A ‘Stepfather’ után Badgley nem szándékozik többet horror filmben játszani
Penn Badgley-t leginkább Dan Humphrey-val tudjuk azonosítani a The CW Gossip Girl c. sorozatából – azonban a fiatal színész hamarosan beindítja karrierjét a mozivásznon is a hamarosan debütáló „The Stepfather”-ben, ami október 16-án jelenik meg Amerikában. A The State News részt vett a film sajtókonferenciáján, és sikerült Badgley-vel egy interjút készíteniük.
Kérdés: Miben különbözik ez a film azoktól, amikben szerepeltél?
Penn Badgley: Először is, ez egy mozifilm. Azt hiszem, két nagy különbség van. Nem sokat kellett beszélnem, még akkor is, ha én voltam a főszereplő. A karakterem nagyon csendes. Teljesen átalakult és határozottan erősebb. Azon kívül, hogy formába kellett hoznom magam, a dublőrmunkában is részt vettem, és olyan dolgokat kellett csinálnom, amit az előtt soha, de jó móka volt.
Kérdés: Miben különbözik ez a film azoktól, amikben szerepeltél?
Penn Badgley: Először is, ez egy mozifilm. Azt hiszem, két nagy különbség van. Nem sokat kellett beszélnem, még akkor is, ha én voltam a főszereplő. A karakterem nagyon csendes. Teljesen átalakult és határozottan erősebb. Azon kívül, hogy formába kellett hoznom magam, a dublőrmunkában is részt vettem, és olyan dolgokat kellett csinálnom, amit az előtt soha, de jó móka volt.
K: Mi vezetett ehhez a filmhez?
PB: A kezdetektől az vonzott a filmben, hogy különbözött az eddigi munkáimtól. A sorozatban szerepelni teljesen más, mert sok hasonló dolgot csinálsz; periódukus. Minden film minden pillanatában lehetőséget kapsz. Megvan az az egy pillanat és soha többé nem fog megismétlődni. A sorozatban részről részre dolgozol, évadról évadra.
K: Játszanál több horror filmben?
PB: Nagyon jó élmény volt és jól éreztem magam a forgatásokon is, de sok lenne nekem még egy horror filmet forgatni.
K: Szereted a horror filmeket?
PB: Nem mondanám, hogy rajongok értük. Nagyon szórakoztató. Ez a lényege az ilyen fajta filmeknek. Meg akarják ijeszteni a nézőket, de az egyetlen oka, hogy valaki ilyen filmet készít, az az, hogy szórakoztassa az embereket. Számomra a film készítése a szórakoztató.
K: Kire hasonlítasz jobban – Dan Humphrey-ra vagy Michael Harding-ra?
PB: Danre sok szemszögből hasonlítok, a legtöbb értelemben nagyon átlagos. Michaelnek ott vannak problémái, ahol Dan Humphrey-nak nincsenek. Neki is vannak gondjai, de azok teljesen mások. Michael sokkal sebezhetőbb. Emlékszem, amikor 16 voltam és gyakorlatilag utáltam a szüleim – pont úgy, ahogy a többi gyerek.
K: Milyen volt a sorozat után a mozifilmen dolgozni?
PB: Természetes. Évek óta mozifilmet akartam forgatni. Nagyon izgalmas volt, egy új közeg, de könnyen beilleszkedtem. Nem arról volt szó, hogy egyszer az egyik szerepet játszottam a sorozatban, utána pedig a másik szerepet a mozifilmben. Elolvastam a forgatókönyvet, rájöttem, miről szól, és ugyanúgy keresztülmentem a karakterrel történő eseményeken. Nem mondanám, hogy könnyű volt, de problémamentes és szórakoztató.
K: Mi késztetett téged, a rendezőket és az írókat, hogy külön válasszátok ezt a filmet az 1980-as eredeti verziótól?
PB. Az eredeti sokkal kísértetiesebb film volt, ezt pedig inkább thrillernek mondanám. Szerintem ebben több olyan dolog van, ami érdekli az embereket. Az eredetiben az én karakterem egy lány volt. Szerintem azért változtatták meg, hogy legyen kapcsolata a mostohaapának és a karakternek, ahol csak az egyik marad életben. Szóval egy harccal fog végződni a történet. A főszereplő szembe szállhat a gyilkossal. Ez megváltoztatja a gyilkos és az áldozat közötti kapcsolatot. Nagyon izgalmas.
PB: A kezdetektől az vonzott a filmben, hogy különbözött az eddigi munkáimtól. A sorozatban szerepelni teljesen más, mert sok hasonló dolgot csinálsz; periódukus. Minden film minden pillanatában lehetőséget kapsz. Megvan az az egy pillanat és soha többé nem fog megismétlődni. A sorozatban részről részre dolgozol, évadról évadra.
K: Játszanál több horror filmben?
PB: Nagyon jó élmény volt és jól éreztem magam a forgatásokon is, de sok lenne nekem még egy horror filmet forgatni.
K: Szereted a horror filmeket?
PB: Nem mondanám, hogy rajongok értük. Nagyon szórakoztató. Ez a lényege az ilyen fajta filmeknek. Meg akarják ijeszteni a nézőket, de az egyetlen oka, hogy valaki ilyen filmet készít, az az, hogy szórakoztassa az embereket. Számomra a film készítése a szórakoztató.
K: Kire hasonlítasz jobban – Dan Humphrey-ra vagy Michael Harding-ra?
PB: Danre sok szemszögből hasonlítok, a legtöbb értelemben nagyon átlagos. Michaelnek ott vannak problémái, ahol Dan Humphrey-nak nincsenek. Neki is vannak gondjai, de azok teljesen mások. Michael sokkal sebezhetőbb. Emlékszem, amikor 16 voltam és gyakorlatilag utáltam a szüleim – pont úgy, ahogy a többi gyerek.
K: Milyen volt a sorozat után a mozifilmen dolgozni?
PB: Természetes. Évek óta mozifilmet akartam forgatni. Nagyon izgalmas volt, egy új közeg, de könnyen beilleszkedtem. Nem arról volt szó, hogy egyszer az egyik szerepet játszottam a sorozatban, utána pedig a másik szerepet a mozifilmben. Elolvastam a forgatókönyvet, rájöttem, miről szól, és ugyanúgy keresztülmentem a karakterrel történő eseményeken. Nem mondanám, hogy könnyű volt, de problémamentes és szórakoztató.
K: Mi késztetett téged, a rendezőket és az írókat, hogy külön válasszátok ezt a filmet az 1980-as eredeti verziótól?
PB. Az eredeti sokkal kísértetiesebb film volt, ezt pedig inkább thrillernek mondanám. Szerintem ebben több olyan dolog van, ami érdekli az embereket. Az eredetiben az én karakterem egy lány volt. Szerintem azért változtatták meg, hogy legyen kapcsolata a mostohaapának és a karakternek, ahol csak az egyik marad életben. Szóval egy harccal fog végződni a történet. A főszereplő szembe szállhat a gyilkossal. Ez megváltoztatja a gyilkos és az áldozat közötti kapcsolatot. Nagyon izgalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése