Sentimentalist Magazin

Taylor Momsen szexi, fiatal és meglehetősen vakmerő!

Taylor Momsennek szőke a haja, magas sarkú cipőkben pompázik, és ami a toleranciát illeti… inkább ne feszegessük a határokat. Ha szoktatok pletykarovatokat olvasni, rájöhettek, hogy ez mennyire igaz. Amit viszont nem sajna tudtok, az, az, hogy a csaj tényleg tud üvölteni. De mindezt elhomályosították az obszcén pletykalapok.

Az egyik legsikeresebb tévésorozat, a Gossip Girl egyik sztárja, bár mostanában nem sokan vannak ennek tudatában, mivel az utóbbi hónapban sokkal többet hallunk színpadi öltözetéről, mint magáról, a sikersorozatról. Nem beszél semmit a stábról, és fel sem hozza azt a pletykát, miszerint elkötelezte magát. A pletykák mindig jelen vannak. (Hello, Chace Crawford!) Momsent egyáltalán nem éredekli. Ő csak annyit akar, hogy végig hallgassák.

Nem csupán megállapítás, hanem ki is jelenthetjük: Momsen egy igazi rockos csaj. Mindig is az volt. Sokan kritizálják színpadi szerelése, erős sminkje miatt. Talán nemsokára a Star magazin címlapján látjuk ezekkel a címmel: Túl Szexi Tizenhat Évesen? vagy Túl Messzire Ment?

(…)

Egy Pretty Reckless-próba után futottam össze San Antonioban Momsennel. Ott volt Ben Phillips, gitáros Mark Damon, basszusgitáros, és Jamie Perkins, dobos, akik bőrig ázva találtak rá Momsenre az esőnek köszönhetően… és persze minden egyes másodpercét élvezték.

Már egy ideje turnézol – hogy megy? Milyenek a visszajelzések?
Nagyon jók. A rajongók nagyszerűek. Eddig minden remekül alakul!

El tudom képzelni, mennyire örülsz elkészült daloknak, és annak, hogy a hatalmas turné keretén belül elő is tudod őket adni, és hogy minden egyes este át tudod magad adni a zenének.
Így van! Minden este imádunk zenélni a rajongóinknak. Nagyon jól alakul a turné, és minden egyes nap van fellépés.

Zavar téged a színpad előtti verekedés?
Nem. [nevet]

Rengeteg blog ír az öltözködési stílusodról. Biztos idegesítő lehet, hiszen ez beárnyékolja a zenéd.
Nem szoktam elolvasni. Csak hallok róla, mivel számítógépem sincs. [nevet] Azt veszem fel, ami kényelmes. Amit fellépéskor viselek, az színpadi viselet. Minden koncert alkalmával jól érzik magukat az emberek, tetszik nekik a zene, szóval a blogok semmit nem akadályoznak ebben.

És ez az, ami tényleg számít.
Igen. Remélem, az emberek majd megveszik az albumot.

A visszajelzések az eddigi dalokról mind nagyon biztató és pozitív, bár van egy-két cinikus megjegyzés is. Összességében meg vagy elégedve a véleményekkel? Mit gondolsz, miből fakad a cinizmus?
Ó! [nevet] Biztos vagyok benne, hogy vannak emberek, akiknek nem tetszenek a cipőim, és olyanok is akadnak, akiknek nem jövök be színésznőként, most meg van egy zenekarom, szóval hagyjuk, hogy a zene magától szóljon. De ha az embereknek nem tetszik a zene, amit hallanak, akkor az is rendben van. De nem kell elítélni a zenét, főleg, ha még meg sem hallgatták – ez kemény előítélet lenne. Mármint mindenkinek meg van a joga, hogy utálja a zeném, vagy engem, vagy bármit. De nem kell utálkozni, ha még meg sem hallgatták.

Az első dolog, ami eszembe jutott, amikor meghallgattam a dalokat, az, az volt, hogy mennyire kidolgozott, és hogy minden egyes érzést felidéz: az előadásmódod, a dalszöveg, a megfogalmazás….főleg a „Make Me Wanna Die” és a „My Medicine”. Mennyi ideig foglalkoztál velük a fejedben?
Körülbelül másfél éve írtuk meg a dalt. Nagyon keményen dolgoztunk, és valami egészen mást próbáltunk létrehozni, amit nem lehet hasonlítani semmihez. Rock. Minőségi szinten akartuk mindezt megvalósítani. Az embereknek vannak érzéseik. Ez egy őszinte dal. Minden problémával szembesít, a képedbe vágja, ahelyett, hogy… szóval nem azt akartuk közvetíteni, hogy mindenki meneküljön el.

A dalszövegidet illetően – honnan kaptad az inspirációt? New York utcái nyilvánvalóan segítséget nyújtanak, főleg, hogy még fiatal vagy, ráadásul már régóta benne vagy a szakmában. Mi más inspirált?
Inspiráció mindenhonnan jön. Bárcsak tudnám. Bárcsak lenne egy meghatározó dolog, mert sokkal könnyebb lenne dalokat írni! [nevet] De általában eszembe jut egy ötlet, valami mondanivaló. Mindenképpen akartunk valamiféle mondanivalót sugározni a dalokkal, nem csak összeirkálni valamit csupán azért, hogy jól hangozzon. Minden egyes dalon sok volt a munka. Nézd meg a Beatlest. Még akkor is, ha minden dal más, ugyanaz a műfaj, és megvan a sajátosság. Remélem, mindenki megtalálja a saját mondanivalóját a lemezen. Nem kell szeretni a durva hangzást a Light Me Upon. Lehet választani. Nagyon sokoldalú a lemez, de akkor is rock.

Nem aggódsz amiatt, hogy túlságosan feltárod magad a dalszövegeidben?
Képletesen fogalmazok, szóval abban reménykedem, hogy az emberek nem velem, nem az én életemmel vonnak párhuzamot, hanem a sajátjaikéval, és azt veszik észre, ami velük kapcsolatos. Erről szól a zenélés. Hogy minden egyes ember másféleképpen érez és gondolkodik, és egyetlen dolgot mindenki másképpen értelmez.

Egyszer mesélted valahol, hogy régebben elmentél egy White Stripes koncertre, és hogy teljesen ámulatba kerültél. Kisebb korodban mennyi zenét hallgattál?
Beatlest hallgattam egész nap, amikor egyszer hazavittek a kórházból. Apukám imádja a zenét – rockrajongó. Kiskoromban rengeteg bakelitet hallgattam, mivel nem volt CD-lejátszónk. Szóval klasszikusokkal nőttem fel: Beatlest, Led Zeppelint, The Who-t, Muddy Watert. Nálunk mindig szólt a zene, és nem lehet úgy hallgatni a Beatlest, hogy utálkozol rajta, mert ilyen nincs! Ők a legjobbak. Jót zenét hallgattam egész életemben, és mind inspiráló volt.

Mikor jöttél rá, hogy tudsz énekelni?
Nem is gondolkodta rajta. Amióta megszülettem, énekelek. Beatles dalokat dúdoltam, mielőtt beszélni tudtam volna. Ez tényleg így volt! Fel van véve videóra. Énekléssel nőttem fel, aztán elkezdtem írni, mert nagyon befelé forduló és félénk voltam, szóval az írás segített abban, hogy ép maradjak. Nagyon fiatalon kezdtem el az írást. És valahogy ez lett belőle!

Mire számíthatunk a teljes albummal kapcsolatban?
Eddig négy dalt lehetett hallani az albumról. Most folytatjuk a turnét, és mire elkészülünk a lemezzel – már csak néhány alakítás van hátra – mindenképpen szeretnénk, hogy a rajongóink hallják. Az album címe Light Me Up. Annyi a lényeg, hogy nagyon sokoldalú. Minden dalnak meg van a saját szerepe. Ahogy mondtam, remélem, mindenki megtalálja azt, ami hozzá kötődik. Ezt próbáltunk valóra váltani.

Tetszik az, hogy sikeres színésznő vagy, mégis részt veszel egy ilyen turnén, ráadásul a rajongóiddal is találkozol. Nagyon jól közelíted meg ezt az egészet, és nem csak a hírnév előnyeivel foglalkozol.
Így van. Egy csapat vagyunk! Imádok fellépni. Az emberek szerint ez munka, amit én nem értek. Imádok zenélni, annyiban más a megközelítésem, hogy csapatként gondolunk magunkra. Nagyon örülünk és izgatottak vagyunk, hogy egy időben turnézhatunk és készíthetjük a lemezt.

Esquire Magazine

Teljesen hétköznapi és megerőltetés nélkül is dögös, a manhattani Upper East Side-iaknak mélyen, elzárva van egy nemtörődöm stílusuk. Ki lenne jobb, mint a kedélyes Chace Crawford, a darazsak királya a barátnőink kedvenc sorozatában, a Gossip Girlben, aki jobban tudja, hogyan kell ezt csinálni?

Talán nem hallottatok még a Gossip Girlről, de valószínű, hogy a barátnőitek mindent tudnak róla. Ez egy amerikai televíziós sorozat, amely egy pár jól öltözött Upper East Side-i bajairól, vajúdásairól szól, akiknek életében jelen van minden, a szextől, a drogoktól kezdve egészen a zsarolásig és a rablásig.

Ez persze mind méregdrága ruhában és luxuslakásokban zajlik. Oh, és persze, minden szereplő, legyen lány vagy fiú, különösen jól néz ki.

Nate Archialdot – a sorozat fullánkos természetű középiskolása, majd egyetemistája, aki két csodálatos örökösnő közül nem tud választani – a tagadhatatlanul jóképű Chace Crawford alakítja. Ezt a huszonöt éves texasi színészt utálnunk kellene: nem is olyan rég Londonban járt, és a női rajongói letarolták, amint egy szórakozóhelyről távozott; a frufruját minden tinédzser fiú felül akarja múlni (ha frizuráról van szó, akkor az ellenfél mindenképpen RPattz); első sorból nézheti a divatbemutatókat; és megdöngette párszor (vagyis csak úgy tett) gyönyörű kolléganőjét, Blake Lively-t.

Megpróbáltuk, ami tőlünk tellett, de az Esquire képtelen volt még jobban elcsúfítani a cikk kedvéért készült fotókon, és bár kellemetlenül éreztünk magunkat az interjú közben, Crawford ugyanolyan vonzó, szellemes és kellemes megjelenésű maradt. Azt is elárulta, hogy az Esquire az első férfimagazin, amiben szerepel: „A sorozat sikere miatt, sokkal jobban figyelek az öltözködésemre, és sokat is fejlődött a divathoz való érzékem. És az Esquire segített nekem ebben.” – árulta el.

Bár a sorozat első két évadában az általa megformált karakter iskolai egyenruhát hord, amelyet a sorozat stylistja, Eric Daman választott ki, Crawford megtalálta a hozzá illő márkákat. „Szeretem Ralp Lauren Rugby kollekcióját, John Varvatost – nagyon ütős – Diesel-farmerokat, és szívesen felveszek egy fekete, egygombos Dolce & Gabbana öltönyt. És nagyon szeretem az órákat.” A fotózás kedvéért egy feltűnő Panerai órát visel, a sorozatban pedig egy IWC Big Pilotot. „Legközelebb egy Audemars Piguet-et szeretnék.”

Ha hírességekkel beszélgetünk, mindig azt mondják, mennyire jól érzik magukat Londonban, Chace viszont még a helyeket is tanulmányozta és meg is jegyezte. „Általában a Dorchesterben vagy a Soho Hotelben szállok meg, és a kedvenc éttermem Mayfairben van, a Punch Bowl (Guy Ritchie társtulajdonos). És valahol ott van a Troubadour is. Ott láttam a The Killerst hatalmas bulit csapni. Durva, izzasztó és nagyszerű volt.”

Sajnos Crawford szereti az italt és az ivástól hirtelen „szakértővé” válik: egy kicsi Macallan 15; pár kupica Don Eduardo tequila; vagy egy Ketal One szódával, amikor „tisztán akar inni.” Úgy tűnt, mintha többet ivott volna a fotózás előtti este, pityókásan festett, amint kifelé tartott a londoni Mahiki bárból, majd egy csapat, elszánt szőke lánnyal beszállt egy kocsiba. Mohó próbálkozásnak tűnt, hogy egyetlen este után annyi lány közösen száll be Chace-szel egy autóba. „Őszintén, az igazság az - magyarázza Crawford -, hogy csak összefutottam egy italra a húgom egyik barátjával, és ahogy indulni készültünk, a többi lány egyszerűen jött utánunk, és beszálltak a taxiba. Eléggé kínos lett volna őket úgymond kidobni, mivel voltak ott fotósok is, és ahogy elfordultunk a sarkon, udvariasan megkértem őket, hogy szálljanak ki.”

A színész azért látogatott városunkba, hogy promotálja a Gossip Girl sikere óta első mozifilmjét. A mozit Joel Schumacher rendezte (Szent Elmo tüze, Összeomlás). A Twelve c. film egy sötét sztorit mutat be, egy új ’közkedvelt’ drogról, ami fokozatosan beszivárog minden menő partiba. Crawford, aki együtt dolgozott 50 Centtel, a Less Than Zero c. filmhez hasonlítja a Twelve-t. Alacsony költségvetésű, az egész forgatás csupán 23 napig tartott, Crawfordnak le kellett adnia pár kilót, hogy eljátszhassa a tanult drogdílert, akinek életében egy tragikus fordulat történik.

Saját élete pedig mindeközben remek fordulatoknak örvendezhet – kivéve a nem is olyan régi texasi letartóztatását - a rendőrség marihuánát talált a kocsijában. Egyébként a legnehezebb dolog, amivel szembe kell néznie, az a jóképűségének elviselhetetlen súlya – amiről azt állítja, hogy nem rég jött rá. „Néhány barátom mostanában sokat viccelődik, amikor velük és a barátnőikkel töltöm az időm. Olyan képet vágnak, ami azt mondja: ’Chace, meg ne próbáld.’ Nincs okuk nem bízni bennem, de akkor is, mindig rám néznek.” Igen, mi is ismerjük az érzést – nagyon durva.

Grazia Australia interjú

Grazia Australia: Üdvözlünk Ausztráliában! Hogy érzed magad?
Ed Westwick: Köszönöm, nagyon jól.

GA: Az évadzáróban lelőttek? Befellegzett Chuck Bassnek?
Ed: Nem, természetesen nem. Hamarosan Párizsba utazok a negyedik évad felvételei miatt.

GA: Pontosan mikor?
Ed: Hétfőn (július 5.), már nagyon várom.

GA: Szerinted mi fog történni a negyedik évadban?
Ed: Hm… azzal, hogy Párizsban fogunk forgatni, biztos sok új érdekesség lesz. De majd meglátjuk, hogy mit tartogatnak számomra.

GA: Látni fogunk még több Chuck és Blairt?
Ed: Ez elkerülhetetlen két olyan karakternél, akik ilyen szoros kapcsolatban állnak.

GA: Miért szereted Chuckot játszani?
Ed: Mindig érdekes, vicces és örült, a ruhái pedig fantasztikusak.

GA: Miért gondolod azt, hogy mindenki szereti utálni őt (Chuck)?
Ed: Egy fiatal srác, akinek meglehetősen sok pénz áll a rendelkezésére, de emellett intelligens és merész. Mindig olyan titokzatos, ez teszi őt olyan vonzóvá.

GA: Az emberek gyakran azonosítanak vele?
Ed: Csak a Chuck és a köztem lévő hasonlóságokra kíváncsiak. Viszont én sokkal inkább járok két lábon a földön, és nincs egy saját hotelem.

GA: Az emberek sokkolónak találják a brit akcentusod?
Ed: Van, akiket még mindig meglep.

GA: Milyen a szingli élet?
Ed: Nagyon elfoglalt ember vagyok, sok érdekes emberrel találkozom, köztük persze hölgyekkel is. Az ausztrál nőket is szeretem.

GA: Milyen karriert szeretnél a Gossip Girl után?
Ed: Ha majd vége lesz a Gossip Girlnek, olyan filmekben és rendezőkkel szeretnék együtt dolgozni, akiktől tanulhatok és inspirálnak.

GA: Van valaki, akire igazán felnézel?
Ed: Nagy rajongója vagyok Johnny Deppnek. Igazán fantasztikus fickó, de Christian Bale-t is szeretem.

GA: Most dolgozol valamilyen filmen?
Ed: Nemrég forgattam le egy angol vígjátékot, aminek Chalet Girl a neve. Majd meglátjuk mi sül ki belőle, valamikor karácsony környékén lehetne a premierje.

GA: Esetleg megosztanál velünk valamilyen Gossip Girl pletykát?
Ed: Elcsípve – Ed a hotel előtt, telefonnal a kezében épp a Grazia-nak ad interjút, viszont miután befejezi, egy újabb interjúra rohan.

Easy A interjú

Penn Badgley nem is lehet lazább, amikor arról mesél, milyen érzés egy mormotajelmezben táncolni legújabb filmjének forgatásán, melynek címe Easy A. Elmesélte, milyen nevetségesnek érezte magát ebben a jelmezben. A filmben olyan hírességek is szerepelnek még, mint Amandy Bynes, valamint Emma Stone.

Q: Milyen brutális az a jelenet, amikor Enna Stone énekel és táncol?
Penn Badgley: Tudod… már rosszabbat is kibírtam életemben.

Q: Mármint itt, a forgatáson?
Badgley: Nem, nem itt. Ez egy másik Screen Gems-es produkció volt, az, amin tavaly dolgoztam. Három éjszakán keresztül egy háztetőn kellett lennem harminc fokos hőségben, csak egy póló volt rajtam, majd jéghideg eső esett, persze nem volt igazi. A víznek nagyon hidegnek kellett lennie, mert ha meleg lett volna, melegebb lett volna a levegőnél, és be lehetett volna gyulladni. Úgyhogy meg kellett birkózni a hideg vízzel és a „mozis’ eső olyan, hogy az egy pillanat alatt teljesen eláztat azért, hogy úgy látszódjon majd a filmben. Csoda, hogy nem lettem beteg.

Q: Melyik film volt ez?
Badgley: „The Stepfather”. Elég intenzív volt a forgatás, mivel pont akkor forgattuk a Gossip Girlt is, és ide-oda utaztam. Nem volt kaszkadőröm, nagyon sok fizikai teljesítményt követelt. Azt hiszem, ez a szerep hasonló ezen a téren.

Q: Hogy bírod elviselni a kék festéket magadon?
Badgley: Már kezdem megszokni. Mondhatni tetszik is. Nem is tudom. Meg kellett szeretnem, nem igaz? Úgy érzem, mintha fel lennék öltözve. Tudom, hogy eléggé viccesen hangzik, de tényleg úgy érzem, mintha ruha lenne rajtam.

Q: Elárulnád, mire kell a kék festék?
Badgley: A karakter, akit játszom, akit mellesleg Woodchuck (jelentése: mormota) Toddnak hívnak, ő volt a ’kék ördög’, a suli üdvöskéje, akit végül „ördögnek” titulált a konzervatív keresztény lány, valamilyen felsőbb vezető. Hogy is hívják az ilyeneket?... Azt hiszem, egy vérbosszút szerveznek az üdvöske ellen; mormotának kell beöltöznöm büntetésből. És ez a vicc tényleg, kurvára béna. (A szerep neve Woodchuck, ami jelentése mormota)

Q: És Amanda Bynes a kék ördögök ellenségének vezetője?
Badgley: Igen, ő az. És remekül játssza.

Q: A többi ember mit gondol a karakteréről?
Badgley: Amanda Bynes karakteréről?

Q: Igen. Hiszen annyira aggodalmaskodó és konzervatív a szerepe.
Badgley: Tudod, a legjobb az ő karakterében, hogy mindenki azt hiszi róla, hogy egy kis ribanc. Pedig igazából egy nagyon konzervatív, aggódó, prűd lány, de később kiderül, hogy ezek mind a valódi értékei. Eleinte ő a gonosz, elég ironikus, hiszek ő a konzervatív keresztény, de látni, hogy van szíve. Nagyon szereti istent, és ezzel mi a baj?

Q: Amikor először elolvastad, és eljutottál ahhoz a részhez, hogy fel kell venned egy mormotajelmezt…
Badgley: Tudod, mi a nagyon vicces?

Q: Nem is volt jelmez?
Badgley: Nem, nem, nem. Amikor olvastam a forgatókönyvet, nem voltam benne biztos, hogy egy középiskolás diákot akarok-e eljátszani. Tudtam, hogy a karakter neve Todd. De az elején, amikor olvastam a forgatókönyvet, és az első jellemzést Woodchuck Toddról, miszerint „egy izmos srác, be van festve kékre, és a testfesték úgy folyik ki, mintha a kék ördögnek lenne beöltözve… akkor azt mondtam, hogy „Apám, ezt meg akarom csinálni.”

Q: Hogy érzed magad a mormotajelmezben?
Badgley: Teljesen abszurd az egész! (nevet)

Q: Határozottnak érzed benne magad?
Badgley: Őőő, tudod, határozottnak éreztem benne magam, ameddig el nem kezdtem táncolni. Aztán rájöttem, hogy harisnya és köpeny is vagy rajtam. (nevet)

Q: Nem egy skótszoknyához hasonlít a fazonja? Nagyon határozottnak kellett lenned ahhoz, hogy levedd.
Badgley: Nem is tudom. Le kell?

Q: Igen.
Badgley: Hát akkor… ja. Pasinak kell lenni, hogy lehúzzam a ragyogó köpenyt.

Q: Mi a különbség az Easy A és más tini vígjátékok között? A mormotán kívül?
Badgley: Mindenekelőtt az, hogy női főszereplő van. És amellett, hogy nagyon provokatív, érzelgős is. De nem jelenti azt, hogy unalmas. Azt hiszem, korhatáros lesz. Attól függ, hogy a valóságot milyen komikusan mutatja be a film. Az a jelenet, amin most dolgozunk, azt hiszem, teljesen bemutatja a tiniket. Úgy beszélünk, mint ők, úgy viselkedünk, mint ők, és a szexuális életüket is realisztikusan mutatja be a film. Pár szempontból sokkal több szabadságunk van a forgatásokon, mint például a Gossip Girlben. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, teljesen más volt az egész. Először is, egy könyvön alapszik, ami tényleg nagyon érdekes, főleg az, hogy egy lányt állít a középpontba. Azt hiszem, ennyi. Egyszerűen jó az egész.

Q: Vannak hétköznapi középsulis élményeid?
Badgley: Nem igazán. Hamar érettségiztem, 13 évesen.

Q: Hűűha.
Badgley: Sokkal jobban hangzik, mint amilyen valójában. 14 évesen fősulis kurzusokra jártam. 14-től 17 éves koromig a Santa Monica College-on tanultam,

Q: 6 éves korodban kezdted a középsulit?
Badgley: Körülbelül, igen. Pont, hogy leszoktam az ujjszopogatásról.

Q: Akkor nem nagyon tudsz azonosulni?
Badgley: Nem, mindenki tud. Mindenki tinédzser egyszer. Ez nem csak a középsuliról szól.

ITV2 interjú

Az ITV2 videó interjút készített a sorozat rosszfiújával, Ed Westwickkel.

Milyen a rosszfiú karakterét játszani?
Nagyon sok mókával jár. A sorozat már három éve fut, és ez alatt az idő alatt a karakter jelentős változásokon ment végig. A sorozat kezdetekor még egy manipulatív férfiú volt, aki egyben hatalmas nőcsábász hírében is állt. Ő egy olyan karakter, akit öröm megeleveníteni. A sorozat alakulása folyamán a komolyabb oldalát is láthattuk, amikor kiderültek az apjával való problémái, majd ezután elvesztette, végül szerelmes lett. Nagyon jó volt Leightonnal dolgozni. A közös jelenetek mindig nagyon mulatságosak voltak.

Ki a kedvenc rossz fiúd?
Az Americai Pszichoban a Christian Bale által megformált Patrick Bateman. Ő egy igazi rosszfiú.

Mi a kedvenc filmed?
A Keresztapát nagyon szeretem, de hatalmas rajongója vagyok a Sötét Lovagnak. Bruce Wayne alakítására sem tudunk mást mondani, minthogy rosszfiú.

Milyen zenéket hallgatsz?
Tegnap este Queent hallgattam, de már a Strokes és a Kings of Leon új albumait is nagyon várom, amelyeknek a felvételeit most fejezték be. De persze a Phoenix is nagyon jó.

New Yorkban sok koncertre jársz?
Párszor voltam Kings of Leonon. Augusztusban majd lesz egy fesztivál, amire a Strokes is megy, már nagyon várom.

Hiányzik valaki vagy valami Angliából?
A családom és a barátaim nagyon hiányoznak. Hiányzik, hogy együtt nézhessem a focimeccset a haverjaimmal. Persze Amerikában is jól érzem magam, de hiányzik Anglia. De mindkét helyen nagyon jól érzem magam.

Mi áll a legutolsó sms-edben?
A legutolsó sms-ben? Hm… ezt meg kell néznem (megkeresi a telefonját). Nézzük csak… ez vicces lesz! Szóval az utolsó: Alszom, mit csinálsz ma?

Tudsz valami jó pletykát?
Hm… sosem hordok zoknit.

Mi az a dolog, ami nélkül nem tudsz élni?
Nem tudok nélküle élni? Sosem szoktam levenni a karkötőimet (megmutatja őket). Ennyi az egész, de haver… nem tudom. Utálom ezt mondani, de a telefonom is mindig nálam van. Nélküle kényelmetlenül érzem magam. De ez attól függ, hogy hol vagyok.

London vagy New York?
Mindig is London marad a szívem csücske, de New York is sokat jelent nekem. Az utóbbi három évben ott élek, mindkét várost nagyon szeretem.

Katie Price vagy Katie Holmes?
Ha jól tudom, Katie Price, Jordan… szóval, akkor Katie Holmes.

Hershey’s vagy Cadbury? (édességek)
Cadbury.

Facebook vagy Twitter?
Egyik sem. Egyik közösségi portálon sem vagyok fenn.

Empire State Building vagy Blackpool Tower?
Még szép, hogy az Empire State Building.