A sokoldalú Leighton Meester
A Gossip Girl-sztár a sorozaton túl saját álmai szerint él
A Gossip Girl-sztár a sorozaton túl saját álmai szerint él
Amikor Leighton Meester 2007-ben elment a Gossip Girl elkényeztetett gazdag Blair Waldorf szerepének válogatására, beszerzett magának egy pár piros cipőt (egy Marc Jacobs darabot, amely hátul nyitott – mellesleg a színésznő alig engedhette meg magának a cipőt). New York-ba visszatérve, a floridai, manhattani és Los Angeles-i gyerekkort követve, úgy képzelte el magát Blair Waldorf cipőjében, mint Dorothy-t az Óz, a csodák csodájában.
„A szívem mélyén beleképzeltem magam a New York-i életbe a cipőt viselve – meséli – fel is vettem a meghallgatásra, és megkaptam a szerepet. Nem tudnám kidobni, mert akárhányszor viselem, átélem ezt az álmot.”
Senki ne gondolja, hogy ez a fiatal hölgy egy szürke Chris & Jaime pólóban és rövidnadrágban ül egy New York-i bárban, melynek tulajdonosa Tony Robbins; ez a mese kicsit más Leighton életében: tömör és gyakorlatias. Lábai – amelyeken ezen a napon lábujjas papucs van – szilárdan, szinte kihívóan a padlóra vannak helyezve, hogy ellenálljon annak a hírnévnek, amelyhez alkalmazkodnia kell. Minden nap tizennyolc órát dolgozik, és saját maga is a pletykák áldozatává vált.
Mivel mostanában kemény vádak illették (egy szexvideó), az interjúra képletesen egy fémlemezbe burkolva érkezett. Csapjunk is bele! Júniusban néhány provokatív kép látott napvilágot, amely a pletyka szerint „18 éves korában készült!!” – Leighton képei bejárták az internetet. A szexkazettát médiafogásként lehetne használni (hello, Paris Hilton), de Leighton ügyére másként reagáltak: „oh, nem, őt nem!”
Leighton szerint ez persze korrekt lenne. „A kazetta nem igazi – vallja őszintén – eléggé elszomorít. Elszomorító, hogy még mindig foglalkoznak vele – megáll – most már határozottan jobban ismerem az emberek természetét és tudom, hogy egy ilyen állítás vezető hír lehet. Az emberek elhiszik, hogy ez az egész igaz, mert valaki azt állítja – belekortyol a kólájába – egyébként a képeken nem tizennyolcnak nézek ki.”
„Nem akarom mindazt tapasztalni, ami ezzel jár – Leighton Blair stílusában folytatja. Megvédi a barátait, a családját – sok mindent írtak már az édesanyjáról, Connie-ról, aki kábítószer-csempészet miatt börtönbe vonult – és kapcsolatát (a színész Sebastian Stan-nal). „Mindent megteszek, hogy különválasszam a dolgokat. Úgy érzem, a barátaim mindig tiszteletben tartottak. Nincsenek kívülállók. Soha nem viselkedem őrült módjára! Őszintén szólva egy nagyon jóravaló lány vagyok. Nem teszek semmi olyat, amivel megbánthatnék másokat. Minden működik, amibe belekezdek.”
Fehér harisnyában és hajpánttal, Leighton karaktere, Blair Waldorf úgy felébreszt a képernyőn keresztül, mint egy tányér reggeli a házvezetőnőtől, Dorotától. És amit nem szeretünk Blair és a Rómeónak öltözött Chuck Bass (Ed Westwick) szinte shakespeare-i tragikumában? Westwick szerint „Az első gondolat, ami eszembe jutott, amikor Leightonnal találkoztam, az az volt, hogy ’basszus, ez a lány elbűvölő’. Hihetetlenül édes volt – kuncog – most már akkor küldjük el egymást a picsába, amikor csak akarjuk.” Blair és Chuck, mindketten szeretik a kiegészítőket – különösen levenni őket. „Mindig van valami jó, amit megsemmisíthetünk és felvehetünk, szóval mindig azt kérdezem magamtól, ’mit tehetek, hogy még viccesebb legyen?’ – meséli Westwick, nevetve.
A Gossip Girl-ben Leighton egy tizennyolc éves lányt alakít. Az itt készült képeken jóval idősebbnek néz ki, és ezek a képek az elég bátor színésznők egyikévé varázsolta, akik egyetértenek azzal, hogy egy koncepció nem fogja a Maxim top százas listájára lendíteni. (Igazából már rajta van, a tizenkettedik helyen) „Az öregedéstől való félelem szerintem hiúság – mondja – mivel nagyon sok csodálatos dolog jár a korral: bölcsesség, megértés. Minden évben boldog vagyok, hogy túl vagyok az elmúlt éven. Szerintem a hatvan sem számít idősnek, úgy gondolom, ez anyukám miatt van. Az ötvenes éveiben jár, de úgy néz ki, mintha a negyvenes évei elején járna.” Leightont kérdezve, milyen bőr látszik érintetlennek, a Botoxról való véleménye komikus. „Ha ráncos vagy, még nem jelenti a világ végét – mondja – elég nevetséges. Viszont a Botoxot támogatom. Ha az emberek szeretik, használják.”
Vajon Blairhez hasonlóan kilép-e az utcára fehér harisnyában? „Őöö, nem.” Egy bő ujjú piros Louis Vuitton ruhaegyüttest viselt hozzáillő cicanadrággal a ’Costume Institute Gala’-n (az egyetlen versenytársa az estén nem volt más, mint Madonna, LV-os nyuszifülekkel). „Ha a divatban nem, akkor mi a fenében kockáztassak?” – kérdezi. „Szeretem Stella McCartneyt, Chloét, a Rowt, Lanvint, és Calvin Klein.t” Az MTV Movie Awards-on pedig nem más, mint a spanyol divattervező, Emilio de la Moren kreációját viselte.
Valójában a sikernek sok felszínes oldala van: „Több cipőm, több ruhám van, és nem aggodalmaskodom, ameddig megtehetem.” – meséli. És Leighton hamarosan egyre több vörös szőnyegen tűnik majd fel. Szerepet kapott a ’The Roommate’-ben (egy pszichopatát játszom) és a ’Date Night’-ban Steve Carell és Tina Fey oldalán, amelyek jövő évben kerülnek a mozikba. Novemberben még egy lemezt is megjelentet, amely megkövetelt néhány melegbár-látogatást, hogy kipróbáljanak néhány dalt. Leighton előző este is egy ilyen klubban járt. „Egy Ungarot, egy virágmintás felsőt, rövidnadrágot és harisnyát viseltem. Vicces volt – meséli – Próbáld meg felizgatni őket!”
Senkinek sem árt, hogy Leighton meg van áldva egy túlterhelt huszonhárom éves gyomrával. Emlékezetes marad róla az a paparazzi kép, amikor New York egyik utcáján forgatás közben egy hatalmas szendvicset habzsol. „Hah – nevet. - Ez az egyetlen normális kaja, amit forgatás közben lehet enni.” Westwick szerint „el tud bánni a hatalmas méretű szendvicsekkel, és neki van a legjobb alakja. Hát én nem tudom… biztos, hogy nekem ez így nem működne.”
De Leighton, a mi Upper East Side-hősnőnk, egy szendvicsnél sokkal több mindennel el tud bánni. Mi támogatjuk őt a bűnös élvezetekben, mire azt feleli, „Próbálok azon gondolkodni, miért kellene szégyenkeznem. De a fenébe is, nincs okom rá.”
„A szívem mélyén beleképzeltem magam a New York-i életbe a cipőt viselve – meséli – fel is vettem a meghallgatásra, és megkaptam a szerepet. Nem tudnám kidobni, mert akárhányszor viselem, átélem ezt az álmot.”
Senki ne gondolja, hogy ez a fiatal hölgy egy szürke Chris & Jaime pólóban és rövidnadrágban ül egy New York-i bárban, melynek tulajdonosa Tony Robbins; ez a mese kicsit más Leighton életében: tömör és gyakorlatias. Lábai – amelyeken ezen a napon lábujjas papucs van – szilárdan, szinte kihívóan a padlóra vannak helyezve, hogy ellenálljon annak a hírnévnek, amelyhez alkalmazkodnia kell. Minden nap tizennyolc órát dolgozik, és saját maga is a pletykák áldozatává vált.
Mivel mostanában kemény vádak illették (egy szexvideó), az interjúra képletesen egy fémlemezbe burkolva érkezett. Csapjunk is bele! Júniusban néhány provokatív kép látott napvilágot, amely a pletyka szerint „18 éves korában készült!!” – Leighton képei bejárták az internetet. A szexkazettát médiafogásként lehetne használni (hello, Paris Hilton), de Leighton ügyére másként reagáltak: „oh, nem, őt nem!”
Leighton szerint ez persze korrekt lenne. „A kazetta nem igazi – vallja őszintén – eléggé elszomorít. Elszomorító, hogy még mindig foglalkoznak vele – megáll – most már határozottan jobban ismerem az emberek természetét és tudom, hogy egy ilyen állítás vezető hír lehet. Az emberek elhiszik, hogy ez az egész igaz, mert valaki azt állítja – belekortyol a kólájába – egyébként a képeken nem tizennyolcnak nézek ki.”
„Nem akarom mindazt tapasztalni, ami ezzel jár – Leighton Blair stílusában folytatja. Megvédi a barátait, a családját – sok mindent írtak már az édesanyjáról, Connie-ról, aki kábítószer-csempészet miatt börtönbe vonult – és kapcsolatát (a színész Sebastian Stan-nal). „Mindent megteszek, hogy különválasszam a dolgokat. Úgy érzem, a barátaim mindig tiszteletben tartottak. Nincsenek kívülállók. Soha nem viselkedem őrült módjára! Őszintén szólva egy nagyon jóravaló lány vagyok. Nem teszek semmi olyat, amivel megbánthatnék másokat. Minden működik, amibe belekezdek.”
Fehér harisnyában és hajpánttal, Leighton karaktere, Blair Waldorf úgy felébreszt a képernyőn keresztül, mint egy tányér reggeli a házvezetőnőtől, Dorotától. És amit nem szeretünk Blair és a Rómeónak öltözött Chuck Bass (Ed Westwick) szinte shakespeare-i tragikumában? Westwick szerint „Az első gondolat, ami eszembe jutott, amikor Leightonnal találkoztam, az az volt, hogy ’basszus, ez a lány elbűvölő’. Hihetetlenül édes volt – kuncog – most már akkor küldjük el egymást a picsába, amikor csak akarjuk.” Blair és Chuck, mindketten szeretik a kiegészítőket – különösen levenni őket. „Mindig van valami jó, amit megsemmisíthetünk és felvehetünk, szóval mindig azt kérdezem magamtól, ’mit tehetek, hogy még viccesebb legyen?’ – meséli Westwick, nevetve.
A Gossip Girl-ben Leighton egy tizennyolc éves lányt alakít. Az itt készült képeken jóval idősebbnek néz ki, és ezek a képek az elég bátor színésznők egyikévé varázsolta, akik egyetértenek azzal, hogy egy koncepció nem fogja a Maxim top százas listájára lendíteni. (Igazából már rajta van, a tizenkettedik helyen) „Az öregedéstől való félelem szerintem hiúság – mondja – mivel nagyon sok csodálatos dolog jár a korral: bölcsesség, megértés. Minden évben boldog vagyok, hogy túl vagyok az elmúlt éven. Szerintem a hatvan sem számít idősnek, úgy gondolom, ez anyukám miatt van. Az ötvenes éveiben jár, de úgy néz ki, mintha a negyvenes évei elején járna.” Leightont kérdezve, milyen bőr látszik érintetlennek, a Botoxról való véleménye komikus. „Ha ráncos vagy, még nem jelenti a világ végét – mondja – elég nevetséges. Viszont a Botoxot támogatom. Ha az emberek szeretik, használják.”
Vajon Blairhez hasonlóan kilép-e az utcára fehér harisnyában? „Őöö, nem.” Egy bő ujjú piros Louis Vuitton ruhaegyüttest viselt hozzáillő cicanadrággal a ’Costume Institute Gala’-n (az egyetlen versenytársa az estén nem volt más, mint Madonna, LV-os nyuszifülekkel). „Ha a divatban nem, akkor mi a fenében kockáztassak?” – kérdezi. „Szeretem Stella McCartneyt, Chloét, a Rowt, Lanvint, és Calvin Klein.t” Az MTV Movie Awards-on pedig nem más, mint a spanyol divattervező, Emilio de la Moren kreációját viselte.
Valójában a sikernek sok felszínes oldala van: „Több cipőm, több ruhám van, és nem aggodalmaskodom, ameddig megtehetem.” – meséli. És Leighton hamarosan egyre több vörös szőnyegen tűnik majd fel. Szerepet kapott a ’The Roommate’-ben (egy pszichopatát játszom) és a ’Date Night’-ban Steve Carell és Tina Fey oldalán, amelyek jövő évben kerülnek a mozikba. Novemberben még egy lemezt is megjelentet, amely megkövetelt néhány melegbár-látogatást, hogy kipróbáljanak néhány dalt. Leighton előző este is egy ilyen klubban járt. „Egy Ungarot, egy virágmintás felsőt, rövidnadrágot és harisnyát viseltem. Vicces volt – meséli – Próbáld meg felizgatni őket!”
Senkinek sem árt, hogy Leighton meg van áldva egy túlterhelt huszonhárom éves gyomrával. Emlékezetes marad róla az a paparazzi kép, amikor New York egyik utcáján forgatás közben egy hatalmas szendvicset habzsol. „Hah – nevet. - Ez az egyetlen normális kaja, amit forgatás közben lehet enni.” Westwick szerint „el tud bánni a hatalmas méretű szendvicsekkel, és neki van a legjobb alakja. Hát én nem tudom… biztos, hogy nekem ez így nem működne.”
De Leighton, a mi Upper East Side-hősnőnk, egy szendvicsnél sokkal több mindennel el tud bánni. Mi támogatjuk őt a bűnös élvezetekben, mire azt feleli, „Próbálok azon gondolkodni, miért kellene szégyenkeznem. De a fenébe is, nincs okom rá.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése