Legendás szörfguruk segítenek abban, hogy Blake Lively és Hamish Bowles szembeszálljon a hullámokkal.
Készítette: Hamish Bowles. Fotósorozat: Mario Testino.
Alig tudom felidézni azt a nyugtalanító pillanatot, amikor rájöttem, hogy körbevesz. Tudtam, hogy Cameron Diaznak próbálkozás közben eltört az orra, és akkor sem lepődtem meg, amikor megláttam, hogy Stefano Pilati mennyire jó benne. Le voltam nyűgözve, amikor meghallottam, hogy a barátom, Holly Peterson elmegy akár a világ végére is emiatt, és hogy Cynthia Rowley-nak külön ilyen kollekciója van. Tudtam, hogy Damien Hirst partnere, Mais hatalmas rajongója, de ő inkább csak nézi, mint csinálja, és meg kell, mondjam, teljes mértékben elképedtem, hogy a Barney üzletház gnómszerű tulaja, Simon Doonan és a Vanity Fair szerkesztője, Graydon Carter is kipróbálják – és természetesen a profik segítségével.
(…)
Röviden: Anna küldött ebbe a szörftáborba.
Igazából, mivel ez a Vogue és nem hagyunk félbe dolgokat, Anna küldött el, ahol Marino Testino, valamint a divatszakértő, Tonne Goodman terve volt a Legjobban Öltözött-ikonról, Blake Lively-ról fotókat készíteni, a profi szörfös, Rob Machado és a kis csapata társaságában. Az eredeti terv az volt, hogy egy-két nappal korábban utazom a kaliforniai La Jollaba, hogy a szakértő Jonathan Paskowitz segítsen felkészíteni a kalandra, aki ráadásul egészen három éves kora óta szörfözik. „Imádom megszerettetni az emberekkel a szörfözést. – mondta Jon – hogy átlássanak az ablakon, és meglássák, mi rejtőzik a másik oldalon. Olyan, mintha a repülésre tanítanálak.” Nehezebb volt a feladata, mint sejtette: Soha életemben nem mentem be a vízbe, ahol nem ér le a lábam, és számomra szabály volt mindig is az, hogy a hajamat soha ne érje víz.
A kaland a Vogue szerkesztőségében kezdődött, amikor felkínálták, hogy keressek megfelelő helyszínt Blake Lively fotósorozatához, amely segítségével tökéletesen bemutatatjuk őt legújabb szerepében, Carol Ferrisként, (a Zöld Lámpás c. filmben kapta ezt a szerepet Martin Campell rendezésével–a film a DC Comicsban megjelent képregény alapján készült).
„Az a célom, hogy az unokahúgaim és az unokaöccseim hősként tekintsenek rám. – mesélte Lively, nevetve – Én leszek a világ legjobb nagynénije.”
Lively egy olyan profi kaszkadőrrel gyakorolt, aki már az eddigi Bond-filmeken, valamint a híres cirkusz, a Cirque du Soleil (jelentése: A Nap cirkusza) akrobatikus tornászaival dolgozik együtt. „A rendezőnknek valóságszerű kell – a harcok nagyon durvák. – mesélte a sztár – 13 méterrel vagyok a föld felett, ahol körbe-körbe kell forognom. Ez a legjobb edzés a világon, mivel mindenemet megmozgatja. Tíz percig csinálhatod, és másnap meg is nézheted a tested! Annyira üdítő és izgalmas – és émelyítő.” – majd hozzáteszi, mennyire haszna lesz ebből, hogyha eljön a szörf ideje.
(…)
Rádöbbenve, hogy három nap alatt nem fogunk megtanulni szörfözni, Jon és Rob úgy döntöttek, hogy Blake-et és engem majd egymás mögé fognak elhelyezni egy hosszú deszkán, mely segítségével irányítanak és egyensúlyban tartanak a hullámokkal szemben.
Testino gépe éppen most landolt (a fotós). Lively is megérkezett New Orleansból (ott forgatják a Zöld Lámpást), és Machada—a kék szemeit hatalmas keretű Dragon napszemüveg takarta el, ráadásul a fény hatására Tequila Sunrise-ból The Blue Lagoon-ra változott—egy ultramarinkék Volkswagennel („az első szörfös kocsi”) érkezett. Bár Blake annyira gyönyörű, mint egy hetvenes évekbeli Bond-lány, mégis Marchado a helyi menő, aki a figyelem középpontjában áll. Dudálnak az autók, és a gyerekek is vele pacsiznak. Rob minden évben eltölt néhány hetet Hawaii-on, nyár közepén pedig Panamába, Brazíliába, Japánba, Olaszországba, Tahitira és Franciaországba utazik, hogy szörfözhessen és reklámozhassa a The Drifter névre keresztelt dokumentumfilmjét (a filmet barátja, Taylor Steele rendezte).
Az érkezés estéjén kipróbáljuk a japánkonyhát, ahol Blake egy fehér blézert, fekete farmert és felsőt visel, tűzpiros magas sarkúval—haja kontyban. A vacsora folyamán a kivetítőkön szörfről szóló filmeket játszanak, melynek eredménye az, hogy abbahagyjuk a társalgást. Most, hogy tudom, mennyire nehéz felállni a deszkára, látván a képernyőn ezeket a profikat, akik tizenöt méteres hullámokkal állnak szemben, rájöttem, hogy ez a sport mennyire lélegzetelállító.
Blake elmeséli, hogy életében egyszer szörfözött – a Manhattan-strandon 13 éves korában – de fájdalmas a visszaemlékezés. Vett magának egy rózsaszín-lila, olcsó fürdőruhát, mint amilyen Pamela Andresonnak volt a Baywatch-ban, és belemerészkedett a vízbe a sógorával reggel öt órakor, „aki túlságosan is bízott bennem.” „Nem tudtam felállni a deszkán. – emlékszik vissza – Kivittem a deszkát a partra, fogtam a szörf oldalát. Próbáltam felmászni a deszkára, amikor szembetalált egy hullám. Egyszer csak pörögtem, és belevágtam az orrom a homokba. Egy másodpercig megálltam, majd a deszka leütött és a végén elkezdett vérezni az orrom.” A tavalyi Maldív-szigeti búvárkodás meggyőzte őt, hogy az óceán talán barátságos hely. „Ez volt a világ legbékésebb, legnyugodtabb helye. – mondja – Teljesen beleszerettem.”
Pontosan éjfélkor, Blake és barátja, Penn Badgley bekopognak a hotelszobám ajtaján, kezükben egy tálca fánkkal a legendás V.G. Donut & Bakery-ből. Blake-nek sikerült meggyőznie a péket, hogy nyissanak ki, miután kirakták a ZÁRVA táblát. A kedves gesztus (ráadásul kalácsot is vitt az egész New Orleans-i csapatnak egy héttel korábban, hogy elviselhetőbbé tegye az éjszakai forgatást) sok szempontból kedvezően hat. (…)
A következő reggelen, Blake (aki a gyermekkorát Los Angelesben töltötte) nagyon nyugodt, kaliforniai lányként viselkedik. „Nem sok ideig laktam Kaliforniában, de New Yorkért sem vagyok már oda.” New Orleansban való tartózkodása miatt megszokta a békét és a nyugalmat. „Régen egy kedves, édes, déli-felfogású lány voltam. – mondja – Nagyon szeretem New York-ot, de néha jó, ha nincs sok dolga az embernek—van idő a parkban sétálni és főzni.” A forgatási szünetekben vett pár antik díszt, amivel már kidíszítette a lakókocsiját, ahol szabadidejét olyan filmekkel szereti tölteni, mint A vágy villamosa, valamint zenehallgatással is szereti elütni az időt, ha éppen nem forgat.
Amikor bemegy a hullámok közé Robbal, Blake gyorsan megfogja a kapaszkodókat, és higgadtan feláll. „Olyan vagy, mint egy Rolls-Royce-motor.” – mondja Jon Blake-nek viccből, miközben Blake és Rob próbálkoznak. „Inkább egy Ford Fairlane.” Ekkor meglátom, hogy Blake háton fekszik a deszkán, Robra néz, ahogy levernek egy hullámot. „Meg akarom figyelni, hogy koncentrált a hullámokra, hogy meglássam, mit érzel át. – mondja Blake Robnak. („A célom az volt, hogy Blake haja száraz maradjon! – mondja később Jon. – Nekem nem sikerült, de Blake egyszer sem esett le. Minden hullámot legyűrtünk.)
Amikor Jonnal beszélgetek a mi kis oroszlánfókánkról („Ez egy elég idióta szó.” – mondja Jon. „Ugrabugrálsz, fecsegsz össze-vissza.”), észreveszem, hogy a Lively-Machado-szuperpáros eltűntek az üveges horizont alatt. „Sosem láttam delfineket még ilyen közelről! – mondja Blake – „Megpróbáltunk kommunikálni velük, nyilván szeretik a zajokat.” „Hallják a szívdobogást.” – fűzi hozzá Jon.
A partra visszaérkezve, Blake nagyon derűs. „Annyira jó—Robbal annyira egyszerű. – meséli nekem – Rob nagyon nyugodt, békés és nagyon jó tanár, de a vízben egyszerűen megőrül. Három napig (a Testino-fotózás közben) nagyon nyugodt volt…de amikor bementünk az óceánba, azt mondta, hogy ’Oké, kezdődjön a buli!’ Az a rengeteg szenvedély, a tűz—látni, mennyire tűzbe hozza őt ez az egész.”
Az ábrándozásunkat közbeszakítja egy személy hirtelen feltűnő víziója, aki teljesen úgy néz ki, mint Penn Badgley—nemtörődöm módon szembeszáll egy hullámmal. Ahogy a természetfelettien erős figura egyre közelebb jön, rájövünk, hogy csakugyan Badgley, aki ez előtt csupán egyszer próbált szörfözni, de felállnia a deszkára sem sikerült neki. És íme, itt van, arcátlan módon, ’meglovagolja’ a hullámokat.
„Ez durva, haver!” – mondják kórusban a társai. Ragaszkodom ahhoz a gondolathoz, hogy fele annyi idős, mint én, izmos és egy energiabomba.
„Hűű! – mondja Blake – Annyira irigy-per-lelkes vagyok.”
(…)
Készítette: Hamish Bowles. Fotósorozat: Mario Testino.
Alig tudom felidézni azt a nyugtalanító pillanatot, amikor rájöttem, hogy körbevesz. Tudtam, hogy Cameron Diaznak próbálkozás közben eltört az orra, és akkor sem lepődtem meg, amikor megláttam, hogy Stefano Pilati mennyire jó benne. Le voltam nyűgözve, amikor meghallottam, hogy a barátom, Holly Peterson elmegy akár a világ végére is emiatt, és hogy Cynthia Rowley-nak külön ilyen kollekciója van. Tudtam, hogy Damien Hirst partnere, Mais hatalmas rajongója, de ő inkább csak nézi, mint csinálja, és meg kell, mondjam, teljes mértékben elképedtem, hogy a Barney üzletház gnómszerű tulaja, Simon Doonan és a Vanity Fair szerkesztője, Graydon Carter is kipróbálják – és természetesen a profik segítségével.
(…)
Röviden: Anna küldött ebbe a szörftáborba.
Igazából, mivel ez a Vogue és nem hagyunk félbe dolgokat, Anna küldött el, ahol Marino Testino, valamint a divatszakértő, Tonne Goodman terve volt a Legjobban Öltözött-ikonról, Blake Lively-ról fotókat készíteni, a profi szörfös, Rob Machado és a kis csapata társaságában. Az eredeti terv az volt, hogy egy-két nappal korábban utazom a kaliforniai La Jollaba, hogy a szakértő Jonathan Paskowitz segítsen felkészíteni a kalandra, aki ráadásul egészen három éves kora óta szörfözik. „Imádom megszerettetni az emberekkel a szörfözést. – mondta Jon – hogy átlássanak az ablakon, és meglássák, mi rejtőzik a másik oldalon. Olyan, mintha a repülésre tanítanálak.” Nehezebb volt a feladata, mint sejtette: Soha életemben nem mentem be a vízbe, ahol nem ér le a lábam, és számomra szabály volt mindig is az, hogy a hajamat soha ne érje víz.
A kaland a Vogue szerkesztőségében kezdődött, amikor felkínálták, hogy keressek megfelelő helyszínt Blake Lively fotósorozatához, amely segítségével tökéletesen bemutatatjuk őt legújabb szerepében, Carol Ferrisként, (a Zöld Lámpás c. filmben kapta ezt a szerepet Martin Campell rendezésével–a film a DC Comicsban megjelent képregény alapján készült).
„Az a célom, hogy az unokahúgaim és az unokaöccseim hősként tekintsenek rám. – mesélte Lively, nevetve – Én leszek a világ legjobb nagynénije.”
Lively egy olyan profi kaszkadőrrel gyakorolt, aki már az eddigi Bond-filmeken, valamint a híres cirkusz, a Cirque du Soleil (jelentése: A Nap cirkusza) akrobatikus tornászaival dolgozik együtt. „A rendezőnknek valóságszerű kell – a harcok nagyon durvák. – mesélte a sztár – 13 méterrel vagyok a föld felett, ahol körbe-körbe kell forognom. Ez a legjobb edzés a világon, mivel mindenemet megmozgatja. Tíz percig csinálhatod, és másnap meg is nézheted a tested! Annyira üdítő és izgalmas – és émelyítő.” – majd hozzáteszi, mennyire haszna lesz ebből, hogyha eljön a szörf ideje.
(…)
Rádöbbenve, hogy három nap alatt nem fogunk megtanulni szörfözni, Jon és Rob úgy döntöttek, hogy Blake-et és engem majd egymás mögé fognak elhelyezni egy hosszú deszkán, mely segítségével irányítanak és egyensúlyban tartanak a hullámokkal szemben.
Testino gépe éppen most landolt (a fotós). Lively is megérkezett New Orleansból (ott forgatják a Zöld Lámpást), és Machada—a kék szemeit hatalmas keretű Dragon napszemüveg takarta el, ráadásul a fény hatására Tequila Sunrise-ból The Blue Lagoon-ra változott—egy ultramarinkék Volkswagennel („az első szörfös kocsi”) érkezett. Bár Blake annyira gyönyörű, mint egy hetvenes évekbeli Bond-lány, mégis Marchado a helyi menő, aki a figyelem középpontjában áll. Dudálnak az autók, és a gyerekek is vele pacsiznak. Rob minden évben eltölt néhány hetet Hawaii-on, nyár közepén pedig Panamába, Brazíliába, Japánba, Olaszországba, Tahitira és Franciaországba utazik, hogy szörfözhessen és reklámozhassa a The Drifter névre keresztelt dokumentumfilmjét (a filmet barátja, Taylor Steele rendezte).
Az érkezés estéjén kipróbáljuk a japánkonyhát, ahol Blake egy fehér blézert, fekete farmert és felsőt visel, tűzpiros magas sarkúval—haja kontyban. A vacsora folyamán a kivetítőkön szörfről szóló filmeket játszanak, melynek eredménye az, hogy abbahagyjuk a társalgást. Most, hogy tudom, mennyire nehéz felállni a deszkára, látván a képernyőn ezeket a profikat, akik tizenöt méteres hullámokkal állnak szemben, rájöttem, hogy ez a sport mennyire lélegzetelállító.
Blake elmeséli, hogy életében egyszer szörfözött – a Manhattan-strandon 13 éves korában – de fájdalmas a visszaemlékezés. Vett magának egy rózsaszín-lila, olcsó fürdőruhát, mint amilyen Pamela Andresonnak volt a Baywatch-ban, és belemerészkedett a vízbe a sógorával reggel öt órakor, „aki túlságosan is bízott bennem.” „Nem tudtam felállni a deszkán. – emlékszik vissza – Kivittem a deszkát a partra, fogtam a szörf oldalát. Próbáltam felmászni a deszkára, amikor szembetalált egy hullám. Egyszer csak pörögtem, és belevágtam az orrom a homokba. Egy másodpercig megálltam, majd a deszka leütött és a végén elkezdett vérezni az orrom.” A tavalyi Maldív-szigeti búvárkodás meggyőzte őt, hogy az óceán talán barátságos hely. „Ez volt a világ legbékésebb, legnyugodtabb helye. – mondja – Teljesen beleszerettem.”
Pontosan éjfélkor, Blake és barátja, Penn Badgley bekopognak a hotelszobám ajtaján, kezükben egy tálca fánkkal a legendás V.G. Donut & Bakery-ből. Blake-nek sikerült meggyőznie a péket, hogy nyissanak ki, miután kirakták a ZÁRVA táblát. A kedves gesztus (ráadásul kalácsot is vitt az egész New Orleans-i csapatnak egy héttel korábban, hogy elviselhetőbbé tegye az éjszakai forgatást) sok szempontból kedvezően hat. (…)
A következő reggelen, Blake (aki a gyermekkorát Los Angelesben töltötte) nagyon nyugodt, kaliforniai lányként viselkedik. „Nem sok ideig laktam Kaliforniában, de New Yorkért sem vagyok már oda.” New Orleansban való tartózkodása miatt megszokta a békét és a nyugalmat. „Régen egy kedves, édes, déli-felfogású lány voltam. – mondja – Nagyon szeretem New York-ot, de néha jó, ha nincs sok dolga az embernek—van idő a parkban sétálni és főzni.” A forgatási szünetekben vett pár antik díszt, amivel már kidíszítette a lakókocsiját, ahol szabadidejét olyan filmekkel szereti tölteni, mint A vágy villamosa, valamint zenehallgatással is szereti elütni az időt, ha éppen nem forgat.
Amikor bemegy a hullámok közé Robbal, Blake gyorsan megfogja a kapaszkodókat, és higgadtan feláll. „Olyan vagy, mint egy Rolls-Royce-motor.” – mondja Jon Blake-nek viccből, miközben Blake és Rob próbálkoznak. „Inkább egy Ford Fairlane.” Ekkor meglátom, hogy Blake háton fekszik a deszkán, Robra néz, ahogy levernek egy hullámot. „Meg akarom figyelni, hogy koncentrált a hullámokra, hogy meglássam, mit érzel át. – mondja Blake Robnak. („A célom az volt, hogy Blake haja száraz maradjon! – mondja később Jon. – Nekem nem sikerült, de Blake egyszer sem esett le. Minden hullámot legyűrtünk.)
Amikor Jonnal beszélgetek a mi kis oroszlánfókánkról („Ez egy elég idióta szó.” – mondja Jon. „Ugrabugrálsz, fecsegsz össze-vissza.”), észreveszem, hogy a Lively-Machado-szuperpáros eltűntek az üveges horizont alatt. „Sosem láttam delfineket még ilyen közelről! – mondja Blake – „Megpróbáltunk kommunikálni velük, nyilván szeretik a zajokat.” „Hallják a szívdobogást.” – fűzi hozzá Jon.
A partra visszaérkezve, Blake nagyon derűs. „Annyira jó—Robbal annyira egyszerű. – meséli nekem – Rob nagyon nyugodt, békés és nagyon jó tanár, de a vízben egyszerűen megőrül. Három napig (a Testino-fotózás közben) nagyon nyugodt volt…de amikor bementünk az óceánba, azt mondta, hogy ’Oké, kezdődjön a buli!’ Az a rengeteg szenvedély, a tűz—látni, mennyire tűzbe hozza őt ez az egész.”
Az ábrándozásunkat közbeszakítja egy személy hirtelen feltűnő víziója, aki teljesen úgy néz ki, mint Penn Badgley—nemtörődöm módon szembeszáll egy hullámmal. Ahogy a természetfelettien erős figura egyre közelebb jön, rájövünk, hogy csakugyan Badgley, aki ez előtt csupán egyszer próbált szörfözni, de felállnia a deszkára sem sikerült neki. És íme, itt van, arcátlan módon, ’meglovagolja’ a hullámokat.
„Ez durva, haver!” – mondják kórusban a társai. Ragaszkodom ahhoz a gondolathoz, hogy fele annyi idős, mint én, izmos és egy energiabomba.
„Hűű! – mondja Blake – Annyira irigy-per-lelkes vagyok.”
(…)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése