A Gossip Girl-ben Chuck Buss nem jelent mást családjának és barátainak, mint egy abszolút rémálom, bár a való életben az őt alakító huszonegy éves színészben megtalálhatjuk az úriembert is. A többi híresség is az angolokról való előitéleteikkel próbálják megismerni őt, de a nőcsábász tudja kezelni a helyzetet.
Az udvariasság
Ed: Nagyon fontosnak számított, amikor gyerek voltam. Nem tudom, mennyire tipikus, hogy egy brit udvarias, de ha ez így van számon tartva, akkor én határozottan büszke vagyok erre. Egy középosztálybeli kisvárosban nőttem fel Londontól messze, én vagyok a legfiatalabb a három testvér közül (mindegyik fiú). A szüleimnek meg volt a saját állása, keményen dolgoztak, és büszkék voltunk arra, hogy mindig becsületes úton jutottak pénzhez. A környékünkön a családomat tisztességesnek és alázatosnak ismerték. Ha elmentünk otthonról, mindig illően felöltöztünk, a hajunkat fésülve, a cipőnket tisztán hordtuk.
Mindig tisztességesen beszéltem az idős emberekhez, és persze most is. Egyszerűen jól nevelt vagyok, mindig is az voltam.
Amikor a munkám miatt Amerikába költöztem, teljes döbbenet ért. Nem mondom, hogy eltűnt a jó modorom, de különbözöm a többiektől. De el kell mondanom, nagyon jól érzem magam itt, New York-ban!
A konzervatív
Ed: Ezt mindig is egy nehéz szónak tartottam, mert olyan negatívnak hangzik. Azt jelenti, hogy "régimódi", ami én egyáltalán nem vagyok. A szüleim sosem voltak ilyenek, és mindig hagyták nekem és a bátyáimnak, hogy saját magunk válasszunk. Nem lepődtek meg, amikor elmondtam nekik, hogy színész akarok lenni. Engedték, hogy szombat reggelente órákra járhassak. Sohasem ellenezték, és nem jöttek azzal, hogy végezzem el a főiskolát. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen modern szüleim vannak. Valójában én egy hagyományőrző ember vagyok, ha a szeretetről van szó. Azt hiszem, ha valakit feleségül kérek, le kell térdelnem előtte. Ragaszkodom ahhez az értékhez, amit házasságnak neveznek. A szüleim bebizonyították, hogy a házasság nem unalmas.
Stílus
Ed: A Gossip Girl-ben én hordom a világ legszínesebb és legfurább ruháit. A divattervezők megtesznek mindent, hogy olyan öltönyöket hordhassak, amik egyenesen a kifutóról jönnek. Chuck egy piperkőc, divatos és pénzes srác, szóval az öltönyök hozzátartoznak egy ilyen elegáns fickó imázsához. Nagyon jó érzés ilyen ruhákban dolgozni, de ez egyáltalán nem az én stílusom, szörnyen éreznem bennük magam. Farmert és pólót szeretek hordani, és épp a minap egy interjú alatt ki kellett töltenem egy divattal kapcsolatos tesztet, és azután megszólalt az újságíró, hogy "Ed, te egy igazi férfi vagy, hiszen nem sok mindent tudsz a divatról". Nem követem a legújabb trendet. Szerintem mindig megfelelően fel vagyok öltözve, bár az igazat megvallva elég hiú vagyok.
Mindig egy igazi férfi voltam és leszek, úgyhogy soha nem fogok elmenni sem manikűröshöz, sem pedig pedikűröshöz. A testemre viszont vigyázom, próbálok egészségesen étkezni, és tartani a súlyom. Sajnos az utóbbira ügyelnem kell, mert könnyen hízom, amikor finom kajákat eszem.
A családcentrikus ember
Ed: Sokat gondoskodom a családomról és a barátaimról. Akármilyen elfoglalt vagyok, mindig próbálom a tőlem telhetőt megtenni annak érdekében, hogy rendszeresen kapcsolatot tudjak tartani azokkal, akiket szeretek. A családommal nagyon közel állunk egymáshoz, és ha nem hallanak rólam pár napig, valaki biztos, hogy szitkozódik a hangpostámon. Karácsonykor és születésnapokkor mindig igyekszünk együtt lenni. A családom néhányszor eljön hozzám pár hétre, és ilyenkor a lakásomban laknak.
Rendes
Ed: Tipikus angolnak számít, ha valami tiszta és rendes? Az biztos, hogy az én esetemben ez igaz. Elég takarékos és rendezett vagyok mindenben, és ezenkívül kontrollálom magam. Ja, és mindig tudni akarom, hányadán állok. Például a Gossip Girl forgatásán is mindig emiatt gyötrődöm. A stáb mindig elrejti a forgatókönyvem, hogy lássák, mennyire be tudok pánikolni, ami eddig nem jött össze. Nagyon maximalista vagyok, és mindig olyan tökéletesen akarom elvégezni a munkám, amennyire csak tudom. Ha látnátok a lakásom, azt hinnétek, félek a kupitól. Minden nagyon rendben van, éppen úgy, mint a fejemben.
A partikirály
Ed: Huszonegy éves vagyok, New York-ban élek, és élvezem a bulizást. Sok látnivaló van ebben a városban. Különösen az új klubokba szeretek eljárni. Ami a legjobb az olyan városokban, mint New York vagy London: mindig történik valami. Jobban élvezek egy szombat esti bulit egy klubban, amikor mindenki magamra hagy, nem úgy, mint egy vörösszőnyeges eseményen, ahol mindenki fényképezget és én állok a figyelem középpontjában.
Humor
Ed: Az angolokról mindenki azt gondolja, hogy nincs humorérzékük, ugye? Fogalmam sincs, hogy én vicces vagyok-e, meg kellene kérdezni valakitől. Csak annyit mondhatok, hogy az amerikai humor teljesen más. Nem akarok harcba keveredni Obama elnökkel, aki szokta nézni a Gossip Girlt, de inkább angol vígjátékot nézek, mint amerikait.
Őszintség
Ed: Nem vagyok besúgó, nem fordítok senkit egymás ellen, nem szeretek játszadozni, és nem vagyok olyan, aki addig siránkozik valamin, ameddig meg nem szerzi magának. Ebből a szempontból egyáltalán nem olyan vagyok, mint Chuck, hiszen a manipuláció egyik jellemzője. Mindenkivel szemben egyenes vagyok, sem pletykálni, sem kémkedni nem szoktam. Bár mostanában óvatosnak kell lennem, mit mondok egy tipikus angol szólás szerint: Túlozni és bizonygatni - útja a becsületesség elvesztésének. Minél többször mondod, annál kevésbé hiszed el.
Az udvariasság
Ed: Nagyon fontosnak számított, amikor gyerek voltam. Nem tudom, mennyire tipikus, hogy egy brit udvarias, de ha ez így van számon tartva, akkor én határozottan büszke vagyok erre. Egy középosztálybeli kisvárosban nőttem fel Londontól messze, én vagyok a legfiatalabb a három testvér közül (mindegyik fiú). A szüleimnek meg volt a saját állása, keményen dolgoztak, és büszkék voltunk arra, hogy mindig becsületes úton jutottak pénzhez. A környékünkön a családomat tisztességesnek és alázatosnak ismerték. Ha elmentünk otthonról, mindig illően felöltöztünk, a hajunkat fésülve, a cipőnket tisztán hordtuk.
Mindig tisztességesen beszéltem az idős emberekhez, és persze most is. Egyszerűen jól nevelt vagyok, mindig is az voltam.
Amikor a munkám miatt Amerikába költöztem, teljes döbbenet ért. Nem mondom, hogy eltűnt a jó modorom, de különbözöm a többiektől. De el kell mondanom, nagyon jól érzem magam itt, New York-ban!
A konzervatív
Ed: Ezt mindig is egy nehéz szónak tartottam, mert olyan negatívnak hangzik. Azt jelenti, hogy "régimódi", ami én egyáltalán nem vagyok. A szüleim sosem voltak ilyenek, és mindig hagyták nekem és a bátyáimnak, hogy saját magunk válasszunk. Nem lepődtek meg, amikor elmondtam nekik, hogy színész akarok lenni. Engedték, hogy szombat reggelente órákra járhassak. Sohasem ellenezték, és nem jöttek azzal, hogy végezzem el a főiskolát. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen modern szüleim vannak. Valójában én egy hagyományőrző ember vagyok, ha a szeretetről van szó. Azt hiszem, ha valakit feleségül kérek, le kell térdelnem előtte. Ragaszkodom ahhez az értékhez, amit házasságnak neveznek. A szüleim bebizonyították, hogy a házasság nem unalmas.
Stílus
Ed: A Gossip Girl-ben én hordom a világ legszínesebb és legfurább ruháit. A divattervezők megtesznek mindent, hogy olyan öltönyöket hordhassak, amik egyenesen a kifutóról jönnek. Chuck egy piperkőc, divatos és pénzes srác, szóval az öltönyök hozzátartoznak egy ilyen elegáns fickó imázsához. Nagyon jó érzés ilyen ruhákban dolgozni, de ez egyáltalán nem az én stílusom, szörnyen éreznem bennük magam. Farmert és pólót szeretek hordani, és épp a minap egy interjú alatt ki kellett töltenem egy divattal kapcsolatos tesztet, és azután megszólalt az újságíró, hogy "Ed, te egy igazi férfi vagy, hiszen nem sok mindent tudsz a divatról". Nem követem a legújabb trendet. Szerintem mindig megfelelően fel vagyok öltözve, bár az igazat megvallva elég hiú vagyok.
Mindig egy igazi férfi voltam és leszek, úgyhogy soha nem fogok elmenni sem manikűröshöz, sem pedig pedikűröshöz. A testemre viszont vigyázom, próbálok egészségesen étkezni, és tartani a súlyom. Sajnos az utóbbira ügyelnem kell, mert könnyen hízom, amikor finom kajákat eszem.
A családcentrikus ember
Ed: Sokat gondoskodom a családomról és a barátaimról. Akármilyen elfoglalt vagyok, mindig próbálom a tőlem telhetőt megtenni annak érdekében, hogy rendszeresen kapcsolatot tudjak tartani azokkal, akiket szeretek. A családommal nagyon közel állunk egymáshoz, és ha nem hallanak rólam pár napig, valaki biztos, hogy szitkozódik a hangpostámon. Karácsonykor és születésnapokkor mindig igyekszünk együtt lenni. A családom néhányszor eljön hozzám pár hétre, és ilyenkor a lakásomban laknak.
Rendes
Ed: Tipikus angolnak számít, ha valami tiszta és rendes? Az biztos, hogy az én esetemben ez igaz. Elég takarékos és rendezett vagyok mindenben, és ezenkívül kontrollálom magam. Ja, és mindig tudni akarom, hányadán állok. Például a Gossip Girl forgatásán is mindig emiatt gyötrődöm. A stáb mindig elrejti a forgatókönyvem, hogy lássák, mennyire be tudok pánikolni, ami eddig nem jött össze. Nagyon maximalista vagyok, és mindig olyan tökéletesen akarom elvégezni a munkám, amennyire csak tudom. Ha látnátok a lakásom, azt hinnétek, félek a kupitól. Minden nagyon rendben van, éppen úgy, mint a fejemben.
A partikirály
Ed: Huszonegy éves vagyok, New York-ban élek, és élvezem a bulizást. Sok látnivaló van ebben a városban. Különösen az új klubokba szeretek eljárni. Ami a legjobb az olyan városokban, mint New York vagy London: mindig történik valami. Jobban élvezek egy szombat esti bulit egy klubban, amikor mindenki magamra hagy, nem úgy, mint egy vörösszőnyeges eseményen, ahol mindenki fényképezget és én állok a figyelem középpontjában.
Humor
Ed: Az angolokról mindenki azt gondolja, hogy nincs humorérzékük, ugye? Fogalmam sincs, hogy én vicces vagyok-e, meg kellene kérdezni valakitől. Csak annyit mondhatok, hogy az amerikai humor teljesen más. Nem akarok harcba keveredni Obama elnökkel, aki szokta nézni a Gossip Girlt, de inkább angol vígjátékot nézek, mint amerikait.
Őszintség
Ed: Nem vagyok besúgó, nem fordítok senkit egymás ellen, nem szeretek játszadozni, és nem vagyok olyan, aki addig siránkozik valamin, ameddig meg nem szerzi magának. Ebből a szempontból egyáltalán nem olyan vagyok, mint Chuck, hiszen a manipuláció egyik jellemzője. Mindenkivel szemben egyenes vagyok, sem pletykálni, sem kémkedni nem szoktam. Bár mostanában óvatosnak kell lennem, mit mondok egy tipikus angol szólás szerint: Túlozni és bizonygatni - útja a becsületesség elvesztésének. Minél többször mondod, annál kevésbé hiszed el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése