Taylor Momsen szexi, fiatal és meglehetősen vakmerő!
Taylor Momsennek szőke a haja, magas sarkú cipőkben pompázik, és ami a toleranciát illeti… inkább ne feszegessük a határokat. Ha szoktatok pletykarovatokat olvasni, rájöhettek, hogy ez mennyire igaz. Amit viszont nem sajna tudtok, az, az, hogy a csaj tényleg tud üvölteni. De mindezt elhomályosították az obszcén pletykalapok.
Az egyik legsikeresebb tévésorozat, a Gossip Girl egyik sztárja, bár mostanában nem sokan vannak ennek tudatában, mivel az utóbbi hónapban sokkal többet hallunk színpadi öltözetéről, mint magáról, a sikersorozatról. Nem beszél semmit a stábról, és fel sem hozza azt a pletykát, miszerint elkötelezte magát. A pletykák mindig jelen vannak. (Hello, Chace Crawford!) Momsent egyáltalán nem éredekli. Ő csak annyit akar, hogy végig hallgassák.
Nem csupán megállapítás, hanem ki is jelenthetjük: Momsen egy igazi rockos csaj. Mindig is az volt. Sokan kritizálják színpadi szerelése, erős sminkje miatt. Talán nemsokára a Star magazin címlapján látjuk ezekkel a címmel: Túl Szexi Tizenhat Évesen? vagy Túl Messzire Ment?
(…)
Egy Pretty Reckless-próba után futottam össze San Antonioban Momsennel. Ott volt Ben Phillips, gitáros Mark Damon, basszusgitáros, és Jamie Perkins, dobos, akik bőrig ázva találtak rá Momsenre az esőnek köszönhetően… és persze minden egyes másodpercét élvezték.
Már egy ideje turnézol – hogy megy? Milyenek a visszajelzések?
Nagyon jók. A rajongók nagyszerűek. Eddig minden remekül alakul!
El tudom képzelni, mennyire örülsz elkészült daloknak, és annak, hogy a hatalmas turné keretén belül elő is tudod őket adni, és hogy minden egyes este át tudod magad adni a zenének.
Így van! Minden este imádunk zenélni a rajongóinknak. Nagyon jól alakul a turné, és minden egyes nap van fellépés.
Zavar téged a színpad előtti verekedés?
Nem. [nevet]
Rengeteg blog ír az öltözködési stílusodról. Biztos idegesítő lehet, hiszen ez beárnyékolja a zenéd.
Nem szoktam elolvasni. Csak hallok róla, mivel számítógépem sincs. [nevet] Azt veszem fel, ami kényelmes. Amit fellépéskor viselek, az színpadi viselet. Minden koncert alkalmával jól érzik magukat az emberek, tetszik nekik a zene, szóval a blogok semmit nem akadályoznak ebben.
És ez az, ami tényleg számít.
Igen. Remélem, az emberek majd megveszik az albumot.
A visszajelzések az eddigi dalokról mind nagyon biztató és pozitív, bár van egy-két cinikus megjegyzés is. Összességében meg vagy elégedve a véleményekkel? Mit gondolsz, miből fakad a cinizmus?
Ó! [nevet] Biztos vagyok benne, hogy vannak emberek, akiknek nem tetszenek a cipőim, és olyanok is akadnak, akiknek nem jövök be színésznőként, most meg van egy zenekarom, szóval hagyjuk, hogy a zene magától szóljon. De ha az embereknek nem tetszik a zene, amit hallanak, akkor az is rendben van. De nem kell elítélni a zenét, főleg, ha még meg sem hallgatták – ez kemény előítélet lenne. Mármint mindenkinek meg van a joga, hogy utálja a zeném, vagy engem, vagy bármit. De nem kell utálkozni, ha még meg sem hallgatták.
Az első dolog, ami eszembe jutott, amikor meghallgattam a dalokat, az, az volt, hogy mennyire kidolgozott, és hogy minden egyes érzést felidéz: az előadásmódod, a dalszöveg, a megfogalmazás….főleg a „Make Me Wanna Die” és a „My Medicine”. Mennyi ideig foglalkoztál velük a fejedben?
Körülbelül másfél éve írtuk meg a dalt. Nagyon keményen dolgoztunk, és valami egészen mást próbáltunk létrehozni, amit nem lehet hasonlítani semmihez. Rock. Minőségi szinten akartuk mindezt megvalósítani. Az embereknek vannak érzéseik. Ez egy őszinte dal. Minden problémával szembesít, a képedbe vágja, ahelyett, hogy… szóval nem azt akartuk közvetíteni, hogy mindenki meneküljön el.
A dalszövegidet illetően – honnan kaptad az inspirációt? New York utcái nyilvánvalóan segítséget nyújtanak, főleg, hogy még fiatal vagy, ráadásul már régóta benne vagy a szakmában. Mi más inspirált?
Inspiráció mindenhonnan jön. Bárcsak tudnám. Bárcsak lenne egy meghatározó dolog, mert sokkal könnyebb lenne dalokat írni! [nevet] De általában eszembe jut egy ötlet, valami mondanivaló. Mindenképpen akartunk valamiféle mondanivalót sugározni a dalokkal, nem csak összeirkálni valamit csupán azért, hogy jól hangozzon. Minden egyes dalon sok volt a munka. Nézd meg a Beatlest. Még akkor is, ha minden dal más, ugyanaz a műfaj, és megvan a sajátosság. Remélem, mindenki megtalálja a saját mondanivalóját a lemezen. Nem kell szeretni a durva hangzást a Light Me Upon. Lehet választani. Nagyon sokoldalú a lemez, de akkor is rock.
Nem aggódsz amiatt, hogy túlságosan feltárod magad a dalszövegeidben?
Képletesen fogalmazok, szóval abban reménykedem, hogy az emberek nem velem, nem az én életemmel vonnak párhuzamot, hanem a sajátjaikéval, és azt veszik észre, ami velük kapcsolatos. Erről szól a zenélés. Hogy minden egyes ember másféleképpen érez és gondolkodik, és egyetlen dolgot mindenki másképpen értelmez.
Egyszer mesélted valahol, hogy régebben elmentél egy White Stripes koncertre, és hogy teljesen ámulatba kerültél. Kisebb korodban mennyi zenét hallgattál?
Beatlest hallgattam egész nap, amikor egyszer hazavittek a kórházból. Apukám imádja a zenét – rockrajongó. Kiskoromban rengeteg bakelitet hallgattam, mivel nem volt CD-lejátszónk. Szóval klasszikusokkal nőttem fel: Beatlest, Led Zeppelint, The Who-t, Muddy Watert. Nálunk mindig szólt a zene, és nem lehet úgy hallgatni a Beatlest, hogy utálkozol rajta, mert ilyen nincs! Ők a legjobbak. Jót zenét hallgattam egész életemben, és mind inspiráló volt.
Mikor jöttél rá, hogy tudsz énekelni?
Nem is gondolkodta rajta. Amióta megszülettem, énekelek. Beatles dalokat dúdoltam, mielőtt beszélni tudtam volna. Ez tényleg így volt! Fel van véve videóra. Énekléssel nőttem fel, aztán elkezdtem írni, mert nagyon befelé forduló és félénk voltam, szóval az írás segített abban, hogy ép maradjak. Nagyon fiatalon kezdtem el az írást. És valahogy ez lett belőle!
Mire számíthatunk a teljes albummal kapcsolatban?
Eddig négy dalt lehetett hallani az albumról. Most folytatjuk a turnét, és mire elkészülünk a lemezzel – már csak néhány alakítás van hátra – mindenképpen szeretnénk, hogy a rajongóink hallják. Az album címe Light Me Up. Annyi a lényeg, hogy nagyon sokoldalú. Minden dalnak meg van a saját szerepe. Ahogy mondtam, remélem, mindenki megtalálja azt, ami hozzá kötődik. Ezt próbáltunk valóra váltani.
Tetszik az, hogy sikeres színésznő vagy, mégis részt veszel egy ilyen turnén, ráadásul a rajongóiddal is találkozol. Nagyon jól közelíted meg ezt az egészet, és nem csak a hírnév előnyeivel foglalkozol.
Így van. Egy csapat vagyunk! Imádok fellépni. Az emberek szerint ez munka, amit én nem értek. Imádok zenélni, annyiban más a megközelítésem, hogy csapatként gondolunk magunkra. Nagyon örülünk és izgatottak vagyunk, hogy egy időben turnézhatunk és készíthetjük a lemezt.
Taylor Momsennek szőke a haja, magas sarkú cipőkben pompázik, és ami a toleranciát illeti… inkább ne feszegessük a határokat. Ha szoktatok pletykarovatokat olvasni, rájöhettek, hogy ez mennyire igaz. Amit viszont nem sajna tudtok, az, az, hogy a csaj tényleg tud üvölteni. De mindezt elhomályosították az obszcén pletykalapok.
Az egyik legsikeresebb tévésorozat, a Gossip Girl egyik sztárja, bár mostanában nem sokan vannak ennek tudatában, mivel az utóbbi hónapban sokkal többet hallunk színpadi öltözetéről, mint magáról, a sikersorozatról. Nem beszél semmit a stábról, és fel sem hozza azt a pletykát, miszerint elkötelezte magát. A pletykák mindig jelen vannak. (Hello, Chace Crawford!) Momsent egyáltalán nem éredekli. Ő csak annyit akar, hogy végig hallgassák.
Nem csupán megállapítás, hanem ki is jelenthetjük: Momsen egy igazi rockos csaj. Mindig is az volt. Sokan kritizálják színpadi szerelése, erős sminkje miatt. Talán nemsokára a Star magazin címlapján látjuk ezekkel a címmel: Túl Szexi Tizenhat Évesen? vagy Túl Messzire Ment?
(…)
Egy Pretty Reckless-próba után futottam össze San Antonioban Momsennel. Ott volt Ben Phillips, gitáros Mark Damon, basszusgitáros, és Jamie Perkins, dobos, akik bőrig ázva találtak rá Momsenre az esőnek köszönhetően… és persze minden egyes másodpercét élvezték.
Már egy ideje turnézol – hogy megy? Milyenek a visszajelzések?
Nagyon jók. A rajongók nagyszerűek. Eddig minden remekül alakul!
El tudom képzelni, mennyire örülsz elkészült daloknak, és annak, hogy a hatalmas turné keretén belül elő is tudod őket adni, és hogy minden egyes este át tudod magad adni a zenének.
Így van! Minden este imádunk zenélni a rajongóinknak. Nagyon jól alakul a turné, és minden egyes nap van fellépés.
Zavar téged a színpad előtti verekedés?
Nem. [nevet]
Rengeteg blog ír az öltözködési stílusodról. Biztos idegesítő lehet, hiszen ez beárnyékolja a zenéd.
Nem szoktam elolvasni. Csak hallok róla, mivel számítógépem sincs. [nevet] Azt veszem fel, ami kényelmes. Amit fellépéskor viselek, az színpadi viselet. Minden koncert alkalmával jól érzik magukat az emberek, tetszik nekik a zene, szóval a blogok semmit nem akadályoznak ebben.
És ez az, ami tényleg számít.
Igen. Remélem, az emberek majd megveszik az albumot.
A visszajelzések az eddigi dalokról mind nagyon biztató és pozitív, bár van egy-két cinikus megjegyzés is. Összességében meg vagy elégedve a véleményekkel? Mit gondolsz, miből fakad a cinizmus?
Ó! [nevet] Biztos vagyok benne, hogy vannak emberek, akiknek nem tetszenek a cipőim, és olyanok is akadnak, akiknek nem jövök be színésznőként, most meg van egy zenekarom, szóval hagyjuk, hogy a zene magától szóljon. De ha az embereknek nem tetszik a zene, amit hallanak, akkor az is rendben van. De nem kell elítélni a zenét, főleg, ha még meg sem hallgatták – ez kemény előítélet lenne. Mármint mindenkinek meg van a joga, hogy utálja a zeném, vagy engem, vagy bármit. De nem kell utálkozni, ha még meg sem hallgatták.
Az első dolog, ami eszembe jutott, amikor meghallgattam a dalokat, az, az volt, hogy mennyire kidolgozott, és hogy minden egyes érzést felidéz: az előadásmódod, a dalszöveg, a megfogalmazás….főleg a „Make Me Wanna Die” és a „My Medicine”. Mennyi ideig foglalkoztál velük a fejedben?
Körülbelül másfél éve írtuk meg a dalt. Nagyon keményen dolgoztunk, és valami egészen mást próbáltunk létrehozni, amit nem lehet hasonlítani semmihez. Rock. Minőségi szinten akartuk mindezt megvalósítani. Az embereknek vannak érzéseik. Ez egy őszinte dal. Minden problémával szembesít, a képedbe vágja, ahelyett, hogy… szóval nem azt akartuk közvetíteni, hogy mindenki meneküljön el.
A dalszövegidet illetően – honnan kaptad az inspirációt? New York utcái nyilvánvalóan segítséget nyújtanak, főleg, hogy még fiatal vagy, ráadásul már régóta benne vagy a szakmában. Mi más inspirált?
Inspiráció mindenhonnan jön. Bárcsak tudnám. Bárcsak lenne egy meghatározó dolog, mert sokkal könnyebb lenne dalokat írni! [nevet] De általában eszembe jut egy ötlet, valami mondanivaló. Mindenképpen akartunk valamiféle mondanivalót sugározni a dalokkal, nem csak összeirkálni valamit csupán azért, hogy jól hangozzon. Minden egyes dalon sok volt a munka. Nézd meg a Beatlest. Még akkor is, ha minden dal más, ugyanaz a műfaj, és megvan a sajátosság. Remélem, mindenki megtalálja a saját mondanivalóját a lemezen. Nem kell szeretni a durva hangzást a Light Me Upon. Lehet választani. Nagyon sokoldalú a lemez, de akkor is rock.
Nem aggódsz amiatt, hogy túlságosan feltárod magad a dalszövegeidben?
Képletesen fogalmazok, szóval abban reménykedem, hogy az emberek nem velem, nem az én életemmel vonnak párhuzamot, hanem a sajátjaikéval, és azt veszik észre, ami velük kapcsolatos. Erről szól a zenélés. Hogy minden egyes ember másféleképpen érez és gondolkodik, és egyetlen dolgot mindenki másképpen értelmez.
Egyszer mesélted valahol, hogy régebben elmentél egy White Stripes koncertre, és hogy teljesen ámulatba kerültél. Kisebb korodban mennyi zenét hallgattál?
Beatlest hallgattam egész nap, amikor egyszer hazavittek a kórházból. Apukám imádja a zenét – rockrajongó. Kiskoromban rengeteg bakelitet hallgattam, mivel nem volt CD-lejátszónk. Szóval klasszikusokkal nőttem fel: Beatlest, Led Zeppelint, The Who-t, Muddy Watert. Nálunk mindig szólt a zene, és nem lehet úgy hallgatni a Beatlest, hogy utálkozol rajta, mert ilyen nincs! Ők a legjobbak. Jót zenét hallgattam egész életemben, és mind inspiráló volt.
Mikor jöttél rá, hogy tudsz énekelni?
Nem is gondolkodta rajta. Amióta megszülettem, énekelek. Beatles dalokat dúdoltam, mielőtt beszélni tudtam volna. Ez tényleg így volt! Fel van véve videóra. Énekléssel nőttem fel, aztán elkezdtem írni, mert nagyon befelé forduló és félénk voltam, szóval az írás segített abban, hogy ép maradjak. Nagyon fiatalon kezdtem el az írást. És valahogy ez lett belőle!
Mire számíthatunk a teljes albummal kapcsolatban?
Eddig négy dalt lehetett hallani az albumról. Most folytatjuk a turnét, és mire elkészülünk a lemezzel – már csak néhány alakítás van hátra – mindenképpen szeretnénk, hogy a rajongóink hallják. Az album címe Light Me Up. Annyi a lényeg, hogy nagyon sokoldalú. Minden dalnak meg van a saját szerepe. Ahogy mondtam, remélem, mindenki megtalálja azt, ami hozzá kötődik. Ezt próbáltunk valóra váltani.
Tetszik az, hogy sikeres színésznő vagy, mégis részt veszel egy ilyen turnén, ráadásul a rajongóiddal is találkozol. Nagyon jól közelíted meg ezt az egészet, és nem csak a hírnév előnyeivel foglalkozol.
Így van. Egy csapat vagyunk! Imádok fellépni. Az emberek szerint ez munka, amit én nem értek. Imádok zenélni, annyiban más a megközelítésem, hogy csapatként gondolunk magunkra. Nagyon örülünk és izgatottak vagyunk, hogy egy időben turnézhatunk és készíthetjük a lemezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése