Leighton Meester Budapest, Corvin tér, 2010, május 21.
Sokan, ahogy én is, már előre tudtuk, hogy a hét vége felé a forgatás a Ponty utcába, valamint a Corvin térre költözik. Én annyiban voltam szerencsés, hogy a közelben lévő iskolába járok, így könnyen szemmel tarthattam az előkészületek folyamatát.
Ugye a mi kis történetünk csütörtökön kezdődött, hisz akkor kezdték el berendezni a helyszínt, és végezték el a terepen az átalakításokat, valamint az útlezárás után megérkeztek az első filmforgatási eszközök. Reggel, iskolába menet összefutottam az egyik ott dolgozó ismerősömmel, aki mikor megkérdeztem, hogy mára várható-e valami, mondta, hogy semmi, mert ma még csak berendeznek. A következő kérdésemre, miszerint „akkor ma nem is forgattok?”, a válasza az volt, hogy de, csak a Hajógyári szigeten. Szóval csütörtök este kivonult a stáb a szigetre az egyik felkapott nyári szórakozóhelyek egyikére – reklám okokból nem írom le, hogy melyikre -, és leforgattak egy zártkörű buli jelenetet.
Pénteken reggel iskolába menet már jóval több kamion, kisbusz, lakókocsi és kellékes fogadott minket, de még akkor is feltűnően nyugodt volt minden. Szerencsére hamar végeztem aznap, így gyorsan összeszedtem a lányokat, akikkel szokásunkká vált forgatásokra járni, és vissza is mentünk a Corvin térre. Ekkorra már majdnem a teljes díszlet kész volt a Budai Vigadó előtt. Az egykori virágos „kert” helyén most egy szökőkút állt, és új virágokat hoztak a helyükre, a téren jó néhány pazar sportkocsi állt fel, és berendeztek egy kávézó féleséget is. Ekkor már elég sok rajongó volt a helyszínen.
Sok ismerőssel összefutottunk a helyszínbiztosítók közül, így hamar megtudtuk, hogy négy és öt óra között kezdődik majd a forgatás – nagyjából fél kettő lehetett ilyenkor. Nem volt más dolgunk, mint vártunk, és csendben lestünk, hogy alakítják tökéletesre a díszletet.
Mikor már elmúlt négy óra, és az unalom a tetőfokra hágott, újból megkérdeztem az ismerősömet, hogy mikorra várhatjuk Leightont és a többieket. Ekkor tudtuk meg, hogy Selena Gomez aznap egyáltalán nem forgat – egyesek szerint 1-2 napra el is hagyta az országot -, és hogy amíg mi ott a Corvin téren ücsörögtünk, addig a Ponty utcában már megy a forgatás.
Mikor felértünk, addigra már terelték a népet jobbra-balra, hogy ne látszunk a felvételeken, és a jól ismert „háttér tessék!” és „forog” kiáltások után felvettek egy jelenetet. Őszintén megmondom, gőzöm sincs, hogy ki volt ott, vagy, hogy mit vettek fel, mert semmit nem láttunk, ráadásul egy pillanat alatt olyan felhőszakadás lett, hogy az utcán hömpölygött le a víz.
Az eső után sokan, akik Selena miatt jöttek, szétszéledtek, a többiek pedig visszamentek a Corvin térre, ahol már szintén terelgették a tömeget ki a díszletből. Itt hosszú órákon csak álltunk, senki nem tudta, hogy mi történik, vagy, hogy egyáltalán történik-e valami, egészen addig, amíg meg nem jelent egy igencsak jóképű, szőkehajú, kigombolt ingű szőke srác. Mivel sem a barátnőim, sem én nem tudtuk, hogy ki az, teljesen zavartalanul álldogáltunk tőle egy karnyújtásnyira, miközben ő – későbbi értesüléseink szerint Luke Bracey – zavartalanul dedikált, és néhány lánnyal közös képet csinált.
Ez után hosszú ideig megint nem történt semmi, csak szórakoztattuk a népet – ha valaki ott volt, biztosan emlékszik két fekete bőrdzsekis lányra, akik nem szégyellték szénné égetni magukat a többiek előtt. Jelentem, én vagyok az egyik :D
A barátnőim csak a forgatás élménye miatt, és miattam jöttek ki, mert egy percig sem csináltam belőle titkot, hogy nekem Leightont látnom kell. A bohóckodásunk közepette mikor megfordultam, láttam, hogy Luke ’Szétgombolom Az Ingem’ Bracey egy krémszínű vespával gurul az úton, de mivel tényleg nem tudtam, hogy ki is ez a srác, túlzottan nem érdekelt. Láttam, hogy áll még mellette egy férfi, és valaki kék bukósisakban, de fogalmam sem volt róla, hogy kik ők. Annyira vártam a pillanatot, hogy megpillantsam Leightont, hogy mikor ott állt tőlünk kb. 15-20 méterre, nem ismertem fel. Ő volt a lány kék bukósisakban, de erre a barátnőim hívták fel a figyelmem. Na ekkor aztán még a saját nevem is elfelejtve kapkodtam a fényképező után, és sikerült levideóznom, ahogy elpróbálják az egyik jelenetet. Direkt ránk szóltak, hogy vakuzni NEM lehet, mégis egy vadbarom vigyorogva csinálta vakuval a képeket Leightonról, egészen addig, amíg az egyik helyszínbiztosító még kijjebb tolta a népet, így jóformán megint nem láttunk semmit.
Az idő múlt, kezdett hűvös lenni, mivel már a nap is lement, de nem láttuk, hogy mi történik. Nagyjából fél tízig ott álltunk a Corvin tér végében lévő templom mellett, amikor meguntam, hogy nem látok semmit, és szépen átvitorláztunk a tér elejére, ahol a jelenetet forgatták. Ott is szépen terelték a népet, de innen legalább láttunk már valamit. Alig öt perce álltunk ott, amikor megjelent Katie Cassidy egy habos-babos sárga ruhában, szürke dzsekiben, és egy horribilisen magas sarkú cipőben. Épp akkor vezették el mellettünk egy épületbe. Mikor elment a rajongók mellett nem mondott semmit nekik, csak mosolygott. Egy-két perc múlva visszahozták, de ekkor már levette a ruhát, és egyszerű, kényelmes cuccban sétált vissza. Ekkor még csak fel sem nézett, csak a telefonját bújta vigyorogva…
Kezdtem nagyon-nagyon fáradt lenni, mert ekkor már nagyjából este tíz lehetett, és fél egy óta ott dekkoltunk. A barátnőim ekkorra már hazamentek, de én nem mozdultam, mert még otthon megígértem kedves drága Klaudiának (igen-igen a csodás honlap szerkesztőjének :D), hogy ha törik, ha szakad, megszerzem azt az aláírást.
Újra terelgetni kezdték a tömeget, mert a statisztákkal felvettek egy rövidke jelenetet. Ez nagyjából öt percet vett igénybe, az egyik statiszta fiú mégis azt mondta, órákon át vártak arra, hogy ezt az egy jelenetet felvegyék.
És aztán ez után történt a csoda :)
Megláttuk, hogy Leighton ott sétál tőlünk 10 méterre egy világos barna köntösben, göndör hajjal, kikötözött magas szárú bakancsféleségben, egyenesen egy Mercedes kisbusz felé. Kicsit legörbült a szám, hogy elmegy, mert már kezdtem tényleg feladni az álldogálást.
Aztán már csak arra emlékszem, hogy a következő pillanatban mosolyogva sétált felénk. Ekkorra már nem voltunk sokan, csak tízen, maximum tizenöten. Leighton nagyon aranyos volt, mindenkinek megkérdezte a nevét, hogy névre szóló aláírást adhasson, valamint készséggel fotózkodott mindenkivel.
Mikor meglátta, hogy mit szeretnék vele aláíratni, nagyon vicces fejet vágott, és ezt mondta „Oh, that’s me!”, mire én elnevettem magam, és mondtam, hogy „Of course that’s you!” Névreszólóan aláírta mindkét képet, az egyiket nekem, a másikat pedig Klaunak. Már nagyon fáradt voltam, de mindenképpen feldobott az a pillanat, mikor odaállhattam mellé annyi óra ácsorgás után, hogy közös képet csináljunk, ami igaz nem lett a legjobb, de legalább van. :)
Leighton nagyon aranyos volt, mert ahogy odaálltam mellé, rögtön átölelte a derekamat, és már mosolygott is a fényképezőbe. Nagyon tünemény volt, borzasztó édes, és mikor elköszönt, a tipikus Leighon féle Thank you-val ment el tőlünk.
Mellékes információnak megjegyezném, hogy több helyszínbiztosító szerint is Leighton a legkedvesebb, mind a rajongókkal, mind a stábtagokkal, vagy bárkivel, aki körülötte van. Mindig vidám, mosolyog és énekelget, vagy Selenával – aki egyébként állítólag szintén nagyon kedves mindenkivel – és Katie-vel – róla már nem mondták, hogy túl van eresztve kedvesség téren – mókáznak a forgatási szünetekben.
Az ott lévő ismerősök továbbá még azt is elmondták, hogy sajnos, akik tegnap, vagy eddig nem voltak kinn a forgatásokon, azoknak ez után már nem nagyon lesz lehetőségük találkozni egyik sztárral sem, hiszen két hét stúdiómunka következik nekik mától, és utána hazarepülnek.
Sokan, ahogy én is, már előre tudtuk, hogy a hét vége felé a forgatás a Ponty utcába, valamint a Corvin térre költözik. Én annyiban voltam szerencsés, hogy a közelben lévő iskolába járok, így könnyen szemmel tarthattam az előkészületek folyamatát.
Ugye a mi kis történetünk csütörtökön kezdődött, hisz akkor kezdték el berendezni a helyszínt, és végezték el a terepen az átalakításokat, valamint az útlezárás után megérkeztek az első filmforgatási eszközök. Reggel, iskolába menet összefutottam az egyik ott dolgozó ismerősömmel, aki mikor megkérdeztem, hogy mára várható-e valami, mondta, hogy semmi, mert ma még csak berendeznek. A következő kérdésemre, miszerint „akkor ma nem is forgattok?”, a válasza az volt, hogy de, csak a Hajógyári szigeten. Szóval csütörtök este kivonult a stáb a szigetre az egyik felkapott nyári szórakozóhelyek egyikére – reklám okokból nem írom le, hogy melyikre -, és leforgattak egy zártkörű buli jelenetet.
Pénteken reggel iskolába menet már jóval több kamion, kisbusz, lakókocsi és kellékes fogadott minket, de még akkor is feltűnően nyugodt volt minden. Szerencsére hamar végeztem aznap, így gyorsan összeszedtem a lányokat, akikkel szokásunkká vált forgatásokra járni, és vissza is mentünk a Corvin térre. Ekkorra már majdnem a teljes díszlet kész volt a Budai Vigadó előtt. Az egykori virágos „kert” helyén most egy szökőkút állt, és új virágokat hoztak a helyükre, a téren jó néhány pazar sportkocsi állt fel, és berendeztek egy kávézó féleséget is. Ekkor már elég sok rajongó volt a helyszínen.
Sok ismerőssel összefutottunk a helyszínbiztosítók közül, így hamar megtudtuk, hogy négy és öt óra között kezdődik majd a forgatás – nagyjából fél kettő lehetett ilyenkor. Nem volt más dolgunk, mint vártunk, és csendben lestünk, hogy alakítják tökéletesre a díszletet.
Mikor már elmúlt négy óra, és az unalom a tetőfokra hágott, újból megkérdeztem az ismerősömet, hogy mikorra várhatjuk Leightont és a többieket. Ekkor tudtuk meg, hogy Selena Gomez aznap egyáltalán nem forgat – egyesek szerint 1-2 napra el is hagyta az országot -, és hogy amíg mi ott a Corvin téren ücsörögtünk, addig a Ponty utcában már megy a forgatás.
Mikor felértünk, addigra már terelték a népet jobbra-balra, hogy ne látszunk a felvételeken, és a jól ismert „háttér tessék!” és „forog” kiáltások után felvettek egy jelenetet. Őszintén megmondom, gőzöm sincs, hogy ki volt ott, vagy, hogy mit vettek fel, mert semmit nem láttunk, ráadásul egy pillanat alatt olyan felhőszakadás lett, hogy az utcán hömpölygött le a víz.
Az eső után sokan, akik Selena miatt jöttek, szétszéledtek, a többiek pedig visszamentek a Corvin térre, ahol már szintén terelgették a tömeget ki a díszletből. Itt hosszú órákon csak álltunk, senki nem tudta, hogy mi történik, vagy, hogy egyáltalán történik-e valami, egészen addig, amíg meg nem jelent egy igencsak jóképű, szőkehajú, kigombolt ingű szőke srác. Mivel sem a barátnőim, sem én nem tudtuk, hogy ki az, teljesen zavartalanul álldogáltunk tőle egy karnyújtásnyira, miközben ő – későbbi értesüléseink szerint Luke Bracey – zavartalanul dedikált, és néhány lánnyal közös képet csinált.
Ez után hosszú ideig megint nem történt semmi, csak szórakoztattuk a népet – ha valaki ott volt, biztosan emlékszik két fekete bőrdzsekis lányra, akik nem szégyellték szénné égetni magukat a többiek előtt. Jelentem, én vagyok az egyik :D
A barátnőim csak a forgatás élménye miatt, és miattam jöttek ki, mert egy percig sem csináltam belőle titkot, hogy nekem Leightont látnom kell. A bohóckodásunk közepette mikor megfordultam, láttam, hogy Luke ’Szétgombolom Az Ingem’ Bracey egy krémszínű vespával gurul az úton, de mivel tényleg nem tudtam, hogy ki is ez a srác, túlzottan nem érdekelt. Láttam, hogy áll még mellette egy férfi, és valaki kék bukósisakban, de fogalmam sem volt róla, hogy kik ők. Annyira vártam a pillanatot, hogy megpillantsam Leightont, hogy mikor ott állt tőlünk kb. 15-20 méterre, nem ismertem fel. Ő volt a lány kék bukósisakban, de erre a barátnőim hívták fel a figyelmem. Na ekkor aztán még a saját nevem is elfelejtve kapkodtam a fényképező után, és sikerült levideóznom, ahogy elpróbálják az egyik jelenetet. Direkt ránk szóltak, hogy vakuzni NEM lehet, mégis egy vadbarom vigyorogva csinálta vakuval a képeket Leightonról, egészen addig, amíg az egyik helyszínbiztosító még kijjebb tolta a népet, így jóformán megint nem láttunk semmit.
Az idő múlt, kezdett hűvös lenni, mivel már a nap is lement, de nem láttuk, hogy mi történik. Nagyjából fél tízig ott álltunk a Corvin tér végében lévő templom mellett, amikor meguntam, hogy nem látok semmit, és szépen átvitorláztunk a tér elejére, ahol a jelenetet forgatták. Ott is szépen terelték a népet, de innen legalább láttunk már valamit. Alig öt perce álltunk ott, amikor megjelent Katie Cassidy egy habos-babos sárga ruhában, szürke dzsekiben, és egy horribilisen magas sarkú cipőben. Épp akkor vezették el mellettünk egy épületbe. Mikor elment a rajongók mellett nem mondott semmit nekik, csak mosolygott. Egy-két perc múlva visszahozták, de ekkor már levette a ruhát, és egyszerű, kényelmes cuccban sétált vissza. Ekkor még csak fel sem nézett, csak a telefonját bújta vigyorogva…
Kezdtem nagyon-nagyon fáradt lenni, mert ekkor már nagyjából este tíz lehetett, és fél egy óta ott dekkoltunk. A barátnőim ekkorra már hazamentek, de én nem mozdultam, mert még otthon megígértem kedves drága Klaudiának (igen-igen a csodás honlap szerkesztőjének :D), hogy ha törik, ha szakad, megszerzem azt az aláírást.
Újra terelgetni kezdték a tömeget, mert a statisztákkal felvettek egy rövidke jelenetet. Ez nagyjából öt percet vett igénybe, az egyik statiszta fiú mégis azt mondta, órákon át vártak arra, hogy ezt az egy jelenetet felvegyék.
És aztán ez után történt a csoda :)
Megláttuk, hogy Leighton ott sétál tőlünk 10 méterre egy világos barna köntösben, göndör hajjal, kikötözött magas szárú bakancsféleségben, egyenesen egy Mercedes kisbusz felé. Kicsit legörbült a szám, hogy elmegy, mert már kezdtem tényleg feladni az álldogálást.
Aztán már csak arra emlékszem, hogy a következő pillanatban mosolyogva sétált felénk. Ekkorra már nem voltunk sokan, csak tízen, maximum tizenöten. Leighton nagyon aranyos volt, mindenkinek megkérdezte a nevét, hogy névre szóló aláírást adhasson, valamint készséggel fotózkodott mindenkivel.
Mikor meglátta, hogy mit szeretnék vele aláíratni, nagyon vicces fejet vágott, és ezt mondta „Oh, that’s me!”, mire én elnevettem magam, és mondtam, hogy „Of course that’s you!” Névreszólóan aláírta mindkét képet, az egyiket nekem, a másikat pedig Klaunak. Már nagyon fáradt voltam, de mindenképpen feldobott az a pillanat, mikor odaállhattam mellé annyi óra ácsorgás után, hogy közös képet csináljunk, ami igaz nem lett a legjobb, de legalább van. :)
Leighton nagyon aranyos volt, mert ahogy odaálltam mellé, rögtön átölelte a derekamat, és már mosolygott is a fényképezőbe. Nagyon tünemény volt, borzasztó édes, és mikor elköszönt, a tipikus Leighon féle Thank you-val ment el tőlünk.
Mellékes információnak megjegyezném, hogy több helyszínbiztosító szerint is Leighton a legkedvesebb, mind a rajongókkal, mind a stábtagokkal, vagy bárkivel, aki körülötte van. Mindig vidám, mosolyog és énekelget, vagy Selenával – aki egyébként állítólag szintén nagyon kedves mindenkivel – és Katie-vel – róla már nem mondták, hogy túl van eresztve kedvesség téren – mókáznak a forgatási szünetekben.
Az ott lévő ismerősök továbbá még azt is elmondták, hogy sajnos, akik tegnap, vagy eddig nem voltak kinn a forgatásokon, azoknak ez után már nem nagyon lesz lehetőségük találkozni egyik sztárral sem, hiszen két hét stúdiómunka következik nekik mától, és utána hazarepülnek.
de mázlisták vagytok
VálaszTörlésde jo a joban hogy a pénteki forgatáson én is kint voltam és láthattam leightont és katie-t a durva az volt hogy leighton kb 5 lépésnyire volt töllem erröl képem is van meg egy pár amit rolla meg katie-röl csináltam
de gratula nektek ez egy örök emlék
xoxo laura
Nem értem, miért írtad, hogy Katie nem kedves, mi háromszor találkoztunk vele, és mindig annyira aranyos volt! Velünk viszont Leighton volt goromba, és ő volt kábé az egyetlen, aki mindig három-négy biztonsági őrrel körülvéve ment mindenfelé.
VálaszTörlés