álltak volna.
Chace Crawford: Punk? Rock? Hogy én? Tini koromban hallgattam klasszikus rockot. Válaszolva a kérdésre, nem. Az egyetlen mozgalom, ami akkoriban létezett, az, az internet- és a mobilhullámok. De ezekben azért elég keményen részt vettem.

GQ: Chace Crawford, klasszikus rockert és internetrajongó. A lányok szíve biztos elért hozzád.
Chace Crawford: Hát igen.

GQ: Hogy néztél ki akkoriban?
Chace Crawford: Nem olyan rosszul. A rossz korszakom ekkora már lezárult. Általános suliban anyukám mindig rávett, hogy rövid farmernadrágot vegyek fel. Ebből kilábaltam. De legalább elég korán megtanultam, hogy egy férfi nem vehet fel rövidnadrágot.

GQ: Mi számít a legnagyobb divatbakinak?
Chace Crawford: Szerintem az elég gáz, hogyha valaki különcködni akar, és reklámozza magát. Aki nagyon divatos akar lenni, felülkerekedik ezeken. Én a „kevesebb, több” híve vagyok.

GQ: Mi az, amire már rá sem tudsz nézni?
Chace Crawford: A rövidnadrágon kívül a legszörnyűbb a szandál zoknival. És tudnotok kell, hogy Lubbockból, egy texasi kisvárosból származom. Ezen a területen nagyon gyakori a farmer – farmernadrág farmeringgel.

GQ: Texas nem egy divatközpont.
Chace Crawford: Pontosan. Ott a foci a menő. A divat egyáltalán nem számít.

GQ: Fontosnak tartod a divatot?
Chace Crawford: Persze. Mivel a filmiparban dolgozom, muszáj, hogy legyen elképzelésem a divatról. A színészek esetében ez egy kikötés. A nők esetében valószínűleg még több. El kell adni magam. És természetesen ez a divat segítségével sikerül.

GQ: Akkor inkább munkának tekinted?
Chace Crawford: Nem. Igazából nagyon szeretek egy rám szabott öltönyben megjelenni. Jobban érzem magam, ha jól vagyok felöltözve.

GQ: Szóval cowboyként soha nem láthatunk majd?
Chace Crawford: Kizárt. Már a csizmáim sincsenek meg. De ki tudja, megtartottam párat, talán egyszer újra divatba jönnek.

GQ: Kit tartasz példaképnek?
Chace Crawford: Mindig is nagyon tetszett Paul Newman stílusa a Bilincs és mosolyban, valószínűleg mindenidők egyik legnagyobb filmje. De Newmant nem azért csodálom, mert nagyon stílusos volt, hanem ő képviselte a… stílust, igen. Ez elég paradoxon: van, akit soha életében nem érdekelt a divat, és most a legnagyobb divatikon. Bámulatos. Ugyanez a véleményem Steve McQueenről.

GQ: És milyen benyomásod volt, amikor ma reggel a szekrényed előtt álltál?
Chace Crawford: Nem követek semmi szabályt, a saját ízlésemre hagyatkozom. Nekem nincs stylistom, mint a többi Hollywoodi színésznek. Ha nem vagyok biztos valamiben, megkérdezem magam: Tényleg jól áll ez nekem? Elég elegáns? Túlságosan feltűnő vagyok?

GQ: Milyen márkákat viselsz szívesen?
Chace Crawford: Elég sokat. Levi’st, John Varvatost és rengeteg vintage dolgot.

GQ: Van kedvenced?
Chace Crawford: Igen. Ralph Lauren RRL kollekciójából van egy ing, amit különösen szeretek. Pirosban nagyon jó, de olyan, mintha szét lenne mosva, mert nem látni a mintát. Minden héten legalább egyszer felveszem.

GQ: Kedvenc parfüm?
Chace Crawford: Nincs. Nem használok parfümöt, csak dezodort.

GQ: Kedvenc tervező?
Chace Crawford: Ha választanom kell, akkor Dolce&Gabbana. Főleg, ha zakóról és öltönyről van szó. Rám mindig tökéletesen passzolnak.

GQ: Most be kell vallanunk, hogy az a tetoválások, amik a képen láthatók, csak festettek. Van igazi tetoválásod?
Chace Crawford: Nincs. De szeretem a festetteket. Gondolkodtam már azon, hogy milyen motívumot tetováltassak magamra. Mostanában gyakran eszembe jut, hogy nem is baj, hogy még nem csináltattam. Például biztos vagyok abban, hogy egy után nem tudnék leállni. Megszállott lennék.

GQ: Szerinted a tetoválás még mindig valamiféle lázadást jelent?
Chace Crawford: Persze, mondjuk a tetkók már nem olyan hatást keltenek, mint a szüleink fiatalkorában.

GQ: A Twelve-ben egy drogdílert, a Gossip Girlben pedig egy jófiút játszol.
Chace Crawford: Két teljesen más világ. A Gossip Girlben a kiváltságos emberek életét felnagyítva mutatjuk be. A Twelve sokkal sötétebb. És a karakter, akit játszom, szintén nagyon erős.

GQ: És nem is csinos lányokat, hanem magát 50 Centet láthatjuk az oldaladon.
Chace Crawford: A jóképű sorozatsztár és egy brutális rapper? Igen, igen. Gondolom, azt feltételezik, hogy mennyi konfliktus lehetett kettőnk között. Ami persze nem igaz. Jól kijöttünk egymással, nem is lehetett volna jobb társam. 50 Cent egy különleges ember és nagyon okos, főleg, ha a karrierről van szó.

GQ: Azóta csak rapet hallgatsz az iPododon.
Chace Crawford: Ki kell ábrándítsalak. Mivel a gitár áll mindenekfelett. The Black Keys, The White Stripes, The Racaunters, Red Hot Chili Peppers és Guns N’ Roses.

Szépségtippek Leightontól

Szépségtippek Leighton Meestertől

Talán Leighton Meesternek van a legtökéletesebb bőre és legcsábítóbb barna szemei, amik Blair Waldorfként köszöntenek vissza kedvenc sorozatunkban, de meg kell állapítanunk, hogy Leighton egyáltalán nem hasonlít Blairre.

Blair minden, csak nem laza, aki sokkal jobban foglalkozik külsejével, mint Leighton.

"A frizurája mindig be van lőve. Mindig tökéletesek a hullámai... olyan, mintha minden nap fodrászhoz járna." - mondja Leighton.

Meester elsőként a HBO Entourage c. sorozatában tűnt fel, de igazi sikerét az Upper East Side-on játszódó Gossip Girl sorozatnak köszönheti.

A Herben Essences új arcaként megtanult egy-két dolgot, mint például azt, hogy elfogadta, milyen a haja eredeti állapotában (szögegyenes), és hogy, amikor nem dolgozik, minél egyszerűbben viselje.

"Amikor hozzászokik az ember ahhoz, hogy csak sminkben látja magát, és hogy a frizurája mindig tökéletes, elfelejti, milyen a természetes szépsége, és hogy milyen ápolt lehet a haj, hogyha egy kicsit törődünk vele" - árulja el.

Ezen okból kifolyólag, amikor nem dolgozik, egyszerű szépségkezeléseket végez: arctisztítás, egy kis szempillaspirtál, pirosító és néha egy színes rúzs. Ami a haját illeti: Herbal Essences sampont és Tousle Me Softly nevű balzsamot használ - mosás utána néha hajsütővassal hullámokat varázsol frizurájába. Ezek a szépségtippek nagyon könnyen követhetők! És még egy tipp: "Fújd be hajlakkal a pirosítódhoz tartozó ecsetet, és húzd végig a hajadon, hogy ne álljon szét."

Az interjú során Meester egy rózsaszín ajakrúzst visel egy kicsi pirosítóval, és a szeme halványan füstös, barackszínű árnyalattal kiemelve. Sminkje kihangsúlyozza természetes szépségét, kissé játékossá varázsolva a színésznő arcát.

Meester kétségtelenül gyönyörű, de másokra egyáltalán nem jellemző nyugodtságot áraszt. Amikor tavaly kijelentették, hogy a Herbal Essences arca lesz, a rajongók megdöbbentek, hogy Leighton kolléganőjét, Blake Livelyt, aki csodálatos szőke hullámairól ismert, nem kérték fel a kampányhoz.

"Leighton azért tökéletes szónak, mert meg van benne az önbizalom" - mondja Charles Baker Strahan, a Herban Essences sztárfodrásza.

És hogy Leightonnak vannak-e rossz szokásai?
"Soha nem fogja elárulni, ha valami rosszat tennék" - a színésznő válaszol helyette.

Ez igaz. Strahan láthatóan imád együtt dolgozni Meesterrel. Bevallása szerint, teljes együttműködést kíván egy új külső kreálása. Például, ha olyan eseményre készülnek, mint a MTV Movie Awards, Meester különböző stílusú képeket küld neki, majd Strahan megtalálja a legmegfelelőbbet Meesternek. Leighton szerint az a legfontosabb, hogy addig harcoljunk azért, amit nagyon akarunk, ameddig meg nem kapjuk. Legyen az kiemelt dekoltázs, egyenes haj, vagy akármi.

"Majdnem olyan, mintha egy teljesen új személyt kellene létrehozni - mondja Meester. "Szóval, ha egy teljesen újszerű külsőre vágysz, használj természetes színeket - ugyanígy a hajjal. Én gyakran használok feltűnő rúzsokat, begöndörítem a hajam, és így dúsnak látszik."

Most, hogy megtudtuk Leighton szépségápolási szokásait, vajon van-e olyan, amit szégyell a múltjából?
"Hajcsavarók... és túl sok alapozó" - vallja be, majd kitör a nevetés.

Look Magazine - Ed Westwick

Ed Westwick mindenképp bízhat a szerencséjében. rövid szerepei után (Casualty és Doctors) a Hertforshire-ben született színész megkapta álmai munkáját, nők millióinak szívét elrabló Chuck Bass szerepét.

Manapság, ha Ed nem forgat, nevesebbnél nevesebb partikon tűnik fel különböző A-listás sztárok oldalán. Viszont mindezek ellenére Ednek igenis hiányzik az otthona. Életében csak egyszer volt szerelmes, amely tényleg meghatározta a Jessica Szorral való kapcsolatát?

Look Magazine: Mint ahogy a legtöbb színész, aki elhagyta Londont Los Angelesért, szerencsésnek érzed magad?
Ed Westwick: Teljes mértékben. Minden nap megcsípem magam, hogy ez valóban igaz, ami persze nagyon jó érzés, mindig fenntartja az érdeklődésem. Vannak dolgok, amiket nem igazán szeretek, de Amerikában nagyon jó életem van, aminek minden percét megpróbálok élvezni.

Look: Könnyű volt megszokni az amerikai életet?
Ed: Az első reakcióm csak ennyi volt: wow. De most, hogy már kiismerem magam, egy kicsit jobban hiányzik Anglia, főleg amikor focimeccset nézek a haverjaimmal.

Look: Tényleg olyan sok veszekedések vannak a Gossip Girl forgatásán, mint amiket hallunk?
Ed: Nem. Mi is ugyanolyan fiatalok vagyunk, mint a velünk egy idősek, csakhogy minket a sorozat hozott össze. Az emberek mindig azt keresik, hogy miről lehetne beszélni…

Look: Nem olyan rég (Klaudia – U.S. Open döntője) fényképek készültek arról, hogy megcsókoltad a volt barátnődet, Jessica Szohrt. Most akkor újra együtt vagytok?
Ed: Nem szeretnék Jessicáról beszélni. Következő kérdést.

Look: Randiznál még egyszer olyan emberrel, akivel együtt dolgozol?
Ed: Sosem mondom, hogy soha…

Look: A karaktered, Chuck egy igazi nőfaló. Mennyiben hasonlítasz rá ilyen téren?
Ed: Szeretném azt gondolni, hogy azért távol állok, érzékenyebb vagyok a jellemétől. Ha a lányok beszélgetnek velem, rájönnek, hogy két különböző „személyről” van szó.

Look: Angol vagy amerikai lányok?
Ed: Hm… talán a brit lányok. Miben különböznek az amerikai lányok a britektől? Talán másképp kell őket meghódítani. A brit lányok, sokkal inkább alkalmazkodnak a kialakult helyzethez. Ezzel ellentétben az amerikai lányok kiakadnak, ha valami nem úgy alakul, mint ahogy azt ők elképzelték. Ott mindennek tökéletesnek kell lennie.

Look: Valamikor régen azt mondtad, hogy eddig csak egyszer voltál szerelmes. Kivel?
Ed: Az anyukám. Ő az egyetlen nő az életemben. Anyuci kicsi fia vagyok? Teljes mértékben. Nagyon szeretem őt.

Look: Milyen típusú lányok érdekelnek?
Ed: Akikkel beszélgetni lehet. Nem számít a csinos arc. Egyébként nincsen kifejezett nőideálom. Az, hogy vonzódom egy lányhoz, nem feltétlenül azon múlik a szépségén.

Look: Ki számodra a tökéletes nő?
Ed: Még sosem találkoztam Scarlett Johanssonnal, de úgy gondolom, hogy egy igazán csodálatos nő lehet.

TeenHollywood - The Roommate

Az elmúlt napokban tartották meg a Sony Pictures legújabb filmjének, a The Rommamete-nek a tesztvetítését, amelyre a TeenHollywod is meghívást kapott. A filmben olyan színészek szerepelnek, mint a Gossip Girl Blair Waldorfját alakító Leighton Meester, a Friday Night Ligts sztárja Minka Kelly, vagy a Twilight Sagával népszerűvé vált Cam Gigandet.

Mit tennél, ha az ártalmatlannak hitt szobatársadról kiderülne, hogy őrült? Azért ne rohanjunk annyira előre. Kezdjük az elején. Adott egy lány, aki beköltözik az egyetem kampuszára és szobatársat kap. Igen, jól olvasod, nem választhat, mert a szabályok így írják elő. Senkinek sem választhatja meg a szobatársát. A bajok csak akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy a szobatársad nem is igazán az a személy, akinek mutatja magát. A történet középpontjában Sara, a vidéki lány lány, aki a továbbtanulás lehetősége miatt a nagyvárosba költözik, ahol megismerkedik Rebeccával. Rebecca viszont egészen más, mint Sara. Egy tehetős család sarja, akit a művészetek érdekelnek, szeret rajzolni és szobrászkodni. A két lány hamar egymásra talál. Barátok lesznek, ami elindít egy láncreakciót. Rebecca túlságosan megszállott az újonnan kötött barátság miatt.

„Sarát egy mindenki által szerethető karakternek képzeltünk el. Már akkor tudtam, hogy Minka Kelly tökéletes választás lesz. Nagyszerű munkát végez a Friday Night Lights-ban. Egy kedves , tisztességes ember, ami tökéletes ellentétben áll a Leighton Meester álltal megformált karakterrel. Mindig is tudtuk, hogy Leighton A Gossip Girl folyamán a szerethető csínytevő szerepét alakítja, épp ezt a vonalat szerettük volna megjeleníteni a filmben is. Azt viszont nem tagadom, hogy az amit az emberek látni fognak Leightonnal kapcsolatban, egészen más lesz, mint amit eddig láttak.Leighton tökéletes munkát végzett. Nem csak a beleélte magát a szerepbe, de a hitelesség kedvéért kutatásokat is végzett. Rebecca karakterét leginkább a bipoláris depresszióban szenvedő ember és egy szociopata között tudnám a jellemezni. Sara észreveszi, hogy valami nincs rendben, a baj már csak az, hogy akkor már késő.”

Hogy még jobban beleássuk magunkat a témába, itt egy rövid interjú Leighton Meesterrel, aki ezúttal olyan titkokba is beavat minket, amiket esetleg még nem is tudtunk a The Roommate-ről.

TeenHollywood: Minkával még Dél Afrikában találkoztál a Clearasil reklám kapcsán. Már nem most volt…
Leighton Meester: Bizony nem. Tizenhat éves voltam, amikor találkoztam vele. Csupán csak pár felvételt készítettünk a Clearasil számára, aztán mindenki elment.

TeenHollywood: A karaktered, Rebecca pszichés gondokkal küzdő lány. Azt hallottam, hogy sok dolognak utána jártál. Erről mesélhetsz valamit?
Leighton: Ő igazából egy neurológiai eset. Számos orvossal és szakértővel beszéltem erről a betegségtől. Viszont semmi sincs kőbe vésve, épp ezért volt olyan nehéz megmondani, hogy mi zajlik le egy ilyen beteg emberben. Megkérdeztem az egyik orvost: „Ön mit gondol, mi játszódhat le ilyenkor a betegben? Visszaél a helyzetével?” – mire csak annyit felelt, hogy nem feltétlenül. Ez a betegség nem függ semmitől. Hiába van mögötted egy borzalmas családi háttér, attól függetlenül még válhat belőle jó ember. Ő például egy látszólag normális családban él, de megvan neki ez a problémája, ami lehet, hogy genetikai, lehet hogy az egyensúly hiánya, de bármi lehet…

TeenHollywood: Tehát a történetben semmi nem utal erre a hatalmas ellentétre?
Leighton: Nem. Alapvetően gyógyszereket szed, csakhogy egy idő után leáll a szedésükkel. Amikor befejezed ezeknek a pszichotikus gyógyszereknek a szedését, te magad is pszichotikussá válsz. Ez történik Rebeccával is. Úgy tekint Sarára, mintha ő lenne az egyetlen ember, akitől szeretet kap, épp ezért válik frusztrálttá és erőszakossá. Mindenre és mindenkire féltékeny, mert azt hiszi, hogy veszély fenyegeti a Sarával való barátságát. Mindenki az a szeretete útjába áll, az életével fizet.

TeenHollywood: Cam karaktere hová tartozik? Útban van vagy esetleg Rebecca kedveli?
Leighton: Senkit nem szeret Sarán kívül, így Cam karakterének és Sara sok barátjának ki kell kerülnie a körből.

Cosmopolitan - Leighton Meester

Cosmopolitan: Melyik hírességen végeznél egy külső átalakítást?
Leighton: Nagyon vonzónak tartom Kate Winslet természetes megjelenését. Gyönyörű, természetes sminket visel, és még mikor úgymond meg is csinálják, akkor is önmaga. Nem akarok neveket sorolni, az nem lenne szép tőlem, de néha emberek tényleg eltúlozzák, a legtöbb esetben a nők gyönyörűek, és csupán kicsit fel kellene frissíteniük magukat.

Cosmopolitan: A színésznők közül, akikkel együtt dolgoztál, kinek a stílusát szeretted a legjobban?
Leighton: Gwyneth Paltrow-ét - eszméletlen stílusos és nagyszerű ízlése van. Természetes, gyönyörű, fiatalos a bőre, fiatalosan kinéző nő.

Cosmopolitan: A nemsokára érkező filmedben a Country Songban Gwyneth Paltrow-val egy énekesnővé avanzsált szépségkirálynőt alakítasz. Mit gondolsz a szépségversenyekről?
Leighton: Ez egy életstílus, és egyáltalán nem tudom megérteni - én sosem csinálnék ilyesmit! Sosem lennék az a fajta, aki csak úgy áll ott, csinosan, de ez is része a karakterem hátterének, része a jellemének - ettől még nem lesz kevlsbé okos vagy nem mély érzésű, sőt, végül nagyonis mélyérzésű lesz.

Cosmopolitan: Nyomás alatt érzed magad, hogy a legjobban nézz ki, megfelelő legyen a súlyod?
Leighton: Jobban odafigyelek, főleg az elmúlt néhány évben, amióta ilyen durván megítélik a nőket a súlyuk és a külsejük alapján. Azt hiszem, az emberek már nem figyelnek oda arra, hogy mi szép belül és ez nagyon érződik is. Valakit a súlya alapján elítélni nem helyes. Én személy szerint egészséges életet élek és a súlyom ugyanúgy ingadozik, mint bárki másé. Egy igazi ember vagyok. Nem érzem magamon a nyomást, de meg tudom érteni, honnan eredhet.

Cosmopolitan: Végeztetnél magadon valaha műtétet, hogy fiatalabbnak nézz ki?
Leighton: Még nem jutottam el oda. Kérdezz meg 15 év múlva!

Cosmopolitan: Mit szeretsz magadon a legjobban, és mit teszel meg, hogy hangsúlyozd?
Leighton: Gyakran viselek magassarkúkat. Nem csak magabiztossá tesznek, és vonzóbbá teszik a járásodat (plusz, imádom a cipőket) de a lábaid hosszabbnak tűnnek, és magabiztosnak érzed magad, akkor is, ha nem a lábaidra vagy a legbüszkébb - viselj magassarkúakat, és akkor a lábaidra leszel a legbüszkébb! Ennek a lényege az, hogy ne csak a legjobbat hozd ki magadból, de szeresd azt is, ami nem tökéletes magadon.

Cosmopolitan: Mi a legnagyobb divat-bűnöd?
Leighton: Régebben túl vékonyra szedtem a szemöldökömet. Nem szándékosan, csak úgymond a megszállottja lettem.

Cosmopolitan: Mi a legegyszerűbb frizura, amit megtudsz magadnak csinálni?
Leighton: Gyakran fonom be a hajam - gyakran gyakorlok, ilyenkor ezt követően már egészen könnyű, ha ráérzel, és olyan, mintha szándékosan csináltad volna! Nem vagyok benne biztos, másoknak meg tudnám-e csinálni, de magamon meg tudom tanulni.

Cosmopolitan: Vannak tetoválásaid vagy piercinged?
Leighton: Van egy tetoválás a csuklómon, egy virág, illetve a füleim ki vannak lövetve. Volt köldökpiercingem is, illetve furábbnál furább fülbevalóim, de most szeretem, hogy nincsenek.

A fordításért köszönet Beckynek!

Interview Magazine - Blake Lively

Serena van der Woodsen: gyönyörű, elbűvölő, elegáns fiatal nő; divatos és határozott, a manhattani elit bennfentese; elrabolja és összetöri az olyan férfiak szívét, mint például Trip van der Bilt; imádja a bulvár és hol mostohatestvérével kavar, hol nem, és ami a legfontosabb: semmi köze sincs Blake Livelyhoz. Három évadon keresztül annyit beszéltek Lively frizurájáról, mint még egykor a Jóbarátok sztárjáról, Jennifer Anistonról. Lively Serena van der Woodsent alakítja a CW csatornán futó sorozatban, a Gossip Girlben, számtalan pletykát, szakítást bemutatva New York belvárosában. Most, hogy elkezdődött a sorozat negyedik évada, Serenának sok mindennel szembe kell néznie. Vajon teljesen új nőként tér vissza Párizsból? Ismét összejön Dannel? Nate felhívja még egyszer? Milyen ruha lesz rajta?
Akárcsak Serena élete, a 23 éves Lively karrierje is hatalmas mérföldkőhöz érkezett.

A kaliforniai Tarzanában született, de Burbankban, egy igencsak sikeres családban nőtt fel: apja, Ernie színész, édesanyja, Elaine, menedzser, és idősebb testvérei, Eric, Robyn, Jason és Lory szintén kipróbálták a színjátszást. Öt évvel ezelőtt, 17 évesen debütált Alexis Bledel, America Ferrera és Amber Tamlyn mellett a Négyen egy gatyában (2005) c. filmben, amelyben egy tinédzsert alakít. Majd feltűnt a Felvéve (2006), az Elvis and Anabelle (2007) c. filmekben, majd 2008-ban ismét szerepet kapott a Négyen egy gatyában folytatásában.

Az utóbbi időben Lively sokkal nagyobb kihívást jelentő munkákat vállalt el. Tavaly feltűnt a The Private Lives of Pippa Lee-ben, amely Rebecca Miller könyve alapján készült el. Középpontjában egy nő áll, aki visszaemlékszik fiatalkori tragikus életére. Lively a főszereplő visszaemlékezéseiben szerepel, ezenkívül New Orleansban dolgozott huzamosabb ideig a Zöld Lámpás produkcióban Ryan Reynolds oldalán.

Talán a legkülönlegesebb szerep, amelyet Lively elvállalhatott, az nem más, mint Ben Affleck rendezésével elkészült The Town c. thriller. A film Chuck Hogan Prince of Thieves regénye alapján készült, melynek középpontjában egy bankrablás áll. A főguru Doug MacRay, azaz Ben Affleck, egy helyi bűnöző, aki szoros kapcsolatban áll a helyiekkel. Ő és emberei sosem haboznak, mindig megszerzik, ami kell nekik, és nem hagynak nyomot maguk után. Ám most az egyszer hibáznak: egy rosszul sikerült bankrablás során kénytelenek túszul ejteni egy banktisztviselőt (Rebecca Hall) és ettől kezdve minden megváltozik.
Lively MayRay balhés ex-barátnőjét alakítja, Kristát, aki Serena van der Woodsen abszolút ellentéte. Egy 29 éves, egyedülálló nő, drogokat árusít, ráadásul még mindig gyenge szállak fűzik egykori szerelméhez. (Ki tudja, lehet Serena is így végzi…)

Egy olyan szereplőgárdával, melyben szerepel Jon Hamm, Jeremy Renner és Chris Cooper, a The Town csupán fordulópontot jelenthet Lively életében: egy lehetőséget, hogy egy olyan szerepet játszhasson, ami jóval több annál, amit eddig láthattunk tőle. Ez a film arra késztette, hogy elhagyja megszokott szerepeit, és egy olyan bőrbe bújhasson, olyan problémákkal kelljen megküzdenie, amely Serena van der Woodsenként valószínűleg lehetetlen.

Afflecknek nemrégiben sikerült telefonon keresztül beszélgetnie Livelyval, aki éppen akkor Gossip Girl-forgatások és a párizsi divathét között ingázott.

BEN AFFLECK: Valaki azt mondta, hogy most Párizsban vagy. Igaz ez?
BLAKE LIVELY: Igen, Párizsban vagyok!

AFFLECK: Tetszik?
LIVELY: Ó, istenem, annyira csodálatos itt. Divathét van, úgyhogy olyan, mintha egy mesevilágban lennék.

AFFLECK: Nekem ne mondd…
LIVELY: [nevet] Uram isten… Szombaton el kell mennem. Négy hónapig New Orleansban forgattam a Zöld lámpást, szóval azért örülök, hogy visszamehetek New Yorkba!

AFFLECK: Ez előtt voltál már Párizsban?
LIVELY: Igen, 15 éves koromban jártam itt először a bátyámmal. Úgy gondolta, meg kell ismernem más kultúrákat is, szóval meggyőzte a szüleinket, hogy másfél hétig kihagyjam a sulit, de végül két hónapot utazgattunk Európában. Elmentünk Londonba, Cambridge-be. Jártunk Kölnben, Brüsszelben, Rómában, Firenzében… Hotelektől kezdve olcsóbb szállásokon szálltunk meg. Aztán elfogyott a pénzünk, úgyhogy vissza kellett mennünk vonattal Londonba, hogy hazarepüljünk. Úgyhogy ez eléggé más élmény volt. [nevet]

AFFLECK: Elég jó élmény lehetett…
LIVELY: Az is volt. El tudod képzelni… vizes ruhákban rohangálni a városban, amikor majd meg fagysz és azok a szállások… Ja, és persze túl sok mindent csomagoltam be. Hátizsákokat vittünk magunkkal, és elraktam az összes jó cuccom. De azért nagyon jó volt 15 évesen először világot látni. Teljesen más volt, mint most, divatbemutatókat nézni. Csodálatos időszak volt, de mégis jobban tetszik az fajta utazgatás, amiben most veszek részt.

AFFLECK: Találkoztam az egyik bátyáddal… vele utaztál?
LIVELY: Mm-hmm... Eric. Ő volt az aki, belerángatott a színjátszásba.

AFFLECK: Belerángatott?
LIVELY: Igen. Amikor Párizsban voltunk, és amikor megálltunk, hogy harapjunk valamit, folyamatosan ugyanazt a kérdést tette fel. „Miből akarsz megélni? Mivel akarsz foglalkozni?” Igazából nagyon jól játszotta a báty szerepét. Az érdeklődési köröm miatt először azt gondolta, hogy producernek kellene lennem. Nem akartam színésznő lenni, mivel az egész családom színjátszással foglalkozott, ez volt az utolsó dolog, amivel foglalkozni akartam. Aztán körülbelül egy évvel később a kedvéért elmentem egy meghallgatásra, kötelességemnek éreztem, hiszen annyira jó volt hozzám, végül pedig még több válogatásra mentem. Ügynököm se volt. Végül megkaptam egy szerepet a Négyen egy gatyában, ez volt az első munkám.

AFFLECK: Nagy sikert aratott, nem?
LIVELY: De, igen! Kb. mint az Avatar… mármint a 2005-ös évhez képest mérve. Az Avatar már leelőzte.

AFFLECK: Négyen egy gatyában…
LIVELY: Igen, van egy nadrág, ami barátnőről barátnőre vándorol, mivel távol vannak egymástól.

AFFLECK: Az első rész után elkészült a folytatás is, amiben szintén szerepet kaptál.
LIVELY: Így van. Örülök, hogy ez volt életem első szerepe. Annyival járt a forgatás, hogy nem tudtam elmenni az érettségire, elképzelheted mennyire bántam! Egész nyáron forgattam, de utána nem akartam folytatni a színjátszást, be akartam fejezni az iskolát. Úgy gondoltam, gyorsan végzek a középsulival, aztán irány az egyetem. De még mindig játszom. A dolgok elég jól alakultak.

AFFLECK: Eddig egész jól. Az egész családod színjátszással foglalkozik. Nem érezted kicsit rosszul magad? Mármint, én gyerekként kezdtem el színészkedni, aminek meg van a hátránya, bár tudom, hogy te később kezdted, mint én. Úgy tűnik, nagyon jó élményeid vannak, szóval lehetséges, hogy te nem éreztél így.
LIVELY: Egy szerető családom van, közel állunk egymáshoz, mindannyian délről származunk, és mivel szinte mindannyian színészek vagyunk, mindenkinek természetes volt. Ugyanolyan munkának tekintették a színészkedést, mint bármi mást. Akárhányszor hazajöttek, este, a vacsoránál is a munka, a színészet volt a téma, bár sok ember számára ez biztos nagydolognak számít, pedig a színészet az ember életéhez tartozhat, a munkájává válhat, főleg, ha Los Angelesben él valaki. De leszámítva a tényt, hogy a szüleim L.A.-ba költöztek, Burbankben nőttem fel, ami olyan, mint egy kisváros. Nem érzem, hogy közel lettem volna Hollywoodhoz gyermekkoromban, szóval soha nem éreztem ennek a hátrányát. Csak előnyei származnak ebből, például ingyen kaját eszem állandóan. Igazából ez volt az egyik oka, hogy belementem ebbe az egészbe: ingyen kaja! Emlékszem, amikor az első forgatásomon voltam, szó szerint azt mondtam, hogy „Igen! Minden nap ingyen kajálhatok!”

AFFLECK: A családod belevonod a karrieredbe? Támogatnak a munkádban?
LIVELY: Nem.

AFFLECK: Biztos vagyok benne, hogy amikor fiatalabb voltál, részesei voltak a karrierednek, aztán a munka elszólított, és távol kerültél tőlük.
LIVELY: Ugyanúgy az életeim részese voltak, mint bármilyen más szülök, más gyerek életében. Nagyon fontos volt számukra a kapcsolat, amikor még kicsi voltam. 16 éves koromig nem színészkedtem, de amikor kislány voltam, sokan kérdezték, miért nem foglalkozom vele, mint a családom többi tagja, ők pedig mindig azt mondták, hogy „Szüksége van a gyermekkorra! Akkor sem engednénk meg neki, ha akarná.”

AFFLECK: De nem tilthatták meg, hogy folytasd, amit elkezdtél.
LIVELY: Hát nem. 16 voltam, amikor megkaptam az első szerepemet, nem is kaptam újabbat egészen 17 éves koromig, miután végeztem a középsulival.

AFFLECK: Akkor találkoztunk először, amikor elkezdtük forgatni a The Townt, és amikor megjelentél, nagyon meglepődtem, hogy mennyire megtanultad a bostoni akcentust, és hogy mennyi mindennel tisztában vagy. Nagyon sok embert hallgattam meg New Yorkban, valamint Los Angelesben is, és iszonyú nehéz volt megtalálni a megfelelő embert. Te voltál messze a legjobb. Amikor megkérdeztelek, honnan tudsz ennyit mindent, kiderült, hogy saját magad kutatásának köszönheted a tudást, amivel rendelkezel, hiszen utánajártál olyan embereknek, akik hasonlítanak a karakteredhez, Kristához. Hogy jutottál el addig a pontig, ahol érezted, megtaláltad, amit kerestél, hiszel nekem ezek a dolgok eszembe se jutottak a húszas éveimben. Honnan jött ez az ösztön?
LIVELY: Fogalmam sincs. Szerintem onnan ered, hogy gyermekként soha nem gondoltam arra, hogy színésznő váljon belőlem. Nem görcsösen álltam hozzá, szóval, amikor elkezdtem az egészet, sokkal jobban aggódtam amiatt, hogy a forgatáson kell lennem, és nem is fogtam fel, hogy valójában komoly munka folyik. Amikor megnéztem az első filmemet, meg voltam elégedve, de azt gondoltam, hogy „Istenem, ez mennyire más, mint mikor a helyemen állok, és a betanult sorokat mondogatom. Tényleg színészkednem kell.” Jó volt, hogy nagy szerepet kaptam először, de egyben rossz is, hiszen sok hibát vétettem. Az egész tanulási folyamat a mozivászon előtt zajlott, ahol mindenki láthatott. Filmről, filmre mindig is keményen kell dolgoznom, hogy jobb legyek, hiszen még új vagyok a szakmában.

AFFLECK: Valaki segített ebben?
LIVELY: Senki. Soha nem volt tanárom, de a szüleim gyakran tartottak órákat, és így nőttem fel, mivel nem volt babysitterem. Igazából eléggé félénk vagyok, ami titok, szóval ne add tovább, de azok az órák miatt is éreztem azt, hogy ki kell törnöm. Akárcsak a természet és a gondozás viszonya: alapvetően félénk vagyok, de úgy nőttem fel, hogy tudtam, talpra kell állom.

AFFLECK: Nem látom, hogy félénk lennél. Nem ezt tapasztaltam veled kapcsolatban.
LIVELY: Bátornak kellett tűnnöm előtted, hiszen a szerep, amit el kellett játszanom, eléggé félelmetes. De amikor elolvastam a forgatókönyvet, eszembe se jutott, hogy nem tudnám megoldani ezt a karaktert. Nagyon tetszett első olvasásra is. Kicsit önző voltam, mivel úgy voltam vele, hogy lehet, nem én vagyok a legjobb a szerepre, de akkor is nekem kell megkapnom. Nem tudtam, milyen egy jó bostoni akcentus, szóval kerestem egy tanárt, aki nagyon sokat tanított velem, de túlságosan betanult volt a kiejtése. Charlestownban élt a családjával, és az ő akcentusa eltér a hagyományos bostoni akcentustól. Szóval az egyik legjobb barátom, Jennifer, aki a Gossip Girl egyik fordrásza, bostoni, és az egyik hétvégén elhívta az egész családját New Yorkba.

AFFLECK: Hol laknak?
LIVELY: Dorchester, azaz inkább Dorchestah.

AFFLECK: Jó, hogy köze van a Gossip Girlhöz.
LIVELY: Így van, sokat segített, hiszen évek óta körülöttem van. Szóval leültem Jennifer szüleivel, és megkértem őket, hogy mindannyian mondjanak nekem szavakat. Annyira kínosan éreztem magam, de azt hallottam, amit kellett.

AFFLECK: Úgy látom, érted, hogy ez nem csupán az akcentusról szól, hanem egy teljesen más világnézetről.
LIVELY: Az akcentuson folyamatosan dolgozni kell, de a karakter szíve volt az, amit úgy éreztem, meg kell fognom. Rossz és jóemberként is tekinthetjük, aki zavaros körülmények között él. Lehet, hogy a sztoriban rosszként van ábrázolva, bár én nem hiszem, hogy az életben ezek ilyen egyszerűek lennének. Szerintem az emberek bizonyos oknál fogva olyanok, amilyenek, amit mi nem ítélhetünk el, ha nem tudjuk, mi áll a háttérben. Szóval én így közelítettem meg.

AFFLECK: Olyan pluszt adtál a karakternek, amit nagyon fontosnak tartok. Valamint azt is lenyűgözőnek találom, hogy keményen dolgoztál a Gossip Girlön, mégis fordítottál időt a kutatásra, tanulásra, és eljöttél Bostonba is.
LIVELY: Hát, rohannom kellett Bostonba, mert azt mondták nekem, hogy „Ben szólt, hogy most azonnal jönnöd kell Bostonba, ha akarod a szerepet.” [nevet]

AFFLECK: Ez nem igaz. Azt mondták, hogy egyébként nem érdekelsz? Komolyan?
LIVELY: Dehogy. Azt mondták, hogy „Ben nem megy New Yorkba. Túl fiatal vagy a szerephez, de ha úgy gondolod, hogy meg tudsz vele birkózni, ülj fel egy bostoni vonatra.”

AFFLECK: Fel is ültél, ami jó döntés volt. Sok időt töltöttél azokkal a lányokkal, akik ilyen körülmények között élnek. Bepillantást nyertél egy új világba, amit én teljesen másnak gondolok, mint Burbank - és gondolom, ez így is van, attól kezdve, hogy leforgattad a Négyen egy gatyában c. filmet. Milyen érzés volt? Ideges voltál? Izgultál?
LIVELY: Nagyon jól éreztem magam, hiszen számomra ez nem csak a munkáról szólt, minden egyes napot egy utazáshoz hasonlíthatnám. Ez nagyon érdekes, mivel színészként mindannyian olyan helyzetben vagyunk, hogy belebújhatunk tőlünk teljesen különböző emberek bőrébe, megismerve életüket, még akkor is, ha rövid ideig tart. Szóval személy szerint csodálatos élmény volt olyan dolgot átélni, amit én még soha nem tapasztaltam. A lányok annyira kedvesek voltak hozzám, sokat szórakoztunk együtt. Nem foglalkoztak azzal, hogy én a Gossip Girlben szerepelek. Inkább anyáskodtak felettem, még akkor is, ha mindannyian körülbelül 16 évesek lehettek. Nagyon keményfejűek, de a szó jó értelmében. Szóval sok időt töltöttünk a saját otthonukban, sokat meséltek a családjaikról, férjeikről, rokonaikról, akik bankrablók voltak egykor, és arról, hogy ezek az emberek hogyan kötöttek ki a börtönben. Ezek a lányok olyan elszigetelt világban élnek, az idő szinte meg se mozdul. Minden család annyira közel áll egymáshoz, hiszen generációk óta együtt élnek. Aztán beszélgettünk a halálról is. Egyik nap sétáltunk a városban, és megláttunk egy csapat fiút, akik egy 16 éves meggyilkolt fiú emlékére baseballoztak a parkban, mindenki ünnepelte őt, és a pólójukon mind a halott fiú nevét viselték. Azt gondoltam, hogy az én szülővárosomban, ha ilyen történne, mindenki katasztrófaként élné meg, mondván, micsoda tragikus eset. Az emberek szinte képtelen lennének feldolgozni. Itt pedig megünnepelték a fiú életét, az emberek nem szomorkodtak a gyilkosság miatt. Csak annyit mondtak, hogy megtörtént, túl kell lépniük a történteken, és hogy mindig az ilyen gyerekek mellett maradnak, mindig is a szüleik és a testvéreik lesznek. Ez nagyon érdekes pillanat volt számomra.

AFFLECK: Az egyik lány, akivel megismerkedtél, annak a srácnak volt a barátnője, aki fegyveres rablás miatt került börtönbe, és akiről a karakteremet alapoztam. A lány azt mesélte nekem, hogy éppen kocsikáztatok, amikor meglátta az utcán az egyik barátnőjét, és kikiabált a kocsiból, hogy „Hollywood ül a kocsimban!”
LIVELY: [nevet] Istenem. A történet igaz, nagyon vicces volt.

AFFLECK: Az a sok ember, akit felhasználtál a karakteredhez, ellátogattak a forgatásokra, hogy megfigyeljenek munka közben.
LIVELY: És te felvetted őket!

AFFLECK: Tetszett nekik, amit csináltál.
LIVELY: Tetszett nekik, de féltem. Nem akartam cserbenhagyni őket. A szünetekben mindig odajöttek hozzám és segítettek. [nevet] Még szótagolni is gyakoroltak velem.

AFFLECK: Tudom, emlékszem. Mondtam is nekik, hogy köszönöm a segítséget…
LIVELY: Csak párszor csinálták ezt. Mindig mondták, hogy az nem Charlestown, hanem Chahhhhlstown.

AFFLECK: Tudod, a forgatások előtt, nem nagyon voltam tisztában a munkáiddal.
LIVELY: Nem?

AFFLECK: Hát, rajongód voltam, de nem sokat tudtam rólad. Aztán megnéztem DVD-n a The Private Lives of Pippa Lee-t, ami egyszerűen remek volt. Rebecca Miller rendezte, aki a kemény munkáról híres. Milyen volt vele együtt dolgozni?
LIVELY: Istenem. Rebecca egy hihetetlen figura, a legérdekesebb ember, akivel valaha találkoztam. A forgatókönyv nagyon durva volt. Teljes egészében az övé volt, hiszen a könyvet is ő írta, hiszen a film egy regény alapján készült, és éveken keresztül dolgozott a sztorin. A film egy nőről szól, ami bemutatja fiatalkori negatív élményeit. Azt mondtam Rebeccának, hogy remek a forgatókönyv, de elég durva. Hogy várja el az emberektől, hogy tetsszen az, ami a múltban játszódik? Erre csak azt mondta, hogy ”A legtöbb ember valóságról alkotott képe az, hogy két ember ül egy szobában, akik beszélgetnek. De számomra ez egyáltalán nem volt nevezhető valóságnak. Ha beszélgetek egy szobában, nagyon sok mindenre gondolok. Rengeteg gondolat, érzelem és szín van abban a szobában. Ez a sztori senkiről sem szól, csakis erről a nőről, és az ő agyában is ugyanez játszódik le. Számomra ez a valóság.”

AFFLECK: Na, látod, ha igazi rendező lennék, én is ugyanilyen briliáns gondolatot mondtam volna. De én csak annyit mondtam, hogy haladjunk, folytassuk a forgatást. Nem hiába voltam bizonytalan.
LIVELY: [nevet] Nem tudom, hogy bizonytalannak kellett-e érezned magad, de a jelenetek között elég sokszor telefonáltam Rebeccának, hogy ez a Ben állandóan dirigál, mit csináljak, ami szerintem tök rossz.

AFFLECK: Emlékszem, amikor leforgattunk egy fontos jelentet Jon Hammal. Nagyon sokat jelentett nekem ez a jelenet, bár nagyon siettettem a munkát. Neked akkor volt a Pippa Lee-s premiered, és nagyon el szerettél volna menni. Fontos volt neked. Azt mondtad nekem, hogy „figyelj, szeretnék elmenni a premierre. Szerinted időben végzünk?” Erre én azt feleltem, hogy „Ja, hamar elmehetsz. Csak hat órát vesz igénybe a forgatás.” Három óra után még a felénél se jártunk, egyértelmű volt, hogy nem tudsz elmenni. De a panaszkodás helyett ott maradtál, és hibátlanul megcsináltad. Azt hiszem, ennek köszönhetően sok mindent megtudtam rólad. Ehhez a munkához hozzájárul a feszültség is. Te hogyan tartod kézben ezt a feszültséget?
LIVELY: Imádom a munkám. Imádom ezt csinálni. Természetesen nagyon szerettem volna elmenni a premierre, de el kellett végeznem a munkám, ott kellett maradnom Bostonban. A premier az csak premier, ha jobban belegondolsz, nem hal bele senki, ha nem mész el. Nagyon szórakoztató Couture divatbemutatón részt venni, Karl Lagerfelddel, John Gallianoval és Christian Louboutinnal beszélgetni, ami a munkám nélkül nem jönne össze. De persze vannak dolgok az életben, amit mindennél fontosabb: a család, a barátok, a szeretteim. Minden más jön és megy, főleg ebben a munkában, ahol annyira minden csak a pillanatról szól.

AFFLECK: Van olyan, akinek csodálod a munkásságát?
LIVELY: Sokszor felteszik ezt a kérdést, én pedig csak a férfiak nevét sorolom, ami persze nem azt jelenti, hogy a nők nem csodálatosak, de szerintem a pasiknak több lehetőségük van ebben a szakmában. Rengeteg embert számtalan okból szeretek, de nincs olyan, akire azt mondanám, hogy de irigylem, de szeretném az ő életét élni. A saját történetemet akarom megvalósítani.

AFFLECK: Mindig emlékeztetnem kell magam, mennyire fiatal vagy még. Csak három éves voltál, amikor a Good Will Hunting a mozikba került. (Ben Affleck és Matt Damon közös filmje) (1997)
LIVELY: [nevet] Nem egészen!

AFFLECK: Még soha nem láttad. Jó érzéssel tölt el.
LIVELY: Te szerepeltél a Good Will Huntingban?

AFFLECK: Az első forgatási napunkon közös szexjelenetünk volt, amit te teljesen természetesnek vettél. Érettebb viselkedésre vall, ami nem volt jellemző a többi stábtagra.
LIVELY: Nos, elég nagy családom van, és soha nem kezeltek gyerekként. Mindig felnőttként bántak velem, egyenlőként. De a színészkedésnél szerintem csak a fele a valóságnak, az, amit mutatsz. Végigvonulunk a vörös szőnyegen, csodálatos ruhákban pózolunk, és mindannyian annyira magabiztosnak mutatjuk magunkat. Nem is biztos, hogy valóban így van. A szexjelenet rettentő kínos volt. Az volt az első munkanapom, szóval, köszi érte.

AFFLECK: Szívesen!
LIVELY: Azt hiszem, jó volt megtörni a jeget. [nevet]

AFFLECK: Szóval mielőtt Párizsba jöttél, New Orleansban dolgoztál egy hatalmas hollywoodi produkción. Air Force titkárnőjét játszod? Vagy hogy is van ez pontosan?
LIVELY: Titkárnő? Enyém a cég! Egy vadászpilótát játszom. Megijedtél?

AFFLECK: Szóval jóval idősebb karaktert játszol-egy felelősségteljes nőt, aki repülőkkel foglalkozik?
LIVELY: Láttad a Pearl Harbort? A karakterem ugyanabban a pozícióban van, mint a Pearl Harbor főszereplője.

AFFLECK: [nevet] Erről semmi nem jut eszembe. Annál a résznél biztos, bealudtam. Szóval ki a vonzóbb: Jon Hamm vagy Ryan Reynolds?
LIVELY: Pete Postlethwaite.

AFFLECK: Ez a mondatod lesz kiemelve az interjú elején. Szóval majd amikor az olvasók kezébe kerül, a beszélgetésünk ezen részét veszik észre csak, és majd azt mondják, mekkora szar. De be kell vallanom, Pete Postlethwaite nagyon jóképű férfi. A Zöld Lámpás pedig elég jónak hangzik.
LIVELY: Istenem… Martin Campbell, a rendező valami elképesztő. Ő az egyik legszorgalmasabb ember, akivel eddig valaha találkoztam. Rengeteg időt töltött velünk munka közben.

AFFLECK: Hány éves is vagy?
LIVELY: 23 vagyok.

AFFLECK: 23 éves vagy. Ha a jövőre tekintesz, és a döntésekre, amiket hozni fogsz, gondolkozol azon, hogyan érd el őket?
LIVELY: Pont, ahogy te, sokáig gondolsz arra, amiben hiszel, hiszen csak így sikerülhet. Még akkor is, ha vannak emberek, akiknek nem tetszik az, amit csinálsz, boldog vagy, mert azzal foglalkoztál, amiben hittél.

AFFLECK: Nos, ez volt az utolsó kérdés. Nem jutottam el például ahhoz a kérdéshez, hogy melyik nap érezted, hogy teljesen le vagy nyűgözve.
LIVELY: Vagy, hogy örülök-e, hogy már nincs rajtad az a garbós pulcsi.

AFFLECK: Jézusom. Nem tudom, mire gondolsz. És: dolgoznál még együtt velem a jövőben? Amikor borsos lesz az árad, alkalmazhatlak? Most kell válaszolnod, hiszen ez egy magazin.
LIVELY: Istenem. De nyomulós vagy! Megmondtam, hogy soha többet nem akarok veled együtt dolgozni. Jason Bourne-nal talán.

AFFLECK: Emlékszel, amikor együtt dolgoztunk, sétálgattunk Bostonban, aztán rámutattam egy helyre, és megszólaltam, hogy ott lakott Matt Damon. Te felém fordultál, és megkérdezted: „Mi? Te ismered Jason Bourne-t? (Lively nevet)
LIVELY: Persze, hogy dolgoznék veled.

AFFLECK: Majd egyszer bemutatlak Jason Bourne-nak, úgyhogy hálás lehetsz.
LIVELY: Már így is hálás vagyok.

AFFLECK: Most pedig fejezd be az interneten való cikis képek keresését rólam, és ne kritizáld a ruháimat. Mielőtt eljöttem erre az interjúra, egy ismerősöm mondta, hogy egy divatikon vagy. Nem mindannyiunk lehet divatikon, Blake.
LIVELY: Az emberek, mint például te is, divatosnak mondanak…

AFFLECK: Sokkal kötekedőbb lettél, amióta befejeztük a filmet.
LIVELY: De azt hiszem, azt kell mondanod az interjú végén, hogy mennyire kedves vagyok. Azt hittem, ezek a szabályok.

AFFLECK: Nagyon kedves vagy.
LIVELY: Igazából szerintem ezeket az interjúkat vicces megjegyzésekkel szokták befejezni.

AFFLECK: Szerintem semmi vicceset nem mondtam. Talán te.
LIVELY: Lehet, hogy majd valaki átírja az interjút.

AFFLECK: Oké, akkor… most elengedlek. Hallom, hogy a Gossip Girlös emberkék csapkodják a lakókocsid ajtaját, hiszen elég régóta feltartalak, és neked meg menned kellene dolgozni. Nos, így szerezhetsz magadnak rossz hírnevet…sokáig telefonálsz, hogy elkészüljön az interjú.
LIVELY: Nem is a lakókocsiban vagyok. Egy hotelszobában ülök, ahol még légkondi sincs. Elég különleges.

AFFLECK: Ez Európa vonzóereje. Mit is mondhatnék?
LIVELY: Pont ez lesz az a kiemelt mondat! „Ben Affleck szerint sok minden nem megfelelően működik Európában.”

Time Out New York Interjú

Kiszúrva: Chuck Bass gólyóval a testével és összetört szívvel fekszik a hideg prágai utcán. Mindenki emlékszik a harmadik évad híres zárójelenetére. Ed elárulta, hogy kifejezetten élvezte a jelenetek forgatását. A párizsi jelenetek felvétele után sikerült elérni a híres 23 éves színészt egy interjú erejéig, ahol többek között szót ejtett Chuckról, a Jessica Szohrral való szerelméről és persze a mellszőrzetéről is.

Time Out New York: Chuck egy igazi szexi rosszfiú, de sokkal dögösebb lenne a brit akcentusoddal…
Ed Westwick: Én teljesen elégedett vagyok Chuck hangjával. Van benne egy kicsit Batmanből, de Patrick Bateman (Amerikai Pszicho) jelleme is megfigyelhető a vonásaiban.

Time Out: Azt hallottuk, hogy a negyedik évadban Chuck egy teljesen más ember lesz…
Ed: Eva találja meg Prágában, és rájön arra, hogy Evában nincs meg az, ami eddig az életét jellemezte (csalás, hazugság, ámítás). Eva a tisztaságot képviseli, így Chuck rögtön szerelmes lesz a nőbe (vagy legalábbis azt hiszi), míg meg nem jelenik Blair. Leightonnal sokat beszélgettünk arról, hogy a negyedik évadban miként jöhetnének össze a karaktereink. Mindenki ezt várja tőlük, de ők ettől még nagyon messze állnak.

Time Out: Szoktál gyakorolni a tükör előtt?
Ed: Igen, minden nap [nevet]. Vannak olyan pillanatok, amikor muszáj leellenőriznem magam, hiszen három éve folyamatosan ugyanannak a karakternek az eljátszása puhánnyá teheti az embert.

Time Out: Tehát, ha az utcán találkoznánk, Chuck Bassként üdvözölnél minket?
Ed: Megtörténhet. Ha odakiáltanátok, hogy „Chuck!”, talán válaszként azt a bizonyos Chuck nézést kapnátok.

Time Out: Milyen érzés ekkora rajongás középpontjában állni?
Ed: Nagyon bizarr. A legutolsó dolog, amit valakinek kívánnék, hogy videó kamerával a kezében kifusson az útra és elüsse egy taxi. Két évaddal ezelőtt volt egy lány, hasonlóképp járt. A kamerával a kezében hátrált egészen addig, míg neki nem ment egy fának és be nem verte a fejét. Mikor odamentem hozzá, megkérdeztem tőle: „Édesem, jól vagy?”

Time Out: Ez a cselekedet egyáltalán nem Chuckra vall…
Ed: Valóban nem, mert én egy imádnivaló mackó vagyok…. [nevet]

Time Out: Nem csak a színészet foglalkoztat, zenész is vagy. Mit gondolsz egy Gossip Girl bandáról?
Ed: Egy igazi szupercsapat lenne. Blake felelne a bongóért, Chace a háttérzenéért, Penn - aki valójában nagyon tehetséges zenész – zongorázna. Jessica pedig… hm, nem tudom, min játszana. Taylorral és Leightonnal pedig énekelhetnénk, míg Kelly lehetne a háttértáncosunk. Kész is van…

Time Out: Mi lenne a banda és a lemez neve?
Ed: A banda neve talán az Upper East Siderz lenne, a lemez címe pedig: Dráma, Volume 1 vagy Season 1.

Time Out: Ha megkérdeznélek arról, hogy ki a legszebb kollégád, szerintem már tudnám a választ.
Ed: Nyílvánvalóan a legszebb kollégám Chace Crawford. Nagyon helyes pasi. Ami a kapcsolatomat illeti, szeretem Jessicát, de 23 éves vagyok, élvezem az életemet. Nem szeretném magam lekötni.

Time Out: Chuck egy igazi divatikon, viszont a te stílusod igazán egyedi…
Ed: Nagyon szeretem a klasszikus angol rock & roll kinézet, de azt most nem tehetem meg, hogy úgy öltözködöm. Én lennék az az a fickó, aki úgy öltözködik, mint a karaktere, és pont ezt szeretném elkerülni.

Time Out: Sok V-kiváságú felsőt mutatsz, ahol kivillan a mellkasod és mellkasszőrzeted.
Ed: Most miért ne? Ez egy természetes dolog, férfi vagyok.

Time Out: Mit várhatunk tőled legközelebb?
Ed: Ha angol vagy, akkor csak azt mondhatod, hogy minden álmod egy James Bond szerep. Szóval, lehet, hogy Daniel Craignek hamarosan távoznia kellene.

[ES] - Evening Standard magazin

Chace Crawford – pletykákról, karrierről, szerelemről.

MINDEN RAJONGÓNAK KÖTELEZŐ ELOLVASNI, OLYAN DOLGOKRÓL SZÁMOL BE KEDVENCÜNK, AMIKET MÉG SOHASEM OLVASHATTUNK RÓLA!!!

Különös dolgok láthatók a fiatal lányok arcán, amikor meghallják, Chace Crawford a városban van. Elpirulnak, és szinte sírnak a boldogságtól. Hallani lehet, hogy kis szívük egyre gyorsabban dobog. Számukra ő az első számú pasi, az ideál. A többieknek, ő a bűnös élvezet, hab a tortán a tévésorozatok közül, ami nem más, mint a Gossip Girl, az amerikai drámasorozat, amely a fiatal, kiváltságos manhattaniek életet és örökös problémáit mutatja be – gondoljunk csak Edit Whartonra J. Crew-ba öltöztetve.

Amikor találkoztam Chace-szel, nyújtottam a kezem, de ő egy gyors ölelésre váltott. Tiszta kasmír és feszes izomzat. Olyan érzés volt, mintha Kent, Barbie pasiját öleltem volna meg. Az arcáról is sugárzik a Disney-tökéletesség – enyhén pirospozsgás és csillogó szemek. Miközben a Shoreditch House egyik asztalához közelítettünk, mindenki szünetet tartott tányérja felett, a tekintetek rá szegeződtek.
Folytassátok a kajálást, Chace velem jött.

„Ez a hely nagyon jó!” – mondja Chace az ablakon ártatlanul kitekintve. „Londonban vagyunk, szóval… talán iszom egy pintet.” Ezt a mondatot egykori lakótársa, és munkatársa, az angol származású Ed Westwick tanította meg vele, aki ráadásul Arsenal-drukkert faragott barátjából. „Szombaton elnézünk egy meccsre.” – mondja. Nagyon jó tudni, hogy a barátságukat nem tették tönkre a pletykák, amelyekkel még Perez Hilton rukkolt elő 2008-ban, miszerint Ed és Chace melegek, és egy párt alkotnak. Chace-t azóta már összehozták a The Kills Alison Mosshartjával, valamint a Twilightból ismert Ashley Greene-nel, azonban egyikből sem lett semmi. „Közel kerültünk egymáshoz, de a távolságot nem tudom leküzdeni. Már egy ideje nincs barátnőm. Nem vagyok olyan típus, aki csak szórakozásból randizgat. Most nincs szükségem barátnőre.”

Chace napbarnított nyakán észreveszek egy gyanús nyomot. „Ez a múlt heti paintball miatt van. Hazamentem Dallasba.” Mindig összefut egykori barátaival, amikor hazalátogat Texasba. „Ők emlékeztetnek arra, hogy még mindig az, az egyszerű Chace vagyok.” Nem a nevetséges Nate Archinald, a blézeres örökös, akit a Gossip Girlben játszik. Chace egy texasi srác, aki 16 évesen, egy osztálykirándulásnak köszönhetően jutott el életében először New Yorkba. „Tanulmányi kirándulás volt.” A következő látogatása New Yorkba a Gossip Girl forgatása miatt történt, amikor a Gramercy Park Hotelben szállásolták el őket. „Minden este lementünk a Rose Barba, biliárdoztunk. Beleszerettem a városba.”

Most ő az egyik New York-i ikon. Milliónyi rajongója kimegy a Gossip Girl-forgatások helyszínére, hogy lássák őt. Chace bevallja, hogy amikor a drámai jeleneteket forgatják, nem bírja nevetés nélkül. „Van olyan, amikor sétálok valamelyik szereplő mellett, aztán szembe kell vele fordulnom, és mutatni azt a drámai arckifejezést – hát akkor mindenki kész van.” Ed Westwick segít neki ebből kilábalni. „Fejezd be, fejezd be!” – utánozza Ed angol akcentusát.

A harmadik évadban Nate összejön a sorozat egy másik főszereplőjével, Serena van der Woodsennel (Blake Lively). „Igen, ez mindig tervbe volt véve. (Nate már szinte minden lánnyal csókolózott a sorozatból, Blake-et is beleértve). Vagy Serenával, vagy egy anyám-korabelivel, vagy valaki mással kell csókolóznom…”

Chace gyakran villogtatja durva humorérzékét. Az apja bőrgyógyász – hát nem praktikus? „Agyára megy az arctisztítás. Kilenc évesen kaptam valami kezelést, aztán jött az alkalmi arcplasztika.” Chace a Trinity Christian Academyn érettségizett le erős, vallási meggyőződéssel Texasban, majd a Pepperdine University-re járt. (Kalifornia). (Baptista vallású, és „néha-néha ellátogat a templomba”.) Nem mindig volt jó tanuló saját bevallása szerint. „Elég jó képzelőerőm van, és nagyon jól rajzolok. Sokszor ültem az osztályteremben, mindenféle hülyeséget rajzolgatva.”

Amikor kicsi volt, figyelemhiányos rendellenességet diagnosztizáltak nála. Ő úgy gondolja, ez a megállapítás meggondolatlan volt. „Én nem hinném, hogy figyelemhiányos lennék. Most már minden sokkal jobban érdekel. Nagyon sokszor megnézem a híreket, szeretem a dokumentumfilmeket, imádom az ilyeneket. Gyerekként jobban érdekelt az álmodozás és a barátság.” Egy Adderall nevű gyógyszerrel kezelték. Biztos ijedt arcot vágtam, hiszen próbál enyhíteni a hangján. „Talán nem volt baj, hogy beszedtem azt a kis gyógyszert. Elősegítette az iskolában nyújtott teljesítményemet.” Röviddel az interjú után, Chace-t letartóztatták marijuana fogyasztása miatt. Hazament Texasba a barátaihoz, és megtalálták nála a füvet. Chace-t, aki tagadta a vádat, szabad lábra helyezték.

Úgy tűnik, a 25 éves Chace-nek nehéz megbirkózni az állandó ellenőrzéssel, figyeléssel.
Barátaival készült közös képek, a részeg partikról szóló pletykák bejárták már az internetet is. Bizonyára nehéz randiznia. „Valóban nehéz. Nem akarom, hogy úgy hangozzon, mintha panaszkodnék, de tényleg egyre nehezebb kapcsolatot teremteni bárkivel is.” Három évig komoly kapcsolata volt még középiskolában, azóta pedig csak Carrie Underwoodot, a 2005-ös American Idol szőke nyertesét lehetne megemlíteni komoly barátnőjeként.

„Nagyon szeretek a texasi lányok társaságában lenni, ehhez szoktam hozzá. Talán a kisugárzásuk, vagy a neveltetésük miatt. Anyukám mindig a házimunkát végezte, mindent rendben tartott. Mi voltunk az élete értelme. – Chace-nek van egy húga, Candice, aki nem más, mint a korábbi Miss Missouri, ezenkívül pedig televíziós újságíró. – És ez nagyon sok mindent meghatározott abban, mit keresek egy lányban. Egy francia kifejezés nagyon hűen jellemez egy átlagos texasi lányt, ők olyan… je ne sais quoi. (nem is tudom, milyenek)

Azért persze néha ad az élvezetnek „Randizgattam, de semmi komoly. Az ismerkedés egyre érdekesebb. Kicsit paranoiás lettem, tartok az emberek szándékaitól, és attól, hogy előre kialakított képük van rólam. Mindenkinek meg van a véleménye, arról, milyen vagyok, és ez megnehezíti a dolgokat. De próbálok önmagam lenni, és ehhez is tartom magam. Minden rendbe fog jönni.” Lehet, hogy névtelenül, interneten kéne ismerkednie? „Eszembe jutott már, de elég vicces, hogy említed. Szerdánként villámrandikra járok, keddenként pedig rákattintok a JDate.comra. Nem is szabadna a JDate-re járnom, mivel nem is vagyok zsidó…”

Kiderült, hogy kedvenc tévés műsora a Family Guy, egy amerikai rajzfilmsorozat. Miután egy partin találkozott a sorozat készítőjével, Seth MacFarlane-nel, szerepet kapott kedvenc műsorában. „Mindennél nagyobb vágyam volt, hogy hangomat adhassam a Family Guy-ban.” Egy jelenetet többször is rögzítenek, és a legvisszafogottabb kerül be a sorozatba. És hogy mi marad ki? „A legviccesebb mondatok. Például volt, hogy egy srác börtönbe került, és a szövegkönyv szerint bemutatták volna, hogy mi a helyzet a többi börtöntöltelékkel. De jól összehoztam, vicces lett.”

Nemrég jelent meg Twelve című mozifilm, melyben egy Upper East Side-i drogdílert alakít Joel Schumacher rendezésével. Kiefer Sutherland kommentálja az eseményeket, ennek hatására Chace-nek eszébe jut egy szentségtelen 24/Gossip Girl beszólás. „XOXO, Jack Bauer jött s ment – hatalmas vigyor jelenik meg Chace arcán.
[Kiefer Sutherland Jack Bauert alakítja a 24 c. sorozatban.]


Meg kell mondanom, Chace Crawford sokkal jobb társaság, mint hittem. Talán azért, mert jóképű, könnyű alábecsülni. Elhadar egy gyors választ, mi a véleménye arról, hogy korához képest fiatalos, és hogy ez mennyire befolyásolja a képességét.
Példaképének tartja Leonadro DiCapriot, River Phoenixt és Paul Newmant, akiket szintén külsejük miatt bélyegeztek meg. Chace rendkívül ambíciózus, ami a színészetet illeti, (komoly szakmaként beszél a színjátszásról) és túl szeretne szárnyalni a giccses tévésorozatokon. Nemrég megnézte Cate Blancett-et a Broadway-n. „Elképesztő volt.” – mondja lelkesen. Imádja a musicaleket, és A bombák földjén című Oscar-díjas alkotás is tetszett neki. „Egy nap szívesen bújnék egy tengerészgyalogos bőrébe.”

Lejárt az időnk. Chace otthagyja a Margherita pizza negyedét. Biztos vannak tinilányok, akik kincsként vennék Chace maradékát, de számára nem más, mint szénhidrát. Egy újabb ölelés, majd beül a céges kocsiba, majd elrepül, hogy valahol máshol reklámozza a Gossip Girlt…

Piranha 3D interjú

Jessica Szohr, azaz Vanessa Abrams a TV Fanatic-nak mesél szerepéről, Danről és az új filmjéről, a Piranha 3D-ről.

TVF: A harmadik évadban Vanessa Haitin kötött ki. Mit várhatunk tőle az elkövetkezendő, negyedik évadban?
Jessica Szohr: Természetesen visszatér. Az évadzáróban sms-t kapott Nate-től, miszerint Dan és Serena között van valami, szóval Vanessa visszatér, hogy kiderítse az igazságot. Még egyelőre nem derült ki, akarja-e folytatni Dannel, vagy nem, de mivel a Gossip Girlről van szó, hazatér, és rengeteg új problémával találja magát szemben – Dannel és az új szereplőkkel. Az első néhány részben kiderül majd, hogy kibékülnek-e Dannel, vagy sem, de lehetséges egy új szerelem is. Nagyon sok dolog történik az évad első négy részében [amit persze már alig várunk!!!!] Rengeteg sokkoló és ’OMG’-s jelenetet láthatunk majd. A divat ebből az évadból sem maradhat ki, csodálatos darabok kapnak helyet, valamint az epizódokban felcsendülő dalok is nagyon jók lesznek. Azt hiszem, ezzel nem árultam el sokat, de gondolom, sokan sejtik, hogy ismét tele lesz drámával, szakítással, kapcsolatokkal és új vendégszereplőkkel. Tehát összefoglalva: rengeteg sokkoló pillanattal állunk szemben.

TVF: Mennyire hasonlítasz, vagy hasonlítasz-e egyáltalán Vanessára?
Jessica: Van néhány hasonlóság, és van, amiben teljesen különbözünk egymástól. Én elég nyugis természetű vagyok, és az öltözködési stílusunkat sem mondanám hasonlónak. Vanessa nagyon színes ruhákat visel, én inkább az egyszerűbb vonalat képviselem. Nagyon gondoskodó, ami rám is jellemző, hiszen szeretem, ha körülöttem mindenki jól érzi magát. Vanessa is ilyen. Szerintem sokszor nem tudja, mikor használják ki. Ő a sorozat mondhatni legnormálisabb szereplője, végzi a munkáját, nincsenek gazdag szülei, akik ki tudnák őt húzni a csávából. Emlékszem, hogy a harmadik évad végén azzal jött oda hozzám a rendező, hogy tudom-e, hogy a Vanessa/Dan-páros a sorozat legnormálisabb történetszála. Aztán én is rájöttem, hogy tényleg így van. Ezenkívül Vanessának mindenről meg van a véleménye, ami szerintem tök jó, én viszont a valóéletben meggondolom, mit mondok, ő pedig nem tartja vissza. Ő természetesen csinálja ezt, ami néha jó, de van, mikor azt mondom, hogy ’oké, Vanessa, fejezd be.” [nevet]

TVF: Mesélj egy kicsit a Piranha 3-D-ről.
Jessica: Egy szórakoztató, félelmetes, vicces, könnyed, nyári film. Én Kellyt játszom, egy helybéli lányt, akit nem nagyon érdekelnek a tavaszi szünet bulijai. Aztán a szerelme felszáll egy hajóra, és Kelly úgy dönt, vele tart, aztán a piranják támadni kezdenek. A filmben nem tipikus piranják szerepelnek, hanem olyanok, amelyek talán az őskorban élhettek. Ezek a piranják egy földrengésnek köszönhetően kerültek a helyi tóba. Láttam képeket, amikből kiválasztották, hogyan is nézzenek ki, és mondhatom, hogy nagyon félelmetesek és undorítóak voltak. Vannak vicces, félelmetes és romantikus jelenetek. Arizonában zajlott a forgatás, és éppen befejeztük a Gossip Girl harmadik évadát, szóval jó volt eltűnni a zsúfolt városból egy csendes helyre. Még nem láttam a végső változatot, csak pár jelenetet, de azt elmondhatom, hogy a helybéliek bulizásával kezdődik a film, és kiderül, Kellynek mennyire nem jön be ez az élet, csak az a srác, akiért felszáll a hajóra, aztán túl kell élnie az egészet. Nagyon jó kis film, remek szereplőkkel, szuper csapattal, összességében nagyon jó élmény volt.

TVF: Mennyire volt számodra kihívás a szerep?
Jessica: Igazán kihívás volt, hiszen teljesen más volt a szerepem, mint eddig bármikor. Kelly nagyon különbözik Vanessától, és ez egy horrorfilm, szóval az egész forgatás, a halakkal való NEM forgatás, amikor el kellett játszanom, hogy ott vannak, miközben nem is, igazán mulatságos volt. Próbáltam hiteles lenni, és beleélni magam a szerepbe annyira, amennyire csak lehetett, és remélem, a képernyőn ez látható is lesz.

TVF: Volt, amire különösen készültetek?
Jessica: Igen, persze. Mielőtt forgattuk a vizes jeleneteket, légzőgyakorlatokat végeztünk, azért, hogy hitelesek legyünk a víz alatti forgatásokon. Edzettük a vízben, ami elég érdekes volt, mivel nem is gondoltam, hogy 1 perc 45 másodpercig kibírom a víz alatt. A forgatáson nagyon félelmetes volt ez az egész. Nem vagyok klausztrofóbiás, de a vízben sem szeretek sokáig lenni, szóval elég félelmetes volt több méter mélyen, hosszú ideig forgatni. De megtettem a tőlem telhetőt. Mindenki nagyon segítőkész volt, amikor kifogytam levegőből, szóval biztonságban éreztem magam.

Angol Cosmopolitan

Szexi, szingli és imádja a brit nőket. Chace Crawford elárulja, mit keres a szerelemben.

COSMOPOLITAN: Szóval… milyen az ideálod?
CHACE CRAWFORD: Szeretem, ha jó humorérzéke van egy lánynak, és a brit lányok is nagyon tetszenek, nagyon udvariasak, és az akcentusok is aranyos. És hogy mi nem tetszik? Ha egy csaj leissza magát, és hanyagul néz ki… hát, az sosem jó.

COSMO: Hiszel szerelem első látásban?
CHACE: Igen. Ha meglátsz számodra valaki különlegeset, érzed, hogy máshogy reagál a tested. Én már éreztem ilyet, és nagyon jó érzés volt.

COSMO: Mi a véleményed az egyéjszakás kalandokról?
CHACE: Én nem vagyok oda értük. Ilyenkor nagyon körültekintőnek kell lenni. A barátaidon keresztül kell az ilyeneket összehozni. Én például a barátaimon keresztül nagyon szeretek lányokkal ismerkedni, tök jó, ráadásul még a baráti társaság is ugyanaz.

COSMO: Nagyon romantikus típusnak tűnsz…
CHACE: Az, hogy milyen romantikus vagyok, szerintem szubjektív. Inkább a kreativitásról van szó. Nem szoktam semmi extrával megajándékozni a barátnőmet, de szeretek rajzolni, vagy akár elvinni egy jó koncertre. Nem vagyok oda az előkelő, elit dolgokért.

COSMO: Nate összejön régi nagy szerelmével, Serenával. A te szívedben van még hely a voltbarátnőknek?
CHACE: Igen, persze. Tudom, hogy fiatalabb korban másabb a szerelem ereje – sokkal tisztább és ártatlanabb. Senki nem felejti el az első szerelmét. Mi még mindig jó barátok vagyunk.

COSMO: Nate összejött egy idősebb nővel. Te belemennél?
CHACE: Nem lennék ellene, de a sorozat világában minden lehetséges. Egyik szereplőre sem hasonlítok. Jobb a humorérzékem… vagyis remélem.

COSMO: Nemrég költöztél be a saját lakásodba. Lenne valami, amit az ágy alá dugnál, hogy ne lássuk?
CHACE: Persze, a plüss játékaimat és a rengeteg Cosmos! [Nevet] Na jó, nem. Igazából azt szeretem, ha minden dolog a helyén van a lakásomban. Van egy takarítónőm, aki kéthetente jár, de igazából nem is kellene, hiszen rend van.

COSMO: Ki nyerne szkanderversenyben: te, Robert Pattinson vagy Zac Efron?
CHACE: Hajrá! Használhatom a két kezem? R-Patz-t talán legyőzném, de lehet, hogy utána a szart is kiverné a kezemből!

COSMO: A családod és a barátaid szoktak ugratni azzal, hogy te vagy az új álompasi a tinik számára?
CHACE: Természetesen. Nemrég hazamentem Dallasba, elég nehéz volt kibírnom. Bár lehet, fordított helyzetben én is ugyanezt csinálnám. Képzeld, szobafogságban tartottak!

COSMO: Van olyan, ami a nőkkel kapcsolatban összezavar?
CHACE: Vicces, amikor egy lány el akar rejteni valamit, én meg megkérdezem, hogy ’Mi az? Beszélni akarsz róla?’ És akkor azt válaszolja, hogy nincs semmi baj. De totál úgy viselkedik tovább, mintha lenne valami baj. Jó lenne, ha nyitottabbak lennétek néha!

Kor: 24
Celeb, akiért titkon odavan: Penelope Cruz, mivel nagyon intelligens és előkelő.
Amit nem tudtok meg soha az önéletrajzából: egyszer autómosóként dolgozott, és egyszer ellopott egy rágógumit. Legközelebb nem kell, Chace, mi szívesen adunk neked.
Amiért annyira szeretjük: csak rá kell néznünk a képeire! Plusz, jóba van a szüleivel, minden nap beszélnek, sőt, a barátainak kifizette a repülőjegyüket, hogy New Yorkba utazhassanak, így senki sem maradt le a születésnapi buliról. Óóóó.
Legközelebb hol láthatod: Amerikában hamarosan megjelenik a Gossip Girl harmadik évada DVD-n, és persze tudjuk, hogy szeptembertől kezdődik a negyedik évad!!!

Üzenet a Cosmonak:
Egy dologra kíváncsi lennék a nőkkel kapcsolatban… miért kell mindig ellopkodni a sültkrumplimat???? – Üdv, Chace.

NovaFM

Taylor beszélgetett a NOvaFM-mel, és beszélt a hamarosan megjelenő albumáról, a zene iránti szeretetéről, a Gossip Girl rajongóiról – és még sok másról. Elolvashatjátok az egész interjút.

„Szeretek magamban lenni. Nem szoktam partikra járni. Nem szeretek elmenni otthonról, ha nem muszáj.”
- Taylor Momsen nem szeret a kamera és a rivaldafény közelében lenni.

„Az album tele van célozgatással és összetettségel. Nagyon sok mindenről szó van benne.”
- Taylor a zenekaráról és az albumról.

„A zene nem csak egy ötlet volt. Régóta tökéletesítem a dalokat… ezer éve foglalkozom dalszerzéssel.”
- Taylor Momsen és a zene.

Nem azt kapsz, amit látsz… nos, ez teljesen igaz, ha Taylor Momsenről van szó.

Annak ellenére, amiket világszerte összehordanak a magazinok, a pletykarovatok, miszerint Taylor szinte meztelenül lép fel minden egyes koncertjén, Taylor a rivaldafényen kívül rendkívül visszafogott és szégyenlős.

A NovaFm stúdiójában telefonon keresztül beszélgettem Taylorral, aki éppen a turnébuszon ült. Elmesélte, mennyire munkamániás, és azt sem szereti, ha kamerával rögzítik, hiszen nagyon távolságtartó és szégyenlős – kijelenthetjük, hogy nem hasonlít a sorozatbeli szerepére, Jenny Humphrey-ra, és arra a lányra sem, akit a The Pretty Reckless zenekarral látunk mindent beleadva hatalmas bulit csapni.

„Az időm kilencven százalékát munkával töltöm, és amikor nem dolgozom, zenét szerzek. Nem sok barátom van. A zenekartagok a barátaim, és ezenkívül még van három, nem sok mindenkit engedek közel magamhoz.” – meséli Taylor.

„Amikor nem a barátaimmal vagyok, egyedül vagyok és dolgozom. Szeretek egyedül lenni. Nem nagyon járok bulizni, ha nem muszáj, nem megyek el otthonról. Néha már durva, mennyire szégyenlős tudok lenni.

Ezt elég nehéz elhinnünk, amikor meghallgatjuk a „Make Me Wanna Die” c. számot, hiszen ez nem éppen Taylor ártatlanságáról árulkodik.

A dal megmutatja Taylor valódi énektehetségét. Fontos megemlíteni, hogy az összes dalt Taylor szerezte, sőt a Make Me Wanna Die nagyon is megmutatja, mivel kell megküzdenie egy 16 éves lánynak.

„A Make Me Wanna Die egy szerelmi bánatról szól. Arról szól, hogy nem lehetsz együtt a szerelmeddel, és egyetlen érved sincs, miért élj tovább, ha a szerelmed nem lehet veled.” – mondja Taylor.

„Régóta felnőtt módjára élek. Másfél éves koromban elkezdtem modellkedni, azóta profi szinten dolgozom. Két éves koromban belecsöppentem a színészkedésbe, és ezer éve foglalkozom zeneszerzéssel. A zene nem csupán egy hirtelen ötlet volt – nagyon régóta tökéletesítem a dalaimat. Attól, hogy az emberek nem ismerték a Gossip Girl előtt ezt az énemet, nem jelenti azt, hogy nem is létezett.”

Momsen nagyon őszintének tűnik, amint megerősíti azt is, hogy nem akar a pletykalapok címlapján lenni. Írnak Momsen ruháiról, életstílusáról, dolgokról, amik elhagyták a száját,
mint például az, hogy Miley Cyrus volt a versenytársa Hannah Montana szerepéért.

Momsen azt mondja, hogy próbálja magát távol tartana a pletykáktól. „Nem is olvasok semmilyen pletykalapot. Még számítógépem sincs. Körülbelül tíz percig csinálok egy interjút, utána dalokat szerzek, és nem is figyelek oda, mi zajlik a világban.” – meséli Taylor, aki ekkor valahol Boston és Buffalo között jár.

„Sokan szeretnek az öltözködési stílusomról beszélni. Élem az életem. Az vagyok, aki vagyok, és az emberek szeretnek erről pletykálni.”

Kevesebb, mint hat hét van az album megjelenéséig. Az énekesnő nagyon izgatott, amikor erről kérdezzük őt. Momsen motyog valamit az album címéről.

„Úgy döntöttünk, hogy az album címe Light Me Up lesz. Nagyon sokszínű és összetett lesz a lemez. Nagyon sok dologról szó van benne. Szerintem ez a cím nagyon illik a hangulathoz.”

Momsen azt mondja, New York nagyon sokat segített a dalok megírásában, és reméli, meg is éri majd az áldozatot. A zeneszerzés és koncertezés életre szóló álmai közé tartozik, ami nélkül Taylor nem tudna élni.

„Rock zenén nőttem fel. Amikor négy éves voltam, The Beatlest és Zeppelint hallgattam. Nyolc vagy kilenc éves koromban megkértem apukám, vigyen el egy koncertjükre.

„Nagyon foglalkozunk azzal, milyen zenét hozunk össze. Nagyon keményen dolgoztunk minden egyes dalon. Remélem, mindenki meglátja majd, milyen komoly munkát fektettünk az albumba.”

Ausztrál OK!

Chuck Bassként haragszunk rá, de miután az OK! magazin találkozott Ed Westwickkel, lelkiismeret nélkül imádhatjuk…

Nem kételkedhetünk abban, hogy Ed Westwick egyszerre több mindennel is tud foglalkozni. Az OK!-nak készített fotósorozat közben közel 800 rajongónak válaszol okostelefonján keresztül. Elárulta, nemrégen borotválkozott meg, és vágatta le a haját, sőt, a klub tükrében csinosította ki magát, ami valljuk be, nem volt szükséges.
Rengeteg női rajongója van, és most nem is meglepő, miután szakított barátnőjével, Jessica Szohrral.

Ed az ausztrál OK!-nak mesélt a sikerről, a sorozatról, a lányokról, és első kézből el is olvashatjátok a kedvencünkkel készített interjút!

Úgy hallottuk, nehezen viseled az ausztrál időjárást…
Kicsit máshogy készültem, nem sok meleg pulóvert csomagoltam a bőröndömbe, szóval be kell szereznem egy-két cuccot.

De ugye ez nem teszi tönkre az utad?
Dehogyis! Nagyon jól érzem itt magam. Tegnap remek napom volt, rohangáltam egész nap, és egy csomó dolgot el kellett intéznem a Virgin Mobile-os sráccal. Minden ember, akivel találkozom, nagyon kedves.

Először is, áruld el nekünk, hogy jön ki a Gossip Girl-stáb?
Mindenkinek nagyon jó a kapcsolata a másikkal. Mindannyian együtt vágtunk bele, és együtt kellett létrehoznunk a sorozatot. Azt hiszem, olyan barátságra tettem szert, ami életem végéig fog tartani.

Chace-szel együtt éltetek egy ideig, ugye?
Igen, együtt éltünk az első két évben. Nagyon jó volt.

Ki kap több rajongói levelet?
Nem tudom, de nagyon mulatságosokat szoktunk kapni. Az egyiket egyszer kiragasztottuk a hűtőre. Volt egy csaj, aki azt részletezte, miben más a többi lánytól. Elég érdekes volt…

A sorozat mennyire változtatta meg az életed?
Száz százalékosan. Például ide kellett jönnöm, Ausztráliába, ahol rengeteg kedves emberrel találkozhattam. Ezenkívül New Yorkba költöztem, és ott is kell élnem, de próbálok önmagam maradni, és a legtöbbször sikerül.

Még mindig megleped az embereket az akcentusoddal?
Igen, még mindig. Mindig bevágnak egy grimaszt, és fogalmuk sincs, mi van.

Barátok vagytok a szintén angol Robert Pattinsonnal?
Ismerem Robot, rendes srác. Találkoztam vele Los Angelesben. Örülök a sikerének.

Te is Twilight-rajongó vagy?
Attól tartok, nem. Nem az én műfajom. De nagyon jól csinálják!

Hamarosan Párizsba mész a Gossip Girl negyedik évada miatt. Mire számíthatunk?
Lesz egy francia barátnőm, ennyi, amit tudok. Ő a megmentőm a prágai esetem után!

Volt egy zenakarod, a Filthy Youth. Nem akarod folytatni a zenélést?
Nem hiszem, legalábbis most nem. Leighton és Taylor is zenével foglalkoznak, és nem akarok ennyire elfoglalt lenni, de biztos, megveszem a CD-jüket, és az övék lehet a 16 dollárom!

4. évados spoilerek

Már csak pár hét van hátra szeptember 13-ig, azaz Gossip Girl premierjéig. A producerek elkezdtek csevegni az új szezonról és a várva várt párizsi epizódról is. Többek között azokat a helyszíneket felfedték, ahol forgattak: Musée D'Orsay, az Eiffel-torony, Gare du Nord és az Avenue Montaigne. Nos, akkor lássuk, milyen infókkal látott el minket Stephanie Savage és Josh Schwartz.

Ha minden igaz, akkor a sorozat soron következő évadában egy mindenki által ismert, hatalmas hírnévvel rendelkező énekesnő kaphat cameo szerepet. – „Nem csak világhírű számát fogja előadni, a karaktereinkkel is kapcsolata lesz” – mesélte Savage. Vajon ki lehet az a hatalmas zenei ikon? Talán Madonna? Egy biztos, a hetedik részben (amit majd csak novemberben láthatunk) kiderül.

A hír igaz, az első részekben Dan valóvan Georgina babájával láthatjuk. De vajon a gyerek valóban Dané? Savage ennek a kérdésnek a megválaszolásában már nem olyan segítőkész. – „Georgina babája, mindenképp Georináé. Minden ki fog derülni, amint az epizódok is kibontakoznak.” – Ami a tinédzser gyerekszálat illeti, Savage-nek ezzel is volt ellenvetése. – „Georgina valóban tinédzser? Talán halhatatlan. De az is lehet, hogy 200 éves” – a történetszál a sok-sok nevetés és dráma egyensúlya lesz. – „Sok vicces dolog történik, ha fiatal emberek megpróbálnak kezelni egy váratlan helyzetet. Persze ezzel együtt láthatjuk a komoly, mélyreható érzelmeket is.”

Taylor Momsen Jenny Humphrey-ja biztos, hogy visszatér. – „Mindenképp háttérben akartuk hagyni, hogy hová is ment. Az előző évad végén drámaian ért véget a sorsa. Viszont már alig várjuk, hogy a karaktere ismét feszültségeket okozzon. Azt egyelőre nem szeretném elmondani, hogy pontosan melyik epizódban, de az évad első felében (Klaudia – egy évad általában 24 részből áll, vagyis Jenny visszatérése az 12 epizód valamelyikében várható) már láthatjuk.

Chuck epizódzáróban történt lövése: „Ha jobban megfigyeljük, akkor láthatjuk, hogy bottal jár. A lövés után nem a legjobb egészségügyi ellátást kapta.”

Sajnáljuk, de Carla Brunit nem láthatjuk majd a párizsi részekben. Sőt, Woody Allen sem fog feltűnni (ugyanis, amikor a stáb Párizsban volt, Woody Allen is akkor forgatott). „Nagyon reméltük, hogy összefutunk velük, hogy összehozhassunk egy véletlen felvételt, miközben Serena és Woody átsétálnak az út másik oldalára, de sajnos ez nem jött össze.”

Mi a helyzet Dannel és Vanessával? Nos, Vanessa mindenképp visszajön Haitiről és részese lesz Dan történetszálának.

Savage azt is megeresítette, hogy a sorozat egyik epizódja a Vogue Fashion’s Night Out-hoz fog kapcsolódni, ahogy Diane von Fürstenberg is cameozni fog.

Sentimentalist Magazin

Taylor Momsen szexi, fiatal és meglehetősen vakmerő!

Taylor Momsennek szőke a haja, magas sarkú cipőkben pompázik, és ami a toleranciát illeti… inkább ne feszegessük a határokat. Ha szoktatok pletykarovatokat olvasni, rájöhettek, hogy ez mennyire igaz. Amit viszont nem sajna tudtok, az, az, hogy a csaj tényleg tud üvölteni. De mindezt elhomályosították az obszcén pletykalapok.

Az egyik legsikeresebb tévésorozat, a Gossip Girl egyik sztárja, bár mostanában nem sokan vannak ennek tudatában, mivel az utóbbi hónapban sokkal többet hallunk színpadi öltözetéről, mint magáról, a sikersorozatról. Nem beszél semmit a stábról, és fel sem hozza azt a pletykát, miszerint elkötelezte magát. A pletykák mindig jelen vannak. (Hello, Chace Crawford!) Momsent egyáltalán nem éredekli. Ő csak annyit akar, hogy végig hallgassák.

Nem csupán megállapítás, hanem ki is jelenthetjük: Momsen egy igazi rockos csaj. Mindig is az volt. Sokan kritizálják színpadi szerelése, erős sminkje miatt. Talán nemsokára a Star magazin címlapján látjuk ezekkel a címmel: Túl Szexi Tizenhat Évesen? vagy Túl Messzire Ment?

(…)

Egy Pretty Reckless-próba után futottam össze San Antonioban Momsennel. Ott volt Ben Phillips, gitáros Mark Damon, basszusgitáros, és Jamie Perkins, dobos, akik bőrig ázva találtak rá Momsenre az esőnek köszönhetően… és persze minden egyes másodpercét élvezték.

Már egy ideje turnézol – hogy megy? Milyenek a visszajelzések?
Nagyon jók. A rajongók nagyszerűek. Eddig minden remekül alakul!

El tudom képzelni, mennyire örülsz elkészült daloknak, és annak, hogy a hatalmas turné keretén belül elő is tudod őket adni, és hogy minden egyes este át tudod magad adni a zenének.
Így van! Minden este imádunk zenélni a rajongóinknak. Nagyon jól alakul a turné, és minden egyes nap van fellépés.

Zavar téged a színpad előtti verekedés?
Nem. [nevet]

Rengeteg blog ír az öltözködési stílusodról. Biztos idegesítő lehet, hiszen ez beárnyékolja a zenéd.
Nem szoktam elolvasni. Csak hallok róla, mivel számítógépem sincs. [nevet] Azt veszem fel, ami kényelmes. Amit fellépéskor viselek, az színpadi viselet. Minden koncert alkalmával jól érzik magukat az emberek, tetszik nekik a zene, szóval a blogok semmit nem akadályoznak ebben.

És ez az, ami tényleg számít.
Igen. Remélem, az emberek majd megveszik az albumot.

A visszajelzések az eddigi dalokról mind nagyon biztató és pozitív, bár van egy-két cinikus megjegyzés is. Összességében meg vagy elégedve a véleményekkel? Mit gondolsz, miből fakad a cinizmus?
Ó! [nevet] Biztos vagyok benne, hogy vannak emberek, akiknek nem tetszenek a cipőim, és olyanok is akadnak, akiknek nem jövök be színésznőként, most meg van egy zenekarom, szóval hagyjuk, hogy a zene magától szóljon. De ha az embereknek nem tetszik a zene, amit hallanak, akkor az is rendben van. De nem kell elítélni a zenét, főleg, ha még meg sem hallgatták – ez kemény előítélet lenne. Mármint mindenkinek meg van a joga, hogy utálja a zeném, vagy engem, vagy bármit. De nem kell utálkozni, ha még meg sem hallgatták.

Az első dolog, ami eszembe jutott, amikor meghallgattam a dalokat, az, az volt, hogy mennyire kidolgozott, és hogy minden egyes érzést felidéz: az előadásmódod, a dalszöveg, a megfogalmazás….főleg a „Make Me Wanna Die” és a „My Medicine”. Mennyi ideig foglalkoztál velük a fejedben?
Körülbelül másfél éve írtuk meg a dalt. Nagyon keményen dolgoztunk, és valami egészen mást próbáltunk létrehozni, amit nem lehet hasonlítani semmihez. Rock. Minőségi szinten akartuk mindezt megvalósítani. Az embereknek vannak érzéseik. Ez egy őszinte dal. Minden problémával szembesít, a képedbe vágja, ahelyett, hogy… szóval nem azt akartuk közvetíteni, hogy mindenki meneküljön el.

A dalszövegidet illetően – honnan kaptad az inspirációt? New York utcái nyilvánvalóan segítséget nyújtanak, főleg, hogy még fiatal vagy, ráadásul már régóta benne vagy a szakmában. Mi más inspirált?
Inspiráció mindenhonnan jön. Bárcsak tudnám. Bárcsak lenne egy meghatározó dolog, mert sokkal könnyebb lenne dalokat írni! [nevet] De általában eszembe jut egy ötlet, valami mondanivaló. Mindenképpen akartunk valamiféle mondanivalót sugározni a dalokkal, nem csak összeirkálni valamit csupán azért, hogy jól hangozzon. Minden egyes dalon sok volt a munka. Nézd meg a Beatlest. Még akkor is, ha minden dal más, ugyanaz a műfaj, és megvan a sajátosság. Remélem, mindenki megtalálja a saját mondanivalóját a lemezen. Nem kell szeretni a durva hangzást a Light Me Upon. Lehet választani. Nagyon sokoldalú a lemez, de akkor is rock.

Nem aggódsz amiatt, hogy túlságosan feltárod magad a dalszövegeidben?
Képletesen fogalmazok, szóval abban reménykedem, hogy az emberek nem velem, nem az én életemmel vonnak párhuzamot, hanem a sajátjaikéval, és azt veszik észre, ami velük kapcsolatos. Erről szól a zenélés. Hogy minden egyes ember másféleképpen érez és gondolkodik, és egyetlen dolgot mindenki másképpen értelmez.

Egyszer mesélted valahol, hogy régebben elmentél egy White Stripes koncertre, és hogy teljesen ámulatba kerültél. Kisebb korodban mennyi zenét hallgattál?
Beatlest hallgattam egész nap, amikor egyszer hazavittek a kórházból. Apukám imádja a zenét – rockrajongó. Kiskoromban rengeteg bakelitet hallgattam, mivel nem volt CD-lejátszónk. Szóval klasszikusokkal nőttem fel: Beatlest, Led Zeppelint, The Who-t, Muddy Watert. Nálunk mindig szólt a zene, és nem lehet úgy hallgatni a Beatlest, hogy utálkozol rajta, mert ilyen nincs! Ők a legjobbak. Jót zenét hallgattam egész életemben, és mind inspiráló volt.

Mikor jöttél rá, hogy tudsz énekelni?
Nem is gondolkodta rajta. Amióta megszülettem, énekelek. Beatles dalokat dúdoltam, mielőtt beszélni tudtam volna. Ez tényleg így volt! Fel van véve videóra. Énekléssel nőttem fel, aztán elkezdtem írni, mert nagyon befelé forduló és félénk voltam, szóval az írás segített abban, hogy ép maradjak. Nagyon fiatalon kezdtem el az írást. És valahogy ez lett belőle!

Mire számíthatunk a teljes albummal kapcsolatban?
Eddig négy dalt lehetett hallani az albumról. Most folytatjuk a turnét, és mire elkészülünk a lemezzel – már csak néhány alakítás van hátra – mindenképpen szeretnénk, hogy a rajongóink hallják. Az album címe Light Me Up. Annyi a lényeg, hogy nagyon sokoldalú. Minden dalnak meg van a saját szerepe. Ahogy mondtam, remélem, mindenki megtalálja azt, ami hozzá kötődik. Ezt próbáltunk valóra váltani.

Tetszik az, hogy sikeres színésznő vagy, mégis részt veszel egy ilyen turnén, ráadásul a rajongóiddal is találkozol. Nagyon jól közelíted meg ezt az egészet, és nem csak a hírnév előnyeivel foglalkozol.
Így van. Egy csapat vagyunk! Imádok fellépni. Az emberek szerint ez munka, amit én nem értek. Imádok zenélni, annyiban más a megközelítésem, hogy csapatként gondolunk magunkra. Nagyon örülünk és izgatottak vagyunk, hogy egy időben turnézhatunk és készíthetjük a lemezt.

Esquire Magazine

Teljesen hétköznapi és megerőltetés nélkül is dögös, a manhattani Upper East Side-iaknak mélyen, elzárva van egy nemtörődöm stílusuk. Ki lenne jobb, mint a kedélyes Chace Crawford, a darazsak királya a barátnőink kedvenc sorozatában, a Gossip Girlben, aki jobban tudja, hogyan kell ezt csinálni?

Talán nem hallottatok még a Gossip Girlről, de valószínű, hogy a barátnőitek mindent tudnak róla. Ez egy amerikai televíziós sorozat, amely egy pár jól öltözött Upper East Side-i bajairól, vajúdásairól szól, akiknek életében jelen van minden, a szextől, a drogoktól kezdve egészen a zsarolásig és a rablásig.

Ez persze mind méregdrága ruhában és luxuslakásokban zajlik. Oh, és persze, minden szereplő, legyen lány vagy fiú, különösen jól néz ki.

Nate Archialdot – a sorozat fullánkos természetű középiskolása, majd egyetemistája, aki két csodálatos örökösnő közül nem tud választani – a tagadhatatlanul jóképű Chace Crawford alakítja. Ezt a huszonöt éves texasi színészt utálnunk kellene: nem is olyan rég Londonban járt, és a női rajongói letarolták, amint egy szórakozóhelyről távozott; a frufruját minden tinédzser fiú felül akarja múlni (ha frizuráról van szó, akkor az ellenfél mindenképpen RPattz); első sorból nézheti a divatbemutatókat; és megdöngette párszor (vagyis csak úgy tett) gyönyörű kolléganőjét, Blake Lively-t.

Megpróbáltuk, ami tőlünk tellett, de az Esquire képtelen volt még jobban elcsúfítani a cikk kedvéért készült fotókon, és bár kellemetlenül éreztünk magunkat az interjú közben, Crawford ugyanolyan vonzó, szellemes és kellemes megjelenésű maradt. Azt is elárulta, hogy az Esquire az első férfimagazin, amiben szerepel: „A sorozat sikere miatt, sokkal jobban figyelek az öltözködésemre, és sokat is fejlődött a divathoz való érzékem. És az Esquire segített nekem ebben.” – árulta el.

Bár a sorozat első két évadában az általa megformált karakter iskolai egyenruhát hord, amelyet a sorozat stylistja, Eric Daman választott ki, Crawford megtalálta a hozzá illő márkákat. „Szeretem Ralp Lauren Rugby kollekcióját, John Varvatost – nagyon ütős – Diesel-farmerokat, és szívesen felveszek egy fekete, egygombos Dolce & Gabbana öltönyt. És nagyon szeretem az órákat.” A fotózás kedvéért egy feltűnő Panerai órát visel, a sorozatban pedig egy IWC Big Pilotot. „Legközelebb egy Audemars Piguet-et szeretnék.”

Ha hírességekkel beszélgetünk, mindig azt mondják, mennyire jól érzik magukat Londonban, Chace viszont még a helyeket is tanulmányozta és meg is jegyezte. „Általában a Dorchesterben vagy a Soho Hotelben szállok meg, és a kedvenc éttermem Mayfairben van, a Punch Bowl (Guy Ritchie társtulajdonos). És valahol ott van a Troubadour is. Ott láttam a The Killerst hatalmas bulit csapni. Durva, izzasztó és nagyszerű volt.”

Sajnos Crawford szereti az italt és az ivástól hirtelen „szakértővé” válik: egy kicsi Macallan 15; pár kupica Don Eduardo tequila; vagy egy Ketal One szódával, amikor „tisztán akar inni.” Úgy tűnt, mintha többet ivott volna a fotózás előtti este, pityókásan festett, amint kifelé tartott a londoni Mahiki bárból, majd egy csapat, elszánt szőke lánnyal beszállt egy kocsiba. Mohó próbálkozásnak tűnt, hogy egyetlen este után annyi lány közösen száll be Chace-szel egy autóba. „Őszintén, az igazság az - magyarázza Crawford -, hogy csak összefutottam egy italra a húgom egyik barátjával, és ahogy indulni készültünk, a többi lány egyszerűen jött utánunk, és beszálltak a taxiba. Eléggé kínos lett volna őket úgymond kidobni, mivel voltak ott fotósok is, és ahogy elfordultunk a sarkon, udvariasan megkértem őket, hogy szálljanak ki.”

A színész azért látogatott városunkba, hogy promotálja a Gossip Girl sikere óta első mozifilmjét. A mozit Joel Schumacher rendezte (Szent Elmo tüze, Összeomlás). A Twelve c. film egy sötét sztorit mutat be, egy új ’közkedvelt’ drogról, ami fokozatosan beszivárog minden menő partiba. Crawford, aki együtt dolgozott 50 Centtel, a Less Than Zero c. filmhez hasonlítja a Twelve-t. Alacsony költségvetésű, az egész forgatás csupán 23 napig tartott, Crawfordnak le kellett adnia pár kilót, hogy eljátszhassa a tanult drogdílert, akinek életében egy tragikus fordulat történik.

Saját élete pedig mindeközben remek fordulatoknak örvendezhet – kivéve a nem is olyan régi texasi letartóztatását - a rendőrség marihuánát talált a kocsijában. Egyébként a legnehezebb dolog, amivel szembe kell néznie, az a jóképűségének elviselhetetlen súlya – amiről azt állítja, hogy nem rég jött rá. „Néhány barátom mostanában sokat viccelődik, amikor velük és a barátnőikkel töltöm az időm. Olyan képet vágnak, ami azt mondja: ’Chace, meg ne próbáld.’ Nincs okuk nem bízni bennem, de akkor is, mindig rám néznek.” Igen, mi is ismerjük az érzést – nagyon durva.

Grazia Australia interjú

Grazia Australia: Üdvözlünk Ausztráliában! Hogy érzed magad?
Ed Westwick: Köszönöm, nagyon jól.

GA: Az évadzáróban lelőttek? Befellegzett Chuck Bassnek?
Ed: Nem, természetesen nem. Hamarosan Párizsba utazok a negyedik évad felvételei miatt.

GA: Pontosan mikor?
Ed: Hétfőn (július 5.), már nagyon várom.

GA: Szerinted mi fog történni a negyedik évadban?
Ed: Hm… azzal, hogy Párizsban fogunk forgatni, biztos sok új érdekesség lesz. De majd meglátjuk, hogy mit tartogatnak számomra.

GA: Látni fogunk még több Chuck és Blairt?
Ed: Ez elkerülhetetlen két olyan karakternél, akik ilyen szoros kapcsolatban állnak.

GA: Miért szereted Chuckot játszani?
Ed: Mindig érdekes, vicces és örült, a ruhái pedig fantasztikusak.

GA: Miért gondolod azt, hogy mindenki szereti utálni őt (Chuck)?
Ed: Egy fiatal srác, akinek meglehetősen sok pénz áll a rendelkezésére, de emellett intelligens és merész. Mindig olyan titokzatos, ez teszi őt olyan vonzóvá.

GA: Az emberek gyakran azonosítanak vele?
Ed: Csak a Chuck és a köztem lévő hasonlóságokra kíváncsiak. Viszont én sokkal inkább járok két lábon a földön, és nincs egy saját hotelem.

GA: Az emberek sokkolónak találják a brit akcentusod?
Ed: Van, akiket még mindig meglep.

GA: Milyen a szingli élet?
Ed: Nagyon elfoglalt ember vagyok, sok érdekes emberrel találkozom, köztük persze hölgyekkel is. Az ausztrál nőket is szeretem.

GA: Milyen karriert szeretnél a Gossip Girl után?
Ed: Ha majd vége lesz a Gossip Girlnek, olyan filmekben és rendezőkkel szeretnék együtt dolgozni, akiktől tanulhatok és inspirálnak.

GA: Van valaki, akire igazán felnézel?
Ed: Nagy rajongója vagyok Johnny Deppnek. Igazán fantasztikus fickó, de Christian Bale-t is szeretem.

GA: Most dolgozol valamilyen filmen?
Ed: Nemrég forgattam le egy angol vígjátékot, aminek Chalet Girl a neve. Majd meglátjuk mi sül ki belőle, valamikor karácsony környékén lehetne a premierje.

GA: Esetleg megosztanál velünk valamilyen Gossip Girl pletykát?
Ed: Elcsípve – Ed a hotel előtt, telefonnal a kezében épp a Grazia-nak ad interjút, viszont miután befejezi, egy újabb interjúra rohan.

Easy A interjú

Penn Badgley nem is lehet lazább, amikor arról mesél, milyen érzés egy mormotajelmezben táncolni legújabb filmjének forgatásán, melynek címe Easy A. Elmesélte, milyen nevetségesnek érezte magát ebben a jelmezben. A filmben olyan hírességek is szerepelnek még, mint Amandy Bynes, valamint Emma Stone.

Q: Milyen brutális az a jelenet, amikor Enna Stone énekel és táncol?
Penn Badgley: Tudod… már rosszabbat is kibírtam életemben.

Q: Mármint itt, a forgatáson?
Badgley: Nem, nem itt. Ez egy másik Screen Gems-es produkció volt, az, amin tavaly dolgoztam. Három éjszakán keresztül egy háztetőn kellett lennem harminc fokos hőségben, csak egy póló volt rajtam, majd jéghideg eső esett, persze nem volt igazi. A víznek nagyon hidegnek kellett lennie, mert ha meleg lett volna, melegebb lett volna a levegőnél, és be lehetett volna gyulladni. Úgyhogy meg kellett birkózni a hideg vízzel és a „mozis’ eső olyan, hogy az egy pillanat alatt teljesen eláztat azért, hogy úgy látszódjon majd a filmben. Csoda, hogy nem lettem beteg.

Q: Melyik film volt ez?
Badgley: „The Stepfather”. Elég intenzív volt a forgatás, mivel pont akkor forgattuk a Gossip Girlt is, és ide-oda utaztam. Nem volt kaszkadőröm, nagyon sok fizikai teljesítményt követelt. Azt hiszem, ez a szerep hasonló ezen a téren.

Q: Hogy bírod elviselni a kék festéket magadon?
Badgley: Már kezdem megszokni. Mondhatni tetszik is. Nem is tudom. Meg kellett szeretnem, nem igaz? Úgy érzem, mintha fel lennék öltözve. Tudom, hogy eléggé viccesen hangzik, de tényleg úgy érzem, mintha ruha lenne rajtam.

Q: Elárulnád, mire kell a kék festék?
Badgley: A karakter, akit játszom, akit mellesleg Woodchuck (jelentése: mormota) Toddnak hívnak, ő volt a ’kék ördög’, a suli üdvöskéje, akit végül „ördögnek” titulált a konzervatív keresztény lány, valamilyen felsőbb vezető. Hogy is hívják az ilyeneket?... Azt hiszem, egy vérbosszút szerveznek az üdvöske ellen; mormotának kell beöltöznöm büntetésből. És ez a vicc tényleg, kurvára béna. (A szerep neve Woodchuck, ami jelentése mormota)

Q: És Amanda Bynes a kék ördögök ellenségének vezetője?
Badgley: Igen, ő az. És remekül játssza.

Q: A többi ember mit gondol a karakteréről?
Badgley: Amanda Bynes karakteréről?

Q: Igen. Hiszen annyira aggodalmaskodó és konzervatív a szerepe.
Badgley: Tudod, a legjobb az ő karakterében, hogy mindenki azt hiszi róla, hogy egy kis ribanc. Pedig igazából egy nagyon konzervatív, aggódó, prűd lány, de később kiderül, hogy ezek mind a valódi értékei. Eleinte ő a gonosz, elég ironikus, hiszek ő a konzervatív keresztény, de látni, hogy van szíve. Nagyon szereti istent, és ezzel mi a baj?

Q: Amikor először elolvastad, és eljutottál ahhoz a részhez, hogy fel kell venned egy mormotajelmezt…
Badgley: Tudod, mi a nagyon vicces?

Q: Nem is volt jelmez?
Badgley: Nem, nem, nem. Amikor olvastam a forgatókönyvet, nem voltam benne biztos, hogy egy középiskolás diákot akarok-e eljátszani. Tudtam, hogy a karakter neve Todd. De az elején, amikor olvastam a forgatókönyvet, és az első jellemzést Woodchuck Toddról, miszerint „egy izmos srác, be van festve kékre, és a testfesték úgy folyik ki, mintha a kék ördögnek lenne beöltözve… akkor azt mondtam, hogy „Apám, ezt meg akarom csinálni.”

Q: Hogy érzed magad a mormotajelmezben?
Badgley: Teljesen abszurd az egész! (nevet)

Q: Határozottnak érzed benne magad?
Badgley: Őőő, tudod, határozottnak éreztem benne magam, ameddig el nem kezdtem táncolni. Aztán rájöttem, hogy harisnya és köpeny is vagy rajtam. (nevet)

Q: Nem egy skótszoknyához hasonlít a fazonja? Nagyon határozottnak kellett lenned ahhoz, hogy levedd.
Badgley: Nem is tudom. Le kell?

Q: Igen.
Badgley: Hát akkor… ja. Pasinak kell lenni, hogy lehúzzam a ragyogó köpenyt.

Q: Mi a különbség az Easy A és más tini vígjátékok között? A mormotán kívül?
Badgley: Mindenekelőtt az, hogy női főszereplő van. És amellett, hogy nagyon provokatív, érzelgős is. De nem jelenti azt, hogy unalmas. Azt hiszem, korhatáros lesz. Attól függ, hogy a valóságot milyen komikusan mutatja be a film. Az a jelenet, amin most dolgozunk, azt hiszem, teljesen bemutatja a tiniket. Úgy beszélünk, mint ők, úgy viselkedünk, mint ők, és a szexuális életüket is realisztikusan mutatja be a film. Pár szempontból sokkal több szabadságunk van a forgatásokon, mint például a Gossip Girlben. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, teljesen más volt az egész. Először is, egy könyvön alapszik, ami tényleg nagyon érdekes, főleg az, hogy egy lányt állít a középpontba. Azt hiszem, ennyi. Egyszerűen jó az egész.

Q: Vannak hétköznapi középsulis élményeid?
Badgley: Nem igazán. Hamar érettségiztem, 13 évesen.

Q: Hűűha.
Badgley: Sokkal jobban hangzik, mint amilyen valójában. 14 évesen fősulis kurzusokra jártam. 14-től 17 éves koromig a Santa Monica College-on tanultam,

Q: 6 éves korodban kezdted a középsulit?
Badgley: Körülbelül, igen. Pont, hogy leszoktam az ujjszopogatásról.

Q: Akkor nem nagyon tudsz azonosulni?
Badgley: Nem, mindenki tud. Mindenki tinédzser egyszer. Ez nem csak a középsuliról szól.