Fanbeszámoló :)

A New Yorkiaknak közömbösöknek kell lenniük, ha megpillantanak egy sztárt.
Nekünk nem kellene észrevennünk őket, és nem kellene zavarba esnünk azok miatt, akik igen. Különösen olyankor, ha ezek az emberek meggondolatlanul és/vagy őrülten viselkednek.

Van egy egészen őrjítő történetünk a „Daily Intel”-ről. Például, amikor Intel Chris egyszer találkozott Jude Law-val, a teste folyamatosan remegett, amit nem bírt kontrollálni. Intel Jessica is hasonlóakat művel, de vitathatóan sokkal kínosabb problémák adódnak abból, hogy összetéveszti a hírességeket. És mindig ez történik. Akárcsak egy betegség. A legrosszabb tavaly tavasszal történt, amikor összefutott Keri Russell-lel, akit régebben többször látott a saját kávézójában, ameddig el nem költözött a környékről… és valahogy elfelejtette, hogy Keri Russell nem éppen a barátja volt, és köszönt neki. Ezeket tapasztalva, bele tudjuk élni magunkat a helyzetbe, és csodáljuk azokat, akiknek meg van a bátorságuk ahhoz, hogy megkíséreljenek hatni azokra a személyekre, akikért odavannak. Ez történt nem is olyan régen egy rajongóval, aki hónapokkal később, hogy körbejárta Chelsea-t, hogy megpillantsa Chuck Bass-t, egy japán étteremben találkozott a sztárral.
Elolvashattok mindent a nagy találkozásról.

Környék: Chelsea, New York City
Helyszín: egy japán étterem és az író ismeretlen akar maradni, hogy megvédje a sztár magánéletét. Nézzünk szembe vele! Neki és Ednek van egy közös titkuk.
Dátum: 2009. július 19., vasárnap
Idő: 19:50

JEGYZETEK: Ed besétál, nem néztem az ajtóra, hanem közben az étlapunkat néztük a barátommal, és hallom, hogy megszólal, hogy „istenem, istenem, istenem!”, teljesen kipirosodik, én meg megszólalok, hogy „mi a baj?”. Erre megszólal:
„Chuck Bass épp most lépett be.”
És egy lassú mozdulattal megfordítom a fejem, ott van ő, egy asztalt kér – egy külön helyet az étteremben. Már biztos régebben is kért ilyet. Milyen kedves a barátomtól, hogy rámutat Ed-re, tekintettel arra, hogy Ed az egyetlen híresség, akivel együtt alhatok… (Clive Owen mellett).
Remegek, és nem tudok koncentrálni az étlapra, és annyira nyugtalanít ez a helyzet pár perccel később, és úgy határozok, elmegyek a mosdóba, ami a földszinten volt, és el kell sétálnom előtte, de úgy vagyok vele, hogy most vagy soha. Szóval visszafelé, besétálok a hátsó helyiségbe és mielőtt odaérek, megszólalok, hogy „Ed?”, ami elég őrülten hangzik, most hogy ezen gondolkodom, mivel teljesen egyedül ül és véletlenszerűen meghallja, hogy egy női hang a nevén szólítja.

És megszólal, „igen?”

Ekkor odaérek hozzá és itt olvasom, mit mondtam, de egyáltalán nem emlékszem rá, mert a szívem vert, remegtem és azt hiszem, azt sem tudtam, hol vagyok, még akkor is, amikor tisztában voltam vele, hogy el fogom felejteni és próbálok majd emlékezni, amikor ez történt:

„Szeretlek. És sajnálom, hogy éppen most zavarlak és nem akarlak kiborítani, de élvezni akartam a vacsorám, de nem gondolhatok az evésre, mikor tudom, hogy itt vagy, és kérlek ne menj el, mert nem foglak megzavarni többé, esküszöm… de a barátom meglátott, és ő tudja, mennyire szeretlek és nem jönnék vissza, ha valaki mással lennél, de egyedül vagy és csak el akartam neked mondani, hogy mennyire szeretlek, ami őrültség. Elképesztő, bámulatos és csodálatos vagy, és nem tudok várni szeptember 14-ig, ez a kedvenc napom… és annyira csodálatos vagy, annyira szeretlek. És biztos, hogy minden New York-i nővel voltál már, mert annyira bámulatos vagy… ez nem normális (ez után suttogtam) és közöttünk te vagy az egyetlen pasi Clive Owenen kívül, akivel a pasim engedi, hogy együtt aludjak. Annyira csodálatos vagy, ennyi. Csak el kellett mondanom, mert nem tudnék enni, és szeretlek és ennyi. Viszlát.”

El kell mondanom, hogy ez az egész felszabadító volt. Olyan, mint amikor a suliban elmondod annak a valakinek, aki tetszik neked, hogy mit érzel iránta, tudván, hogy nem lehet a tiéd, csak ki kell adnod magadból, hogy túl tedd magad. Bár ő egy színész, és be is húzhatott volna.”

A reakciója? Amikor azzal nyitottam, hogy „szeretlek”, szerintem egy kicsit ideges/zavart volt, de utána megnyertem magamnak. Folyamatosan azt mondta, hogy „köszönöm” és végig mosolygott és nevetett, nagyon kedves volt.
Talán következő alkalommal. Bízzatok bennem. Lesz következő alkalom.